20.fejezet - Edzés

Sziasztok! El sem tudjátok képzelni, mennyire boldog vagyok. A hamar összegyűlt kommenteket fokozva elértük a 30feliratkozót. Ezért is érkezett ez a rész ilyen hamar. Remélem tetszeni fog és ehhez is ilyen hamar és ilyen sokan írtok majd. Jó olvasást!:)

Thea*

-Indulhatunk. - mondtam határozottan
Bezártam magam után az ajtót, majd sétálni kezdtem, mire Harry lemaradt. Megfordultam, ő pedig csípőre tett kézzel állt az ajtó előtt.
-Hova sietsz? Nyújtani kellene futás előtt.
-Azt hittem sétálunk. - magyarázkodtam
Megálltam, majd úgy, ahogy minden futás előtt, alaposan ellazítottam az izmaimat, majd csak azután követtem Harryt, hogy a fülesemet bedugtam és elindítottam a zenét. Nem hallgattam hangosan, hogy halljam, ha Harry esetleg mond valamit.
Nem elég, hogy futással melegítünk be, de velem csinálja. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg kemény lesz, de megértő. Ennek örülök is, meg nem is. Sokkal könnyebb úgy csinálni valamit, hogy noszogatnak és veled együtt csinálják. Viszont, ha jól fog menni a mai nap az edzés, azt hiszem tényleg megkérem majd Harryt néha-néha. Vagy lehet nem kellene tényleg ennél több időt eltöltenem már vele. Sem a banda többi tagjával. Sőt, talán Estherékkel sem.
Harry egy üres kosárpályára vitt, elég lepukkant hely volt már. A későbbi izomláz elkerülésének érdekében a sarkaimra helyeztem a súlypontom, majd úgy lépdeltem egy ideig. Aztán nyújtottam még egy keveset és vártam Harry utasítását.
-Jöhet harminc fekvőtámasz. - mondta ellent nem tűrő hangon
Ahogy leguggoltam, és kezeimre támaszkodva hátra nyújtottam lábaimat, velem szemben Harry is így tett. Miután megvoltunk mindketten a saját sorozatunkkal, felálltunk. Gőzöm sem volt, mit tervezhetett, hisz semmi nem volt a környéken, amivel edzeni lehetett volna.
-Két perc hegymászó futás.
Ismét lehelyeztünk tenyereinket a földre, majd nem túl gyorsan, felváltva elkezdtem felhúzni a lábaimat. Nem figyeltem mennyi ideje csináljuk, ez Harry dolga volt. Kezdtem fáradni, de csak a lassuló mozgásom jelezte.
-Nehogy megállj most, már nem kell sok, menni fog. - biztatott Harry - Ééééés, kész.
Ezután Harry kicsit megugráltatott, hogy ezzel törekedjen a kardió edzésre is. Ezután ismét csak futottunk egy keveset, de csak az utca másik végére. Egy még használható foci pályára értünk. Ez azért volt jó, mert a háló nélküli kapuk nagyon jól jöttek. Harry azonnal felutasított a vasdarabra, majd követelt tőlem tizenöt húzódzkodást. Mindent velem együtt csinált, próbálta a tempómat is felvenni. Ezután egy keveset pihentünk, majd újra megkapaszkodtam a kapu legfelső csövébe, és ezúttal előrenyújtott lábakkal végeztünk a gyakorlatot.
-Ügyes. - dicsért meg Harry - Feltudsz kapaszkodni a lábaddal úgy, hogy ne ess le fejjel lefelé? - kérdezte kissé aggódva
-Persze, a box zsákon mindig így csüngök, a felülés így a leghatékonyabb. - válaszoltam kicsit bővebbe
-Remek. - csapta össze a tenyerét - Akkor nyolcvan felülést, ha lehet esés nélkül.
Gond nélkül felhúztam magam a vascsőre, majd felültem rá. Már kicsit félve ugyan, de a csövet fogva hátra csúsztam, és minden erőmmel a csőbe kapaszkodva lehajoltam. Az első néhány felülés nehézkes volt, de egyre jobban bele jöttem. Megállás nélkül csináltuk. Amikor már fáradni kezdtem, Harry ismét csak dicsérgetett és arra biztatott, hogy ne álljak le. Ez hiányzott nekem Kevin edzéstechnikájából.
Miután végeztünk, kezeimmel erősen megfogtam a combom mellett folytatódó csövet, és felhúztam magam. Kicsit megrémültem a magasságtól, enyhén tériszonyos vagyok, de csak próbáltam minél előbb lejutni a kapuról.
Nem hittem volna, de tényleg jól esett, hogy volt valaki, aki unszolt edzés közben.
Kellőképpen elfáradtam, de mennem kellett Kevinhez. Nagyon bízom benne, hogy Patrick letudtam beszélni a meccset. Már annyira rám férne, nagyon rég álltam ringben. Ahogy kissé fáradtan besétáltam a terembe, először csak leültem egy kicsit az öltözőben, hogy kifújjam magam. Ezután ismét neki láttam az edzésnek, ami Kevin írt elő.

Harry* 

Rettentő jól esett ez a kis edzés délután, és csak fokozta az egészet, hogy mindezt Emilyvel tehettem meg. Lenyűgözött a kitartása, szinte egy pillanatra sem állt meg. Miután haza értem és lezuhanyoztam, csak levágtam magam a TV elé, ahogy máskor.
-Na, hogy ment? - robogott le a lépcsőn Niall
-Mi? - kérdeztem vissza
-Hát az edzés. - ült le mellém
-Ja, az jól. - bólintottam nagyot - Milyen volt vele egy ringben? - nevettem
-Szörnyű. - forgatta a szemét - Elvert egy nő.
-Engem is elvert volna. - nyugtattam
-De csak mert nem ütünk meg nőt. 
-Engem biliárdban is elvert.
-Mert hagytad magad. - mondta félvállról
-Neki ezt nm kell tudnia. Jó volt ilyen boldognak látni. - mosolyodtam el
-Tőlem nem tudja meg. - emelte védekező állásba kezeit - Megint járó-kelőket zargatsz halloweenkor?
-Ahogy mondod. - bólintottam nagyot - Nem csatlakozol?
-Talán, majd még átgondolom. Figyelj, van egy ötletem. - suttogott - Louis meg Zayn úgy tervezik, hogy áthívják a lányokat egy horrorfilmre. 
-Értem mire gondolsz. - mosolyogtam ravaszul - Benne vagyok, de akkor már Liamet se hagyjuk ki. -Jeremyt most nem kell majd házalni vinni?
-Nem tudom. De, ha mégis, akkor majd eljön velünk. Élvezni fogja, ebben biztos vagyok.
-Emilyt hívod? - kérdezte komolyan
-Szerintem igen. Annyira jó, hogy végre nem ennyire visszautasító. - mondtam boldogan 
-Reméljük hamarosan lesz valami. 
-Még nem akarom elsietni. Te tudod a legjobban, milyen sokáig tartott, hogy idáig eljussunk. Szeretnék egy kicsit a bizalmába férkőzni. 
-Rosszul kezdted. - mondta rosszallóan - Ha már az elején olyannak ismer meg, mint amilyen most vagy, nincs baj.
-Igen, már én is rá jöttem. - sóhajtottam nagyot

Thea*

Épp az utolsó gyakorlatokat végeztem, amikor nyílt az edzőterem ajtaja. Belépett rajta egy szőke lány és egy férfi. Nagy mosoly csúszott az arcomra. Ugyanis már bele törődtem, hogy nem jönnek, hisz négy órára kellett volna jönniük. Lassan öt óra, de ez lényegtelen, mert itt vannak. Vagyis nagyon remélem, hogy ők azok. De ez majd csak akkor derül ki, ha Kevin felkeres és szól, hogy meccsem lesz.
Hátra sétáltak az irodához én pedig folytattam az edzés. Nem sokkal azelőtt, hogy befejeztem, már távoztak. Utánuk Kevin is kijött, majd megállt mellettem.
-Ha végeztél gyere be egy pillanatra. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Rendben. - mondtam széles mosollyal
Nem fejeztem be teljesen az edzést, de most ez zavart a legkevésbé. Beszaladtam az öltözőbe, majd miután ittam, hátra mentem az irodához. Bekopogtam és csak azután léptem be, hogy Kevin beinvitált.
-Ülj le. - pillantott a székre
Azonnal helyet foglaltam, majd vártam,hogy közölje velem azt, amit már tudtam.
-Miért nem szóltál, hogy meccset akarsz? - vont kérdőre
Nos, nem épp erre számítottam.
-Mert Patrickel beszéltem és felajánlotta, hogy elintézi nekem. - válaszoltam kicsit meghökkenve
-Nézd, tudom, hogy nagyon jóban vagytok, de jelenleg én vagyok az edződ. - mondta kissé dühösen - Ha meccset akarsz, vagy épp le akarod mondani, szólj, segítek. Nem szeretem, mikor valaki anélkül állít be hozzám, hogy szólna róla, vagy bármi elképzelésem lenne, hogy mi ügyben keres.
-Oké, ne haragudj, nem tudtam, hogy ekkora baj lesz belőle.
-Nem nagy fond, csak legközelebb nekem szólj. Jövőhét szerdán lesz egy meccsed. Semmi tét, csak amolyan felkészülő mérkőzés. Szeretnéd?
-Igen! - vágtam rá gondolkodás nélkül határozottan
-Rendben, akkor a héten legalább kétszer plusz egy órában be kell jönnöd, amikor neked jó. Valamint szeretném, ha az edzéseken kívül is ügyelnél egy kicsit az evésre és a mozgásra. Nem árt, ha néha valaki mással is megcsinálsz néhány gyakorlatot, vagy reggelente pár száz méterrel többet futsz, mint szoktál.
-Oké. - bólintottam nagyot - Ennyi?
-Igen. Mehetsz.
Nem épp arra számítottam, hogy letol, de legalább lesz egy meccsem. Ez az első azóta, hogy felfüggesztést kaptam. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog, ezért pedig megteszek mindent. Nem érdekel, hogy néha Harryvel kell edzenem ahhoz, hogy elérjem, amit akarok. Megteszem, ha ezen múlik a győzelmem, nem hagyom, hogy miatta, vagy a banda bármely más tagja miatt elbukjam. Igaz, hogy nem tét mérkőzés, nekem akkor is nagyon sokat számít. Annak ellenére, hogy eleinte nem kedveltem Harryt, most kezd egész normálisan viselkedni. Azt hiszem kezdem megismerni a valódi oldalát. Lehet tényleg nem egy elkényeztetett szoknyapecér. Viszont nem fogok közelebb kerülni sem hozzá, sem a többiekhez, csak azért, mert kicsit változott a véleményem. Igaz, nagyon szerettem volna kibékülni Louissal, de most mégsem jött jól. Ha a titkaim miatt nem akarok elmenni velük valahová, nem foghatom arra, hogy Louis pikkel rám. Ráadásul, ha ezek után többet lennék úgy a srácokkal, hogy ő is ott van, sokkal nagyobb az esélye, hogy kikotyog valamit, amit nem kellene.
Miután végre haza értem, azonnal vettem egy hosszú fürdőt. Ez a hét most elég kemény lesz, de muszáj hajtanom, ha nyerni akarok. A kádban ülve eszembe jutott, hogy fel kell hívnom Harryt, mielőtt még elfelejtem. Kinyúltam a mosógépre helyezett mobilomért, majd tárcsáztam is a még mindig Idegen néven futó Harryt. Két kicsengés után meglepődve szólt bele.
-Szia, Harry, lenne egy órási kérésem.
-Itt vagyok a közelben, ha gondolod beugorhatok. - ajánlotta fel
-Ne, nekem most nem jó, nagyon fáradt vagyok. Ha neked jó, holnap reggel elmegyek. Nem foglak sokáig zavarni, tényleg csak pár percről van szó.
-Nem zavarnál, de nekem reggel nem jó. Stúdiózunk, utána meg próbálunk. - mondta sajnálkozva
-Remek. - sóhajtottam nagyot 
-De, ha végeztünk a próbával, rá érek. Eljöhetnél az arénához mondjuk ötre. Szólok a biztonságiaknak, hogy engedjenek be, vagy csörgess meg, ha a közelben vagy és kimegyek eléd. - keresett megoldást - Úgyis beszélni akartam veled.
-Velem? Miről? - lepődtem meg
-Majd holnap elmondom. Neked úgy jó akkor?
-Igen, azt hiszem. Melyik arénában lesztek?
-O2. - válaszolt szinte gondolkozás nélkül - Akkor holnap ötre gyere, beszélek Paullal.
-Paul? - kérdeztem vissza
-Aki majd be fog engedni a hátsóbejáratnál. - magyarázkodott
-Ja, rendben. - bólintottam nagyot - Köszi, szia.
-Szia.
el sem hiszem, hogy ezt tettem. Most viszont jobban foglalkoztat, hogy mi a fenét akarhat tőlem. Ha valami hülyeséggel áll elő, akkor inkább meg sem kérem, hogy segítsen felkészülni. 

Délután annyira fáradt voltam a plusz edzés miatt, hogy elaludtam néhány órára. Ezzel csak az a baj, hogy most nem vagyok álmos és gőzöm sincs mihez kezdjek, ugyanis a TV-ben ismét nincs semmi értelmes műsor. Gondolkodtam rajta, hogy sétálok egyet, de hűvös van és sötét, úgyhogy inkább maradok. Tudom, nem épp a legjobbkor, de felhívtam anyát, rég beszéltem már vele.
-Szia, anya. - köszöntem bele
-Szia, kicsim. Hogy vagy? - kérdezte álmosan
-Felkeltettelek? - kérdeztem bűnbánóan
-Nem, most akartam lefeküdni. - ásítozott - Baj van? nem szoktál csak úgy felhívni este tízkor.
-Csak unatkoztam, gondoltam megkérdezem van-e valami érdekes Newcastle-ben. - vontam vállat
-Itt? - hitetlenkedett - Ugyan már. Minden olyan, mint amikor elmentél.
-Minden rendben veled? 
-Persze. - mondta határozottan - Bár délután volt egy kis malőröm.
-Mi történt? - ráncoltam össze a szemöldököm
-Majdnem belém jött egy férfi a vasútállomásnál. - mondta nyugodtan
-Miért mondod ezt ennyire félvállról? - lepődtem meg
-Nos, az a helyzet, hogy holnap este vacsorázunk. - mondta kicsit izgatottan
-Tessék? - kerekedtek ki szemeim
-Hívni akartalak, hogy megkérdezzelek erről az egészről, de szerettem volna előbb én eldönteni, hogy egyáltalán akarok-e tőle valamit. Hisz, ha nem az esetem, miért is zaklatnálak ilyen apróságokkal?
-Anya, nem azért mondtam. Csak kicsit hihetetlen. Érezd jól magad és ne felejts el megemlíteni.
-Rendben. - nevetett - Köszi, kicsim. Szeretlek.
-Én is téged, anya. Szia.
-Szia.
Örülök, hogy anya végre kicsit kezd kitörni a négy fal közül, de nem hittem, hogy azonnal fejest ugrik egy randiba. Reméltem, hogy majd esetleg barátokkal kezd, vagy hasonló. Nem tudom, hogy fogja ezt az egészet végig csinálni. Nagyon örülnék neki, ha végre felhőtlenül boldog lenne, de nem tudnék más "apával" élni. Ha anyának szimpatikus  a pasi, megpróbálom én is elfogadni, még szerencse, hogy nem együtt élünk. 
A TV kapcsolgatása közben fülemet tompa csoszogás ütötte meg. Levettem a hangot, hogy könnyebben rá jöhessek mi az, de nem tudtam. Felálltam, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. Ahogy oda értem, abba maradt a hang. Csak álltam ott és vártam, hogy újra elkezdődjön, amikor kopogtak. Ugrottam egyet és ijedtem fel is sikítottam. Ekkor az ajtó kinyílt, majd rémült ás aggódó arckifejezéssel megállt előttem Harry.