17.fejezet - Váratlan vendég

Sziasztok! Most sietek, mert kezdődik a meccs, szóval nem pofázok sokat. Nagyon remélem, hogy tetszik majd ez a rész is, és kicsit aktívabbak lesztek kommentek terén. Jó olvasást!:*

Thea*

-Figyelj, mondani szeretnék valamit. - fordult felém komolyan
-Hallgatlak. - mondtam érdeklődve
-Valószínűleg te is azt hiszed rólam, hogy olyan srác vagyok, aki minden este más nővel fekszik le.
-Miért, nem így van?
-Nem. - mondta határozottan - Ezt állítja rólam a média. Csak azt akarom mondani, hogy hiába mindez, nem ilyen vagyok. Ez pedig őszintén szólva nem tudom, hogy kapcsolódik ahhoz, amit mondani akarok. Szóval a lényeg az, hogy tényleg nagyon fontos vagy nekem.
Hirtelen nem jutottam szóhoz. Próbáltam megtalálni a megfelelő választ, de nem sikerült. Azt sem tudtam, erre létezik-e egyáltalán megfelelő válasz. Nagyot nyeltem, majd hitetlenkedve elmosolyodtam.
-Tudod, ez érdekes. Néhány hete még gyűlöltelek, most meg ott tartunk, hogy behívtalak az új lakásomba. Sosem hittem volna, hogy te leszel az, aki felnyitja a szemem arra a dologra, hogy mindenkinek szüksége van barátra. Ezelőtt fel sem tűnt, hogy mennyire egyedül vagyok. Igaz, eleinte nem tetszett, hogy csak így beleszóltál ebbe az egészbe, de hálás vagyok érte. Szóval köszönöm.
-Ennek örülök. - mosolygott
-Gyere, körbevezetlek. - álltam fel
Harry szó nélkül követett. Először a konyhát mutattam meg neki, majd a fürdőszobát. A nappalit már ismerte, végül a vendégszobát is megmutattam neki, ahová anyát fogom elszállásolni, ha jön karácsonyra. 
-A hálószobádat nem mutatod meg? - húzogatta a szemöldökét
-Idióta. - csaptam gyengén vállon - Legyen elég annyi, hogy emögött az ajtó mögött van, ahová soha a büdös életben nem fogsz belépni.
Mivel a rövidnadrágom és a fehér haspólóm nem sok mindent takart belőlem, türelemre intettem Harryt. Beszaladtam a szobámba, majd miután magamra vettem egy kicsit hosszabb pulóvert, ismét a folyosón voltam. Ahogy kiléptem, Harry végigmért és elmosolyodott, amitől kissé kellemetlenül éreztem magam. Visszamentünk a nappaliba, majd leültünk a kanapéra. Kényelmetlenül ültem, de nem tudtam kinyújtani a lábaimat, mert akkor Harry ölébe kellet volna tennem őket. Próbáltam nem túl észrevehetően nyújtózni, de azt hiszem a szenvedő arckifejezésem minden elárult. 
-Jól vagy? - kérdezte Harry aggódva
-Persze. - mondtam nem túl meggyőzően
-Álmos vagy? Mert akkor nem zavarok, aludj nyugodtan. - állt volna fel
-Nem, nem arról van szó, csak a lábam kezd zsibbadni. 
-Akkor nyújtsd ki. - vont vállat
-De itt vagy.
-És? - értetlenkedett - Ez olyan dolog, amit nem lenne szabad látnom? Tudod, lehet hihetetlenül hangzik, de én is szoktam ilyet. - mondta komolyan, mire felnevettem
-Úgy értettem, hogy itt ülsz, és nem akarom az öledbe tenni a lábam. - magyarázkodtam
-Engem nem zavar. - vont vállat
-Biztos?
-Igen. Ne aggódj már. - nevetett hitetlenkedve
Kezeit maga mellé tette, míg zsibbadó lábaimat a combjaira helyeztem. Ezután karjai sípcsontomon pihentek, úgy figyelte minden apró mozdulatom.
-Mit tennél, ha bejönne a házadba egy zombi? - tette fel a kérdést minden előzmény nélkül
-Egy zombi? - húztam fel a szemöldököm, majd hisztérikus nevetésben törtem ki 
-Ha fogyok a beszélgetésből, hülye kérdéseket teszek fel. - magyarázkodott
-Ne menj újságírónak.
-Nem állt szándékomban. - nevetett - De komolyan, mit csinálnál?
-Ohh, Jézusom, mennyi esély van egy ilyenre? - nevettem tovább - Fogalmam sincs. Bezárkóznék a szobámba egy dákóval?! - mondtam bizonytalanul
-Miért pont egy dákóval? - húzta össze a szemöldökét
-Mert mondjuk egy baseball ütővel csak ütni tudnám a zombit, egy dákóval viszont ütni is, meg szúrni is. - magyaráztam meg
-Ez eddig eszembe se jutott. Én szerintem le is forráznám őket.
-Megölni akarod őket, vagy megfürdetni? Londonban vagy, nem a 3 kismalacban, Harry. - nevettem - Jesszusom, kezdek félni magamtól. Zombikról beszélgetünk, édes Istenem.
-Tényleg, nem megyünk el egyszer biliárdozni? - vetette fel az ötletet
-Nem tudok játszani. - ellenkeztem
-Akkor honnan van dákód?
-Ki mondta, hogy van? - értetlenkedtem
-Azt mondtad az előbb, hogy egy dákóval támadnál a zombik ellen, gondoltam azért választottad azt, mert van is.
-Pedig nincs. - vontam vállat
-De azért még elmegyünk biliárdozni? - nézett rám kérőn
-Felőlem. - egyeztem bele - De nem vállalok felelősséget, ha valakit leszúrok a dákóval, vagy eltalálom a golyóval.
-Rendben. - nevetett
-Nem tudom, hogy jutottunk el idáig. - hitetlenkedtem - Tegnap még utáltalak, ma meg már azt tervezzük, hogy holnap mit csinálunk.
-Biliárdozunk. - jelentette ki boldogan - Egyébként tényleg egyedül akarod tölteni a hálaadást?
-Nem csak akarom, fogom. - mondtam határozottan
-Mit szólnál hozzá, ha átjönnél? Egy napos ünnepre senki sem utazik haza a bandából. A barátnők átjönnek, én áthívom Esthert és Jeremyt, most pedig téged és eszünk egy jót. 
-Nem, köszi. Megleszek egyedül is. - utasítottam vissza 
-Senki sem szeret egyedül ünnepelni.
-Én egyáltalán nem szeretek ünnepelni.
-De hát az ünnepeket mindenki szereti. - mondta hisztérikusan
-Ebben nem vagyok olyan biztos. A hálaadás pedig kicsit sincs ínyemre, hisz mit kellene meghálálnom? Azt, hogy folyton veszekszek anyámmal? Vagy, hogy apám meghalt? Nem, amennyire csak lehet, kimaradok az ünneplésből. - ellenkeztem továbbra is
-Akkor mit szólnál hozzá, ha nem ünnepelnénk, csak átjönnél és vacsoráznánk, vagy filmeznénk. - ajánlotta fel
-Harry, ne is erőlködj. Ti ünnepeljetek nyugodtan, megleszek.
-Jesszus! - döbbent le
-Mi az? - lepődtem meg
-Van tetkód? - nézte a bokám
-Eddig nem tűnt fel? - nevettem 
-Nem, azt hittem tényleg egy bokalánc van rajtad. 
-Hát, láthatod, hogy ez nem az.
-Van még máshol is? - kérdezte érdeklődve
-Nem, ez az egy van. Neked viszont úgy láttam szép mennyiség van a kezeden.
-Igen, a karjaimon, a felsőtestemen és van a lábamon is. - sorolta fel
-Jézusom. - hitetlenkedtem
-Nem is akarsz többet?
-Talán majd a csuklómra egyet, de nem akarom tele varratni magam. - mondtam bizonytalanul
-Értem. - bólintott nagyot - Esther megkért, hogy vigyázzak Jeremyre, míg megcsinálja a hálaadás vacsorát, de nekünk délután el kellene mennünk rádiózni. Addig nem hagyhatnám itt? Nem lenne több másfél óránál, tényleg.
-Úgy sincs dolgom. - vontam vállat
-Remek. - mondta boldogan - Én holnap megyek le a terembe, de a délutánunk szabad. Háromkor érted jövünk, ha úgy jó.
-Oké. - mondtam kis gondolkozás után - Mindenki jön?
-Nem biztos, mert Zayn meg Louis dupla randira mennek. - forgatta a szemét - De a többiek biztos jönnek.
-Remek. - könnyebbültem meg 
-Nem is akarsz kibékülni Louissal?
-Én nem bánnám, de inkább kerülöm, jobb mindkettőnknek.
-Szerintem felfújja az egészet. - mondta el a véleményét - Mikor is volt ez? Három éve? - kérdezte bizonytalanul, mire aprót bólintottam - Sok mindenkivel megesik, hogy valaki visszautasítja, nem a világ vége. Lehet, hogy nem a legszebb módon váltatok el, de szerintem ennyi idő alatt, főleg, hogy Eleanorral van, már rég túltehette volna magát ezen az egészen.
-Nem szeretek ebbe belemenni, tudom, hogy hülye voltam, szóval jogosan dühös rám.  
-Szerintem nem, de mindegy. Mert, ha megnézzük, engem minden alkalommal durván utasítasz vissza, mégsem haragszom rád.
-Igaz, de inkább hanyagoljuk ezt a témát.
-Rendben. Van egy ötletem.
Mindkét bokámat megfogta, majd megemelte az öléből. Felállt, lábaimat gondosan visszahelyezve a kanapéra.
-Gyere utánam két pohár vízzel. - mondta sietősen
Kellett még néhány perc, hogy felfogjam a hallottakat és mire magamhoz tértem, Harry már kint volt. Csak feltápászkodtam, öntöttem két pohár vizet és kimentem utána. Kint várt az ajtó előtt. Elvette tőlem az egyik poharat, majd mellém állt.
-Oké, és most mit akarsz csinálni? - kérdeztem értetlenkedve
-Megnézni, ki tudja messzebbre köpni a vizet. - jelentette ki
-Te nem vagy normális. - nevettem 
Vállat vont, majd belekortyolt a vízbe. Ezután az arca olyan volt, mint egy hörcsögé. Nem tudtam megállni a nevetést. Állát felszegte, majd kipréselte ajkai közül a vizet.
-Ennyi? - kérdeztem nagyképűen
Hitetlenkedve rám nézett, majd a maradék vizet is a szájába vette. Felém fordult és összenyomta az arcát, így a víz a felsőmön landolt.
-Meghibbantál? - förmedtem rá
Végignéztem magamon, majd a kezemben szorongatott vízzel teli poharam tartalmát az előttem álló, nevető Harryre öntöttem. Ekkor én törtem ki hisztérikus nevetésben, Harry pedig elkomorult, de látszott rajta, hogy ő sem bírja sokáig visszatartani. Míg megpróbáltam magamhoz térni, bement, de nem tudtam miért. Aztán amikor a hideg víz ismét a mellkasomhoz ért, alábbhagyott a jó kedvem. 
-Szerintem ezt nem akarod folytatni. - mondtam rosszallóan
Volt még egy kevés víz a pohara alján, amit ismét rám öntött. Ekkor bementem, és az egyik tálat teljesen megengedtem vízzel. Amikor megfordultam, hogy kivigyem és Harryre borítsam, majdnem sikítottam. Megfordultam, Harry pedig ott állt előttem. Ijedtemben elejtettem a tálat, elárasztva így a konyhát. Jobb kezemmel a mögöttem álló pulton támaszkodtam, bal kezemet szorosan a kirobbanni készülő mellkasom elé kaptam. Harry elnevette magát, mire vállon csaptam.
-A szívrohamot hozod rám. - mondtam rosszalló tekintettel
Elmentem a felmosóért, majd feltöröltem a vizet. Harry addig a pulton ült és lógatta a lábát.
-Jól szórakozol amúgy? - nevettem
-Nagyon. - mondta széles mosollyal
Miután feltakarítottam és eltettem a tálat, visszamentem a nappaliba. Leültem, lábaimat kinyújtva és egy kevés szabad helyet sem hagyva Harrynek. Nem esett kétségbe, csak fogta magát majd helyet foglalt a ölemben.
-Harry. - szólítottam meg
-Tessék? - fordult felém
-Lemásznál rólam? - kérdeztem nyugodtan - Kibaszottul nem vagy könnyű.
-Nem is tudom. - gondolkozott el - Kényelmes.
-De nekem nem.
Csak vállat vont, majd elkezdett fészkelődni. Én ahelyett, hogy ismét megkértem volna, hogy álljon fel, minden erőmet felhasználva behajlítottam a térdeimet, így elértem, hogy Harry a földön landoljon. Hangosan felnevettem, ő pedig továbbra is a földön feküdt háttal. Amikor már jó néhány perce nem mozdult, kicsit megijedtem. Leguggoltam mellé, egyik kezem a mellkasára helyezve.
-Harry?! - ráztam meg gyengén - Kelj már fel, az Isten szerelmére.
Pár pillanattal később kitört belőle a nevetés, mire megkönnyebbültem. Gyengén a mellkasára ütöttem, majd a kanapénak dőltem.
-Még ma tényleg szívinfarktusom lesz. - néztem rá dühösen, de végül elnevettem magam
Könyökeire tornázta magát, majd rám nézett. Csak mosolyogva bámult, mígnem kezdett kicsit zavarba hozni.
-Mi az? - hitetlenkedtem
-Csak nem hittem, hogy valaha is leszünk annyira jóban, hogy hozzám szólj.
-Nos, ha nem vagy az a nyomulós idióta, akit megismertem, képes vagyok rád nézni.
Felnevetett, majd lábaira tornázta magát. Én csak fentebb csúsztam és ismét a kanapén foglaltam helyet.
-Azt hiszem megyek lassan. - pillantott az órájára
-Mennyi az idő? - kérdeztem bambán
-Már elmúlt fél egy.
-Jézusom. - döbbentem le
-Gőzöm sincs, mennyi erőm lesz így boxolni. - sóhajtott nagyot
-Kellett neked átjönni. - vontam vállat - Csak bajt okoztál.
-Oh, igen? - kérdezte felháborodva
-Igen. Először eltaláltál a kaviccsal, utána leöntöttél, és kétszer majdnem megöltél. - soroltam fel
-Azt hiszem a holnapi biliárdozásnál hasonló sérüléseket fogok szenvedni.
-Milyen igaz. - nevettem
-Oké, most már tényleg megyek. Jó éjt, Emily.
-Neked is, Harold. - mondtam dalolva
Harry elnevette magát, majd kisétált az ajtón.
El sem hiszem, hogy beengedtem a házamba. Az viszont valahogy még mindig hihetetlenebb, hogy egész jól éreztem magam. Azt pedig, hogy hálás vagy, amiért jobb belátásra bírt barátkozás téren, tényleg igaz. Ezelőtt fel sem tűnt, mennyire egyedül vagyok.

Egész délelőtt takarítottam, miközben bömbölt a zene. Így hamarabb elment az idő. Furán hangozhat, még számomra is meglepő volt, de vártam, hogy elmenjek a srácokkal biliárdozni.Valószínűleg azért, mert unatkoztam egész nap. Jobban mondva csak a biliárdozós rész miatt vártam, nem azért, mert velük megyek.
Miközben a tiszta ruháimat pakoltam a szekrényembe, fülemet ismét az a tompa, egymást követő koppanások ütötték meg, mint tegnap este. Elnevettem magam, majd lesiettem. Kinyitottam az ajtót, és a még mindig az ablakom alatt dobáló Harry felé fordultam.
-Most jó ablakot dobáltál. - mondtam nevetve
Kicsit megijedt, de azonnal felnevetett. A földre ejtette a kavicsokat, majd felém sétált, miközben bezártam az ajtót. Az autóban csak Niall és Liam várt, szerencsére Louis és Zayn dupla randin voltak, ahogy azt Harry mondta. Mondjuk, azt nem is bánnám, ha Zayn itt lenne, és Louist se, ha nem utálna.
Beültem hátra Niallhöz, míg Harry ismét elfoglalta helyét a volán mögött. Már kezdtem kicsit aggódni. Féltem, hogy rossz ötlet volt, hogy eljöttem velük biliárdozni.