18.fejezet - Biliárd

Hi Everyone! Örülök, hogy ilyen hamar összejöttek a kommentek. Ez a rész is kicsit több közös pillanatot tartalmaz a főszereplők közt, és próbáltam egy kis humort is belecsempészni, szóval remélem meglesztek vele elégedve. Örülnék neki, ha azok a bő kommentek ismét ott díszelegnének a bejegyzés végén, hogy emlékeztessenek miért és mennyire szeretek írni. Szóval jó olvasást!(:

Thea*

Féltem, hogy rossz ötlet volt, hogy eljöttem velük biliárdozni.
Vissza már nem fordulhattam, szóval inkább beletörődtem még egy rossz döntésbe és próbáltam élvezni. Viszont nem igazán sikerült, hisz folyton azon aggódtam, hogy rá jönnek valamelyik titkomra. Hisz Harry kiokoskodta azt, hogy boxolok. Ezt azért nem akartam, hogy megtudják, mert kockázatos. Apa is boxolt és, ha valaki megtudja ki az apám, nem hiszem, hogy nyugtom lenne. Emlékszem, amikor meggyilkolták, a sajtó hetekig követte minden lépésünket. Őket nem érdekelte, hogy épp gyászolunk, hisz meg kellett írniuk a cikket. Amikor kicsit lecsillapodtak a kedélyek, próbáltam észrevétlenül eltűnni. Mert, ha egyszer megtalálnak, később is megfognak. De nem akarom megint azt a felhajtást. Ráadásul, apa az egyik legjobb volt, nem hiszem, hogy ezt bárki képes lenne figyelmen kívül hagyni. Az emberek teljesen máshogy viselkednek, ha tudják, hogy vannak, vagy esetleg voltak híres felmenőid. Olyankor már nem tudhatod kik az igazi barátaid és ezt tapasztalatból mondom. Rengeteg kamu barátom lett arra a kis időre, míg címlapokon voltunk. Naiv voltam, azt hittem apám miatt vannak mellettem, de tévedtem. Saját erőmből szeretnék elismert boxoló lenni, nem pedig azért, mert tudják ki volt az apám. Bizonyítani szeretném neki, hogy nem hiába pazarolta rám a szabadidejét. Kicsit aggasztó, hogy a srácokkal vagyok. Ezt pedig most azon kívül értem, hogy rosszul döntöttem. Hisz ők nem tudják, kik a szüleim, mégis próbálnak a bizalmamba férkőzni. Ami pedig Louist illeti, azelőtt lett a barátom, hogy megismerte volna apámat. Most pedig, mindazok ellenére, hogy a srácok szinte mindent megtesznek annak érdekében,hogy megbékéljen velem, utál. Rám sem bír nézni azok ellenére, hogy tudja, apámról mennyit írnak az újságok és mennyien felnéznek rá. Érdekes, hogy gyűlöl, persze megértem. Furcsa ezt így kimondani, de úgy tűnik, hogy ők képesek minden ellenére teljesen átlagosan viselkedni. Louis nem azt helyezi előtérbe, hogy ki vagyok, hanem mit tettem. Lehet, hogy ennek nem kellene örülnöm, mégis azt teszem. Persze, boldogabb lennék, ha emberszámba venne, de így legalább tudom, hogy sem ő, sem a banda többi tagja nem azért bír, mert van egy kis közünk a médiához. Sőt, Louis egyáltalán nem is bír.
-Hogy játszunk? Kettő a kettő ellen, vagy egy az egy ellen és végül a két győztes? - fordult hátra Liam
-Én az utóbbira voksolok. - mondtam némi gondolkodás után
-Én is. - értett egyet velem Niall
-Oké, akkor én kiejtem a sofőrt, ti meg játszatok egymás ellen. - kötötte ki Liam
-Nem játszol olyan jól, hogy engem megverj. - nevetett hitetlenkedve Harry
-Majd meglátjuk. - mondta ravasz mosollyal Liam
Ismét előre fordult, majd pár percen belül meg is érkeztünk. Mivel a az előtérben heverő két biliárdból az egyik el volt foglalva, én és Niall bentebb sétáltunk, egy másik szoba féleségbe, ahol m csak egy biliárdasztal hevert. Gőzöm sem volt, hogy kell játszani. Niallt ez hidegen hagyta, hisz könnyen és gyorsan meg tudott verni. Sem a szabályokat nem tudtam, sem azt, a dákó melyik oldalár kell fogni. A könnyedén jött győzelme után Niall meg akarta nézni hol tartanak Harryék. Én inkább maradtam és próbáltam kiokoskodni a játékot. Nem voltam biztos benne, hogy mégis hogy kell normálisan fogni a dákót, de valahogy kézbe ragadtam. Megálltam az ajtó előtt, rádőltem az asztalra, ahogy szoktak a filmekben. Közben kiröhögtem magam, gőzöm sem volt róla, hogy az ujjaimnak hol kell lenniük. Hátra húztam a dákót, de ekkor megakadt, valamit egy fájdalmas nyögés ütötte meg fülem. Nem akartam, de megfordultam és elszörnyülködtem a bambaságomon. Velem szemben fájdalmas arccal Harry görnyedt össze. Kezeim arcom elé kaptam, nagyon megijedtem. Betámogattam a szobába, mivel közelebb volt az asztal, mint egy szék. Felült, majd még néhány pillanatig összegörnyedve ült, a hasát fogva. Én eközben rémült tekintettel a vállát fogtam, lövésem sem volt mit kellene tennem.
-Ne haragudj. - kértem elnézést
-Túlélem. - legyintett
Kihúzta magát, amennyire csak bírta, majd lepattant az asztalról.
-Tényleg sajnálom.
-Emily, elhiszem. Történnek balesetek. - vont vállat
-De enni, pont velem? Harry, alig negyed órán belül kétszer fejeltelek meg, most ez, és tudjuk, hogy nem ez volt az utolsó. - sajnálkoztam
-Emily, hidd már el, hogy nem haragszok. - nevetett hitetlenkedve - Niall mondta, hogy siralmas vagy.
-Komolyan ezt mondta? - fakadtam ki
-Igen. - nevetett továbbra is
-Akkor el kell, hogy mondjam, igaza van. - mondtam letörve - Borzalmas vagyok, ezt te is tudod most már.
-Igen, én is tudom. - dörzsölte a hasát - De mivel Liamnek sikerült kiejtenie, gondoltam, míg játszanak, megpróbállak megtanítani.
-Reménytelen. - sétáltam az asztal másik oldalára
Harry fogta a kis háromszöget az asztal széléről, majd belehelyezte a golyókat.
-Először is, nem mindegy, hogy helyezzük bele őket. - nézett rám komolyan - Középen a fekete, nyolcas számú. A háromszög két sarkában ellentétesnek kell lennie. Szóval jobb oldalt tele, bal oldalt pedig "csíkos" golyó, vagy fordítva. A kezdőlökés után választanod kell, hogy melyik golyócsoporttal akarsz lenni. Ezután kezdődik a játék. Add a dákót. - nyújtotta a kezét Harry
Másik kezével az asztalon támaszkodott, és amikor átnyújtottam felé a dákót, nem számoltam vele, hogy ennyire nehéz. Sikerült leejtenem, így pedig Harry kézfején landolt. Azonnal elkapta a sajgó végtagját, majd masszírozni kezdte.
-Ne haragudj. - hitetlenkedtem
-Nem gond. - nevetett - De azt hiszem most már óvatosabb leszek. Sokkal.
Átsétált mellém, majd a sarokban pihenő dákókból elvett egyet. Arra számítottam, hogy csak magyarázni fog, így én is elvettem egyet.
-Mit művelsz? - értetlenkedett
-Azt hittem biliárdozni fogunk. - hökkentem meg
-Igen, de egyenlőre egy dákó kell. Még a végén megölsz. - poénkodott
Nyelvet öltöttem rá, majd visszahelyeztem a dákó a sarokba. Megálltam vele szemben, kezeimmel az asztal két szélére támaszkodva.
-Oké, ismétlem. Mit művelsz? - nézett fel rám
-Egy dákóval csak egy ember tud játszani. Gondolom magyarázol, aztán majd próbálkozok. - vontam vállat
-Rosszul gondolod. Gyere. - intett
Hátra lépett egyet az asztaltól, miután megadta az úgymond kezdőlökést. Én a teljesen színes golyókkal akartam lenni, miután választottam, odasétáltam és megálltam mellette.
-Állj ide. - mutatott maga elé
Kicsit vonakodva, de odaléptem. Épp megfordultam volna, hogy megkérdezzem, ezután mi következik, amikor arca az enyém mellé került. Tekintetünk ismét összeakadt, gyönyörű, smaragdzöld szemei csillogtak. Megköszörültem a tokrom, majd ismét előre figyeltem. Ekkor elém tette a dákót. Megfogtam, ő pedig vállaimra helyezte tenyereit.
-Oké, csak lazíts. - mondta mély hangján
Ezután elkezdte lefelé vezetni tenyereit, majd könyökömnél állapodtak meg. Jobb kezemet hajlításra ösztönözte. Bal kezét tovább vezette a csuklómig, így arra kényszerítve, hogy a dákó végét megfogjam vele. Mindeközben mellkasa szinte rásimult a hátamra. Kezeink egyként mozogtak, ezalatt pedig beszélt. Lehelete csikizte a bőröm, mély hangjától pedig a hideg futkosott rajtam.
-A lényeg az, hogy minél több golyót juttass a lyukba, de csak a fehéret célozhatod, ami nem mehet egyik lyukba sem, a feketét pedig a legvégére kell hagyni. Ha betalálsz legalább egyel, tiéd a következő kör, ha viszont elvéted, a másik játékos jön. - próbált érthetően magyarázni
-Aha. - bólintottam nagyot - Azt hiszem kezdem kapisgálni.
-Remek.
Jobb csuklómat kicsit erősebben megszorította, hogy éreztesse velem, mire készül. Hátra húztuk a dákót, majd erősen előrelöktük. Ekkor a legtávolabbi, valamint a legközelebbi lyukba egy-egy golyó betalált. Örömömben széles mosollyal megfordultam. Mivel Harryt már nem éreztem olyan közel magamhoz, azt hittem távolabb lépett, de az állításom cserben hagyott, amikor megfordultam és alig gy lépésre mosolygott előttem boldogan. 
-Egész ügyes. - mondta elismerően - De tudjuk, hogy ez a remek tanárnak köszönhető.
-Milyen szerény. - ironizáltam - Oké, nekem ez kezd tetszeni. Játszunk rendesen.
-De ne sírj, ha veszítesz. 
-Nem lesz rá okom. - mondtam magabiztosan
Harry csak hitetlenkedve elnevette magát, majd átnyújtott egy dákót. Gyorsan elhelyeztem a golyókat, ahogy azt elmagyarázta. Ismét a telített golyókat választottam, ezúttal én adtam meg a kezdőlökést. Harry kezdett idegesíteni, amikor zsinórban háromszor betalált. A negyediket elétette, így végre én jöhettem. Nekem csak kétszer sikerült egymás után rendesen lökni, így ismét Harry következett. Elvétette, így hamar színre léphettem, ismét.  
-Mennünk kéne, elkésünk a próbáról. - nyitott be Niall
-Egy pillanat. - intette türelemre Harry
Még az utolsó lökést véghez vitte, de így is nyertem. Boldogan táncolva mentem ki az autóig és ismét csak úgy foglaltuk el a helyünket, ahogy jöttünk.
-Kikaptál Emily ellen? - fakadt ki Niall - Jesszusom. Nem elég, hogy lány, de tényleg siralmasan játszott.
-Nem úgy tűnik. - mondtam büszkén - Amúgy meg héé. - csaptam gyengén vállon 
-Igaza van. - nézett rám a visszapillantón keresztül Harry
-Tudom. - mondtam hisztisen - Jeremyt mikor hozod?
-Négyre kell bent lennünk, szóval majd olyan fél négy körül szerintem. - válaszolt bizonytalanul
-Minek viszed hozzá Jeremyt? - értetlenkedett Liam
-Mert nem tudjuk bevinni magunkkal a rádióhoz. Esther rám bízta, míg ő megcsinálja a vacsorát hálaadáskor. - magyarázkodott
-Ja, értem. - bólintott nagyot

A biliárdozás óta nem találkoztam a srácokkal, amit nem is bánok. Nagyon nagy hiba volt, hogy elmentem velük. Remélem, Harry csak hozza és viszi Jeremyt, nem szeretném, ha maradna. Persze, tényleg jó lenne néhány barát, de nem hagyhatom, hogy bármi kiderüljön. Főleg, hogy Harry is elkezdett normálisan viselkedni. Félek, hogy meg fogom kedvelni és barátként tekintek majd rá. Nem akarok iránta gyűlöletnél többet érezni. A baj viszont az, hogy már nem gyűlölöm. Nem is kedvelem, inkább olyan köztes, ha van ilyen.
Épp a TV csatornák műsorkínálatait szemléltem, amikor a mellettem heverő mobilom rezegni, majd zenélni kezdett. Érdeklődve olvastam le a kijelzőről az Idegen névjegyet, majd miközben fülemhez emeltem a készüléket, lehalkítottam az éppen futó műsort.
-Szia, Emily. - köszönt bele sietősen - Otthon vagy?
-Szia. Igen. - mondtam kicsit meghökkenve
-Nem gond, ha kicsit korábban megyünk? Jeremy unatkozik és nem bír magával. 
-Nem, gyertek nyugodtan.
-Oké, mindjárt ott vagyunk. Szia.
-Rendben, szia. -nyomta ki előbb a készüléket
Az órára pillantottam és kicsit megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy csak fél órával érkeznek hamarabb. Ezzel nem is lenne gond, de van egy olyan érzésem, hogy Harry is maradni fog, aminek viszont cseppet sem örülök. 
Ahogy azt Harry is említette, nem tartott sokáig, míg megérkeztek. Miután beengedtem őket, Jeremy azonnal a nappaliba sietett, hátra hagyva így engem Harryvel az előszobában. Megszabadult a cipőjétől, majd követte Jeremyt.
-Isztok valamit? - kérdeztem a konyhában állva
-Nem, köszi. - válaszolt kis idő múlva Harry
Besétáltam hozzájuk a nappaliba, majd leültem a szőnyegre, velük szemben.
-Nem baj, ha maradok egy kicsit? Csak míg a srácok értem jönnek. Ez a tökfilkó nem tudott megülni. - borzolta össze Jeremy haját
-Nem, nem baj. - nevettem
Jeremy megigazította a haját, majd ránk sem pillantva folytatta a kifestője színezését. Egy kert féleséggel vacilált. Megemelte a kis füzetszerűséget, majd kihúzott alóla egy másik. Elém tolta, majd közelebb juttatta a ceruzákat is. Szó nélkül belelapoztam, majd megfogtam az első kezembe eső színest és neki láttam a festésnek.
-Te is színezz. - nézett Harryre
Annyira talpraesett személyiség mindössze hét évesen, hogy hihetetlen. Harry fogott egy ceruzát, majd közelíteni kezdett Jeremy füzete felé, aki bezárta, mielőtt bármit tehetett volna.
-Ne ezt, ez az enyém. - förmedt rá
-De nincs másik. - értetlenkedett Harry
-Ott van Emilynél. Színezzetek ketten. - jelentette ki ellent nem tűrő hangon
Harry vállat vont, majd felállt. Nem is törődtem vele, gondoltam, majd leül mellém és festi a másik oldalt. Zavartalanul színeztem tovább, amikor is éreztem, ahogy Harry leül mögém. Lábait az enyém mellé nyújtotta, majd fejét a vállamra tette. Jobb kezével óvatosan megragadta az enyémet, majd nem is zavartatva magát, színezni kezdett. Kezünk egyként mozgott, akárcsak a biliárdozásnál. Próbáltam nem mutatni, de eléggé zavarba hozott. Egy ideig nem igazán sikerült a kifestőre koncentrálnom, szinte csak Harry színezett. Viszont hamar összeszedtem magam és próbáltam bekapcsolódni, nem pedig vele törődni.

Harry fél négy körül elment a srácokkal, azt ígérte legkésőbb fél hatra jön Jeremyért. Háromnegyed hat van, de még sehol senki. Nem olyan nagy baj, hisz elvagyok vele. Az elején színezgetett, majd TV-zett egy keveset. Neki láttam egy kis sütihez, hogy küldhessek Esthernek a sok segítségért. Jeremy nagy lelkesedéssel beállt mellém és csinálta, amit mondtam neki. Rettentő aranyos volt.
Fáradt szemeimet alig bírtam nyitva tartásra marasztalni. Mellettem már Jeremy is bóbiskolt, amikor fülemet három tompa kopogás ütötte meg. Gondoltam, hogy Harry az, ezért felálltam és a bejárati ajtóhoz siettem. Kinyitottam, de nem az a személy állt ott, akire számítottam.
-Szia. - köszönt kicsit idegesen Louis