23.fejezet - Halloween

Sziasztok! Igaz, hogy a kommentek száma nem az, amire számítottam, de mégis meghoztam a 23.fejezetet. Hogy miért? Mert nem akarok 1-2 komment miatt kiszúrni azokkal is, akik olvasni szeretnék. Remélem, hogy esetleg időtök nincs írni, és nem lusták vagytok, vagy meguntátok a blogot. Nagyon örülök, hogy az a néhány komment, ami az előzőhöz érkezett, ilyen hosszú lett, remélem a mostaniak is legalább ilyen terjedelmesek lesznek. Ráadásul új rendszeres olvasókkal gyarapodtunk. Még meg szeretném említeni, hogy blogcserét is vállalok, szóval linkeljétek a blogjaitokat, tegyetek ki, és én is kirakom a ti sztoritokat. Ne haragudjatok a helyesírási hibákért se, javítom őket, amint tudom. Jó olvasást!

Thea*

-Köszönöm, srácok. - nevettem, miközben leszedtem a felsőmről a ráfújt adagot. 
Becsuktam az ajtót, majd elindultunk a srácok háza felé. Jeremy vámpírnak volt öltözve, eszméletlen aranyos volt. 
-Figyelj, van egy tökéletes tervünk. - mondta izgatottan Harry - Elmegyünk hozzánk, Jeremy becsenget. Viszont amikor ajtót nyitnak neki, nem lesz ott senki. Ezt megcsináljuk kétszer, addig meg belopózunk a hátsó ajtón. Hangokat hallatunk, utána meg letámadjuk őket.
-Ti nem vagytok normálisak. - nevettem 
-Liam már vár minket, addig eldobálgatott néhány gyanútlan sétálgatót. - vont vállat Niall
-Már sajnálom őket. - nevettem
Ekkor Niall lefújt ismét azzal a party habbal, vagy mi az a vacak. Csak leszedtem magamról, majd halkan elkértem Harrytől. Niall hátát tele fújtam és amikor visszaadtam volna a gazdájának, véletlen szembe fújtam saját magam.
-Karma. - kárörvendett Niall
-Remek, a bal szememnek lőttek. - fogtam a fájó részem
-Jól vagy? - kérdezte aggódó hangon Harry
-Megvagyok. - legyintettem - Lehetnék kalóz, csak adjatok egy szemtapaszt meg egy falábat.
-Nekem van egy papagájom. - csatlakozott Jeremy
Erre a kijelentésre hangos nevetésben törtünk ki mindhárman. Az ő arcán persze látni lehetett, hogy nem érti, hisz komolyan gondolta, amit mondott. 
Ahogy megérkeztünk a srácokhoz, csak megálltam a ház előtt és nézte magam elé. A jobb szememmel, amiben még egyenlőre sem én, sem más nem tett kárt.
-Nem jössz? - fordult vissza Harry, amint észre vettem, hogy lemaradtam
-Oda? - mutattam a fára - Biztos, hogy nem.
-Csak nem vagy tériszonyos? - kérdezte ravasz mosollyal Niall
-De, képzeld. - öltöttem rá nyelvet
-Nem lesz semmi baj, látod, hogy Liam is feljutott. - nyugtatott Harry
-A feljutással nincs bajom, csak a lejövetellel. - magyarázkodtam
-Na gyere, nem lesz semmi baj. Majd a legalacsonyabb ágra ülsz. - intett Harry
Először Jeremy mászott fel, Liam pedig segített neki az utolsó ágaknál. Őt követte Niall, így ültek egymás mellett sorban, mint a verebek. Harry pedig lent maradt velem a legalacsonyabb ágon. Nekem még így is rémisztő volt a magasság, pedig, ha egy aprót ugrottam, elértem a kezeimmel az ágat, amin ültünk. Ahogy kezeimmel erősen kapaszkodtam a mellettem folytatódó vastag ágba, lefelé tekintgettem, amit nem kellett volna. Éreztem, ahogy Harry a hátamra emeli kezét, majd végig simít rajta.
-Nyugodj már meg. - nevetett hitetlenkedve - Nem fog történni semmi, vigyázok rád.
Rá emeltem tekintetem, csillogó szemeibe néztem. Elmosolyodott, és hiába nem akartam, az én arcomon is megjelent egy halvány mosoly. Csak zavartan elkaptam a tekintetem és az utcára néztem. Nem voltak túl sokan, de elegen ahhoz, hogy legyen ki eltalálni. A felettünk ülő "verebek" már tették is a dolgukat. Jeremy nagyokat nevetett, amikor pedig az eltalált személy körbenézett, mindenki elhallgatott. Aztán ismét nevetésben törtek ki. 
Harry a zsebében kezdett kutakodni. Elővett egy csúzlit, majd rám nézett.
-Menni fog? - kérdezte kételkedve
-Nos, fél szemmel nem valószínű. - sóhajtottam nagyot
-Át tudsz mászni arra az ágra? - mutatott a jobb oldalamra
Az a bizonyos ág már egy kicsivel magasabban volt. Nem hittem, hogy szédülés és esés nélkül megúszhatom, ha megpróbálok felmászni.
-Segítünk. - szólt le Liam
-Akkor azt hiszem csak összejön. - vontam vállat
-Itt leszek, ne félj. - nyugtatott Harry
Felnyúltam az ágra, majd kétségbeesetten kapaszkodtam bele, miközben próbáltam felállni. Eközben Harry figyelte, nehogy megcsússzak, Liam és Niall pedig arra ügyeltek, hogy megpróbáljanak elkapni, ha esnék. Amikor már térdeltem a célba vett ágon, megragadtam Liam kezét, aki felhúzott. Így letudtam ülni. Megháláltam neki és pár pillanattal később Harry is mellém került.
-Nem akarok kötekedni, de ennek mi értelme volt? - néztem kérdőn Harryre - Így kibaszottul nem látom az utcát.
-Mert rosszul ülsz. - magyarázkodott - Egy kilencven fokos fordulat menni fog?
-Azt hiszem. - mondtam bizonytalanul
Óvatosan átemeltem az egyik lábam a faágon, szembe kerülve így a srácok házával.
-Em, ez í..
-Tudom, rájöttem. - szakítottam félbe Harryt
Mély levegőt vettem, majd elővigyázatosan tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, ezúttal pedig az a kilátás tárult elém, amit szerettem volna, a fa pedig függőlegesen helyezkedett el alattam, így kényelmesebben is ültem. Ezután már kicsit megnyugodtam, de azért még féltem, nem is kicsit. Bár nekem a füvön is megfelelne, az lenne a legjobb. De ott azonnal kiszúrnának minket.
Azt hittem Harry csak a kényelem miatt akarta, hogy magasabban legyek, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem így volt.
-Szóval egyedül nem fog menni. - mondta csalódottan
-Egyedül semmivel nem találok el senkit. Még mindig könnyezik a bal szemem. - nevettem
-Oké, akkor én irányítok, te lősz.
Harry mögém ült, lábait az enyémek mellé lógatva. Kezeit elém vezette, majd átadta a csúzlit. 
-Dobjatok már le néhány lufit. - szólt fel a srácoknak
A kérésnek eleget téve Niall szó szerint ledobott egyet, amitől mindketten vizesek lettünk.
-Szerintem nem komolyan gondolta. - mondta dobálás közben Liam
-Nem, tényleg nem komolyan gondoltam. - szólt vissza Harry
Csak felnevettem, végül kaptunk két ép lufit. Bal kezembe vettem a csúzlit, Harry pedig ugyanígy tett. Ennek az egésznek annyi hibája volt, hogy egy lövésre alkalmas tárgyunk volt. Tenyerében elveszett kezem, mintha csak ott sem lett volna. Kézbe vett egy lufit, majd a fadarabra erősített gumiszerű valamibe helyezte. Megfogtam, ő pedig ezután ismét követte mozdulatsorom. Kezünk egyként húzta hátra a bombát, majd egy Harry által bemért tájolás után elengedtük. Azonnal követni kezdtem az ép szememmel és az áldozatunk lábán landolt. A nő ajkai 'O' alakot vettek fel, majd miután alaposan megnézte nedves végtagját, körbepillantott. Miután senkit nem látott, megfordult és útnak indult. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Észre sem vettem, de ezidő alatt Harry kezei még mindig gyengén szorították az enyémet. Ahogy rájuk néztem, elmosolyodtam. Ezt persze ő nem láthatta, hisz mögöttem volt, amit nem is bánok, mert így nem látta az arcom. Nem is lett volna szabad ezt megmosolyognom, gőzöm sincs miért tettem. Harry elhúzta jobb kezét, hogy felvehesse a következő lufit, és ahogy kezét végig húzta karomon, kirázott a hideg. 
-Ne menjünk be? Vagy hozzak egy takarót? - kérdezte aggódó hangon
-Nem, nem kell. - ellenkeztem
-Biztos?
-Igen, biztos. - forgattam a szemem
-De szólj, ha fázol.
-Oké, Harry. - nevettem - Na, add azt a lufit.
-Csak nehogy kivégezd a másik szemed is.
-Még jó,hogy csak kettő van.
Harry felnevetett, majd átadta a lufit. Ahogy a helyére tettem, ismét rávezette kezét az enyémre. Én lényegében nem is csináltam semmit, hisz Harry irányított, én csak tartottam a csúzlit. Ez viszont nem volt probléma, mert nem vette észre, hogy nem figyelek. Észhez kellett térnem, nem hagyhattam, hogy a közelsége elvonja a figyelmem. 
Harry elengedte a csúzlit, kezeim az ölembe hullottak. Éreztem, ahogy kérdő tekintetét arcom mellé szegezi, hogy lásson, bár ez a sötétben nem volt túl könnyű. 
-Jól vagy? - kérdezte halkan és komolyan
-Persze. - erőltettem egy mosolyt az arcomra - Csak eszembe jutott, apával hány embert ijesztgettünk halloweenkor. A szomszédok mindig ki voltak ránk akadva. - nevettem
Harry vállaimra emelte kezeit, majd végig simított karjaimon. Ekkor majdnem előtört belőlem a sírás az emlékeket felidézve. De csak nagyon nyeltem és mély levegőt vettem, ahogy máskor.
-Bemegyünk? Kezdek fázni.- kérdeztem remegő hangon
-Persze. - válaszolt Harry szinte gondolkozás nélkül - Bent leszünk, ha keresnétek!
-Oké. - szólt vissza Niall - Mi is megyünk nem sokára, csak ellőjük a maradék tojást és a többit.
-Lemászok előbb én, és majd segítek.
-Rendben. - bólintottam aprót
Harry könnyedén ugrott le az ágról, miután a ház felé fordult. Térdei kicsit megrogytak, guggolva érkezett a földre. Felegyenesedett, majd leporolta magát. Elém állt, kezeit felém nyújtva.
-Gyere. - intett
-Ugorjak le? Na arra várhatsz. - nevettem hitetlenkedve
-Elkaplak. - mondta magabiztosan
Rémült arckifejezéssel tettem egy kilencvenfokos fordulatot, ugrásra készen. Miket beszélek? Inkább meghalni voltam kész. Nagyot sóhajtottam, majd egyre lentebb csúsztam, miközben egyre erősebben próbáltam kapaszkodni az ágba. Eközben Harry csak arra várt, hogy kellő magasságba érkezzek, és amint ez megtörtént, a segítségemre sietett. Kezeit derekamra vezette, majd miután nem túl szívesen, de elengedtem az ágat, próbált óvatosan a földre juttatni. Ahogy lábaim érintették a talajt, hatalmas kő esett le a szívemről.
-Látod? Túl élted. 
-Köszi. - hálálkodtam
A hátsó ajtón keresztül mentünk a házba, mivel az egyből a konyhába vezetett, én pedig meghaltam szomjan. Miközben én az italomat kortyolgattam, Harry felment takaróért. 
-Szia. - hallottam meg egy ismerős hangot
-Szia. - üdvözöltem az illetőt
-Betörőnek készülsz? - nevetett
Elmosolyodtam. Eszembe jutott, amikor Harrynek említettem meg, hogy felcsaphatna annak, azt a puffanást leszámítva az érkezéskor. Ahogy ezt felelevenítettem magamban, Harry is megérkezett.
-Ha így lenne, akkor csak fogtam volna, amit tudok és futok. Valószínűleg valami sapkával a fejemen, ami takarja az arcom. - mondtam elgondolkozva
-Majdnem elfelejtettem, popcornért jöttem. - kapott észbe Zayn
Harry rám terítette a takarót, amit én kicsit összehúztam magamon.
-Ennyire fázol? - kérdezte Zayn
-Azóta, hogy Niall hozzánk vágott egy vizes lufit, igen. - válaszoltam
-Nem normális. - nevetett - Nem csatlakoztok? - biccentett fejével a nappaliba
-Felőlem. - vont vállat Harry, majd rám nézett
-Menjünk. - egyeztem bele
Míg Zayn megvárta a pattogatott kukoricát, én és Harry átsétáltunk a nappaliba. A kanapé teljesen el volt foglalva, Louis és Eleanor egymás karjaiban, Perrie pedig Zaynre várva foglalta a helyet. Nem zavartattam magam, csak üdvözöltem őket, majd leültem a kanapé elé a szőnyegre.
-Van még hely, gyere fel nyugodtan. Zayn úgy is a karfán szeret ülni. - forgatta a szemét Perrie
-Nem, jó nekem itt. - utasítottam vissza
Harry leült mellém törökülésben, majd úgy figyelte a filmet. Számomra elég érthetetlen volt, mivel bőven a felénél jártak már. Hogy bevalljam, nem is nagyon érdekelt, de nem akartam elrontani a kedélyeket. Harry nézni akarta és így legalább nem kell vele több időt kettesben eltöltenem. Nekem nem kellett a horrorfilm, elég ijesztő volt az hogy elmosolyodtam, miközben Harryvel voltam.
Harry felém fordította fejét, miközben még mindig a filmet nézte.
-Ez a film csak szerintem béna? - suttogott
Lehelete csikizte a bőröm. Rá néztem és elmosolyodtam a kérdésén. Ezt persze nehéz lett volna megválaszolni. Nekem bénának tűnt, de nem is igazán figyeltem, szóval meglehet, hogy ez volt az oka a nemtetszésemnek.
-Azt sem tudom miről szól. - válaszoltam halkan
Ennek érdekében én is az arca felé fordultam, de közben a képernyőn volt a tekintetem. Amikor szemeimmel is felé fordultam, rá jöttem, hogy ő nem a filmet figyeli. Néhány centire voltunk egymástól. Ahogy szerencsére a többiek is. Biztosra veszem, hogy nem csókolna meg előttük anélkül, hogy ne lenne száz százalékig biztos a dolgában. Na jó, valójában csak reménykedek benne.
 Elmosolyodott, mint mindig, ha tekintetünk találkozott. Én visszaszegeztem pillantásom a filmre, miközben a popcornt tömtem magamba. Eddig sem figyeltem a filmet, de ezek után még abban sem voltam teljesen biztos, hogy hol vagyok.
-Jégkrémet valaki? - vetette fel az ötletet Louis
-Nekem jöhet! - válaszoltam elsőként
-Nekem is. - követtek a többiek
-Segítek. - álltam fel sietősen
Nos, nem volt ínyemre, hogy segítsek neki, pedig már kibékültünk. Nekem valahogy mégis furcsa volt ez az egész kettőnk közt. Kisétáltam mögötte a konyháig, majd leültem, míg előszedte a kelyheket, a kanalakat és a jégkrémet. Nem figyeltem milyen, és nem is érdekelt, csak enni akartam. Ha kínos szituba keveredek, vagy zavarba jövök és nem akarok hülyeséget kinyögni. Emiatt egyszer iszonyatosan beégtem. Nyolcadikban az akkori fiúm elvitt egy kellemes kis piknikre a közeli rétre. Elmondta, hogy szeret, én viszont még nem éreztem ezt. Csak fogtam az első ehető dolgot és a számba tömtem. Amitől pedig majdnem megfulladtam. Aztán a srác ott hagyott, persze csak miután visszahozott az élők sorába. Szóval rémes nap volt.
-Min gondolkozol? - kérdezte Louis
-Honnan veszed, hogy gondolkozom?
-Oldalra biccentetted a fejed és grimaszoltál. - magyarázkodott
-Ügyesen kiismertél pár hét leforgása alatt. - mondtam elismerően
-Szóval, mi jár a fejedben?
-Csak egy régi emlék. - nevettem - Annyira gáz az egész.
-Milyen emlék? - érdeklődött
-Semmilyen.
-Meséld már el. - kérlelt
-Soha. Halál ciki. - ellenkeztem továbbra is
-Te akartad. - vont vállat - Gyertek gyorsan!
Louis hangjára mindenki úgy rohant ki a nappaliból, mintha kigyulladt volna. Na jó, ezzel nem kéne szórakoznom, hisz velem megtörtént, csak épp a szobámban.
-Mi történt? - szólalt meg először Perrie
-Először is itt a jégkrém, de van fontosabb. Em nem akar elárulni egy régi cikis emléket. - fejtette ki
-Gyerünk már, barátok közt vagy. - bátorított Eleanor
-Ha nem akarja nem kell elmondania. - vont vállat Harry
-Oké, ha ettől könnyebb, én a nagynéném esküvőjén eltaknyoltam. - vallotta be Perrie
-Az mindenkivel megesik. - mondtam félvállról
-De nem tizenhat évesen és egyenest bele az esküvői tortába. - fejezte be a sztorit
Tudom, nem volt szép, és beszippantott ajkaimmal próbáltam megállni a nevetést, de nem tudtam. 
-Egy kérdés. - mondta határozottan, mire Perrie kíváncsian rám nézett - Arcaltál vagy hanyatt vágódtál?
-Arcaltam. - szorította össze ajkait, majd hangosan felnevetett
-Oké, nekem azt hiszem az volt a legégőbb, amikor frissen tartó fóliába tekertek, majd feltettek a netre. - vallotta be Harry
Még szinte be sem fejezte a történetet, hangosan kinevettem. Ajkaira széles mosoly húzódott, mindenki nevetett. Majd végül mindenki bevallott valamit. Eleanor, hogy majdnem kirúgták a suliból, mert fogadásból egy szót sem szolt. Louis alig tudott kiemelni valamit, annyi őrültséget csinált. Végül viszont azt a remek kis történetet osztotta meg velünk, hogy Niall egyszer úgy talált rá a konyhában, hogy a Dzsungel Könyvét énekelte .. álmában. Zaynről pedig kiderült, hogy minden bajnál jelen volt. Bele értve azt is, mikor beleborotváltak egy haverjuk hajába az elsős osztálykiránduláson és ezért felfüggesztették. Jókat nevettem, de amikor rám került a sor, kiderült, hogy a sztorim nem is olyan gáz ezekhez képest.
Eközben a jégkrém fogyott, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. Égett az arcom és hányingerem volt, de ötletem sem volt mitől. 
-Na oké, de már nem tűnik olyan cikinek. - kezdtem volna bele 
Az arcom viszketni kezdett. Ekkor pedig rájöttem, mi is is történt.
-Milyen ízű a jégkrém? - kérdeztem idegesen
-Karamell, grillázsdarabokkal. - olvasta fel Louis
-Jézusom! - kiáltottam
Szó nélkül felpattantam a székből és haza rohantam. Közben összefutottam Niallel, Liammel és Jeremyvel, de meg sem álltam. Házaltak, szóval ezért nem hallottunk felőlük már egy jó ideje. Amint sikerült bejutnom a házba, azonnal célba vettem a fürdőszobát. Arcot mostam, miután törölközőbe csavartam a hajam, hogy ne kenjem össze. Előkerestem a krémet, amit szerencsére már hetek óta nem láttam. Bekentem az arcom a zöldes trutyival, majd bevettem a gyógyszert. Már nyugodtabban, de még mindig zihálva ültem le a kanapéra, kezemben a telefonommal. Üzenetet akartam írni Harrynek, hogy ne haragudjon és kérjen elnézést a nevemben a srácoktól, majd megmagyarázom, de ekkor ismét meghallottam azt a puffanást, amit a legutóbbi "betörésnél". A vendégszobába siettem, ahol a tápászkodó Harry várt.
-Szólhatnál, mielőtt jössz. - mondta, hitetlenkedve - amúgy figyelj, van ajtóm is, bejárhatsz ide úgy is, mint egy normális ember.
-Először is így érdekesebben. Másodszor pedig tetszik az arcod. - mondta széles mosollyal
-Oh, Jesszus. - takartam el az említett részem
-Nem úgy értettem. - nevetett - Komolyan gondoltam.
Csak szótlanul tartottam magam előtt a párnát, ami a közelemben volt. Harry felém lépett, majd kezeit az enyémekre helyezte és leemelte a párnát.
-Mi történt? - kérdezte kissé aggódva
-Allergiás vagyok a mogyoróra. - vallottam be - Annyira gáz.
Lehasaltam az ágyra, és legszívesebben egy párnába temettem volna az arcom, de nem akartam összekenni őket az rajtam lévő krémmel. Éreztem, hogy besüpped az ágy másik fele, ezután pedig megfordultam és feldőltem.
-Sajnálom. - kértem elnézést
-Mégis mit? Hogy egy betegség miatt elrohantál? Em, szólhattál volna, hogy segítsek.
-De nem vészes, csak ez a szutyok kellett az arcomra és egy gyógyszer, de köszönöm. - hálálkodtam - Nagyon elrontottam az estédet?
-Az enyémet? - hitetlenkedett - Egész esze veled voltam, ezt senki sem tudná elrontani.
-Még ez a nyomorult allergia sem? - nevettem
-Még az sem. - mondta határozottan - Gyönyörű vagy.
-Nem vagy éhes? Én igen. Megyek eszek valamit. Te kérsz? Vagy már kérdeztem?
-Nem kérek semmit, köszi. - nevetett
Na jó, ennél rosszabb már semmi sem lehet. Valami hülye krém van az arcomon, hebegek-habogok és zavarban vagyok. Jézusom! Nem lehettem zavarban, amikor Harry itt van. Nem történhetett meg. 
A konyhába sétáltam, Harry pedig követett. Nem voltam éhes, de úgy éreztem valamivel be kell tömnöm a folyamatosan járó számat. Így legalább, ha Harrynek beszélgetni támad kedve, nem leszek akkora slamasztikában. Na nem is tudom elkerülni a válaszadást, legalább addig, míg lenyelem a kaját idő nyerek, hogy átgondolhassam, mi a megfelelő válasz. Nem fogok gyorsan rágni, ebben biztos vagyok.
A hűtőben akadt még egy kis fasírt délutánról, szóval megmelegítettem.
-Szóval, mi volt az a cikis dolog, amiről nem akartál beszélni? - nevetett - Ha nem akarod elmondani, engem nem zavar, csa..
-Nyolcadikban a pasim elvitt piknikezni. - szakítottam félbe, mire halványan elmosolyodott - Bevallotta, hogy szeret, én pedig a meglepődöttségtől majdnem megfulladtam evés közben. 
-Annyira nem is gáz. - mondta kicsit kacagva
-A srác utána ott hagyott. - mondtam felháborodva, persze csak viccből
-Nem tudja mit veszített. - nézett széles mosollyal a szemembe
-Szerintem ez nem olt nagy veszteség. - mutattam az arcomra
-Sokkal nagyobb, mint gondolnád. - mondta komolyan
Nem mondtam el a pontos sztorit Harrynek. Hogy miért? Ez nagyon egyszerű. Ha megtudja, hogy zavarba jöttem és ideges voltam, amikor szerelmet vallott az akkori pasim és amiatt tömtem tele a szám majdnem fulladásig, rájön, hogy most is azért jöttem enni, mert zavarba hozott. Általában csak akkor eszek, ha már tényleg nem bírom tovább, az apróbb helyzeteket nehezen, de átvészelem. 

Egy hét múlva karácsony. Cseppet sem várom. Soha életemben nem vártam a ünnepeket, és ez lesz az első apa nélkül töltött szentestém. Anya 4-5 nap múlva érkezik, és egy hétig marad, szóval a szilvesztert már nem itt tölti, hála a magasságosnak. Gőzöm sincs mit vegyek neki és tudom, nagyon a végére hagytam a dolgot, d nem tehetek róla. Ebben sosem voltam jó. Nem tudtam az emberek mire vágynak. 
Elmélkedésemben a telefonom csipogása zavart meg. Feloldottam a zárat, majd érdeklődve figyeltem az üzenetet. 
"Lehet nem érek oda időben. Itt nagyon nagy a vihar, nem engedik felszállni a gépeket. Megyek, amint tudok."
Állt az anya által írt sorokban. Őszintén szólva lehet nem is lenne baj, ha nem lenne itt szenteste. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogom kibírni sírás és apa nélkül. 
-Na tessék, már most is könnyezek. - törölgettem a könnyeim
A telefonom csörögni kezdett, majd kicsit nagyobb örömmel vette fel és szóltam bele, mint néhány pillanattal ezelőtt.
-Szia. - üdvözöltem Niallt
-Szia. Gyors kérdés. - mondta sietősen - Van nálad liszt?
-Igen. - mondta kis gondolkozás után
-Tudnál hozni? Sehol sem állunk a vacsorával. Itt vagyunk egy hülye boltban, ahol még egy kibaszott lisztet sem tudunk venni. - mondta dühösen
-Persze, nyugi. - mondtam majdnem nevetve - Más nem kell?
-Nem, egyenlőre. Azt hiszem. - mondta bizonytalanul
-De várj, hogy menjek be, ha a boltban vagytok?
-Harry otthon van, próbál összeütni valamit abból, ami van otthon. 
-Értem. - bólintottam nagyot - Sietek, szia.
-Köszi, szia.
Nem hittem, hogy Niall ilyen ideges is tud enni. Bár szerintem csak az izgatottság. Mondjuk engem is kikészítene, ha nem tudnék megvenni valamit, amire nagyon szükségem van. 
Néhány pillanat múlva felálltam, majd a szobámba mentem. Átvedlettem a pizsamám és kézbe vettem egy csomag bontatlan lisztet.  
Ahogy kiléptem, a sálamat kicsit szorosabbra húztam, hogy jobban melegítse a nyakam. Rettentő hideg volt, de nem meglepő, hisz december közepe van. Igaz, nem sok hó van, de épp elég. Ezt a keveset is utálom, ami van. 
-Remek. - zsörtölődtem magamban
Épp, hogy kigondoltam, mennyire utálom is a havat, elkezdett esni. Nem is apró szemekben és egyre sűrűbben. Gyorsítottam a tempómon, és próbáltam nem elcsúszni. 
Ahogy odaértem, nem kopogtam és nem csengettem, csak beszaladtam. Akartam, de a megfagyott ujjaimmal nem ment volna.
-Szia. - köszönt nem kis meglepődöttséggel Harry