16.fejezet - Sütögetés

Sziasztok, drága olvasók! Igaz, kicsit sokáig tartott, de nagyon örülök, hogy összejött elegendő komment ahhoz, hogy feltehessem ezt a részt. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. Ha balra pillantotok, szavazhattok is. Ezúttal Zayn testében gyönyörködhettek. Jó olvasást!(:

Thea*

-Jesszusom, mire adtam én a fejem. - forgattam a szemem
Vonakodva, de felmentem és átöltöztem. Még egész kellemes idő volt, de azért kézbe fogtam egy kardigánt a hideg és a szúnyogok ellen. Egyáltalán nem akartam elmenni hozzájuk. Viszont nem hiszem, hogy akkor Esther és Jeremy egyhamar leálltak volna. Ráadásul tényleg nem fogok belehalni, ha elmegyek egy félórára. Meglehet, hogy tényleg jót tesz majd egy kis kikapcsolódás, ami az eddigiekkel ellentétben nem a délutáni otthon ülős filmezést jelenti.

Fél nyolc volt, mire megérkeztünk a srácokhoz. Leginkább Harry lepődött meg a jelenlétemen. Louis természetesen tudomást sem vett rólam, ami csak még inkább arra ösztönzött, hogy a lehető leghamarabb lelépjek. Már elég sötét volt, így a srácok a külső lámpa segítségével varázsoltak egy kis világosságot. Niall már szorgosan figyelte a húst, míg a többiek sztorizgattak. Én nem igazán figyeltem, csak arra vártam, hogy elmehessek.
-Em, segítenél egy kicsit? - kérdezte Niall
-Persze. - mondtam egy kis habozás után
Felálltam, és Niallt követve bementünk a házba. Egy számomra már ismerős szobába, a Harryébe tévedtünk. Megállt a szekrény előtt, majd a kezembe adott néhány gondosan összehajtott pokrócot.
-Hogy vagy? - kérdezte széles mosollyal
-Azután, hogy bezártak egy öltözőbe? Nem is tudom, talán kicsit dühösen.
-Ne csináld már. - nézett rám kérőn - Meddig fogsz még haragudni?
-Csütörtökig. - mondtam határozottan
-Miért pont addig? - értetlenkedett
-Majd meglátod. - mondtam ravaszan
-Ne ijesztgess, kérlek. - mondta rémülten - Egyébként, jót tett, hogy beszéltetek, Harry azóta nem idegeskedik.
-Ezzel azt akarod mondani, hogy az egész az én hibám volt? - kötekedtem
Olyan fennhangon kérdeztem, miközben csípőre vágtam a jobb kezem, hogy Niall azonnal levágta, hogy csak viccelek. Elnevette magát, majd elindult lefelé, én pedig követtem.
-Miért nem vagy ilyen őrült a többiekkel is? Kint olyan feszült vagy.
-Nos, kicsit nehéz olyanokkal lennem, akiket nem is ismerek, ráadásul Louis utál, úgyhogy jobbnak látom, ha meghúzom magam. Eljönni sem akartam, és azt hiszem mindjárt le is lécelek, csak azt akartam, hogy Esther ne zaklasson. - forgattam a szemem nevetve
Niall megállt egy lépésre az ajtó előtt, majd felém fordult, arra késztetve ezzel, hogy lábaim földbe gyökerezzenek és kíváncsi tekintetem rá emeljem.
-Bolond vagy. - mondta rosszallóan - Ne hagyd már, hogy egy ember elérje, hogy szar kedved legyen. Próbálj meg a másik kilencre koncentrálni. Elvégre, ha ő se, törődik veled, te miért tennéd? - vont vállat
-Tudod, nem hittem, hogy egy kicsit is tudsz bölcs, vagy egyáltalán komoly lenni. Ahhoz képest, hogy te vagy a legfiatalabb. - mondtam elismerően
-Ahh, ne máár. - fakadt ki - Ez komoly? Miért hiszi mindenki, hogy én vagyok a legkisebb? Elárulnám, hogy Harry a legfiatalabb köztünk.
-Tényleg? - nevettem
-Igen, és nem te vagy az első, és azt hiszem az utolsó sem, aki azt hiszi én vagyok az. - mondta csalódottan - De lényegtelen, most szépen kimegyünk, te pedig engedd el magad, ne hagyd, hogy Louis lássa rajtad, hogy miatta van szar kedved. - mondta biztatóan
Nem tudtam mit mondani, csak követtem Niallt. Azt hiszem igaza van. Nem vallottam be ugyan, de tényleg jót tett kicsit az, hogy összezárt minket Harryvel. Annak ellenére, hogy kicsit furán oldotta meg azt a problémát, most is igaza van.
Míg mi bent voltunk, a kajára Liam ügyelt, aki ennek tekintélyében elfoglalta Niall helyét, hogy minél közelebb legyen. Niall leült az én székemre, így én Liam helyére kellett üljek, Harry, és Zayn, valamint az ölében ülő Perrie közé. Harry úgy döntött közelebb ül, hogy nekem is jusson takaró. Ekkor viszont visszautasítottam, majd megkértem Niallt, hogy adja ide a szék háttámlájára terített kardigánom. Miután felvettem, felhúztam térdeimet, és állam rajtuk pihentettem.
-Te hogy töltöd a hálaadást? - fordult felém Perrie - Hazautazol, vagy hozzád jönnek?
-Sehogy. - dőltem hátra - Nem vagyok ünneplős fajta. Addigra remélhetőleg be tudok költözni az új lakásba, és majd valószínűleg úgy töltöm az estét, ahogy bármely másikat.
-A hálaadást nem töltheted egyedül. - mondta ellent nem tűrő hangon Liam
-Hát, márpedig egyedül fogom, és nem is bánom. Jobb a TV társasága, mint az anyámé. - forgattam a szemem
-Akkor a karácsonyt is egyedül töltöd? - lepődött meg Zayn
-Nem, arra anya eljön szenteste, és majd valahogy szilveszter előtt pár nappal hazautazik. Gőzöm sincs hogy fogom kibírni vele addig. - sóhajtoztam
-Annyira csak nem vészes. - mondta Harry
-Ő az a fajta nő, akinek a tökéletes sem jó. Életemben először ötöst kaptam a matek dogámra, azt hittem büszke lesz rám, de csak annyira volt kíváncsi, miért nem lett hibátlan. - húztam a szám - Beíratott minden hülye zene tagozatos szarra, de egy idióta fellépésemen sem volt képes megjelenni. Mondjuk az nem is lényeg, mert én sem voltam ott, de még csak meg sem kérdezte, hogy mikor kezdődik.
-Nem szerettél zenélni? - kérdezte érdeklődve Perrie
-Azt éppenséggel szerettem, de nem akkor, ha kényszerítettek. Ha csinálni akartam valamit, elkezdtem magamtól, és addig, míg nem végeztem vele, nem álltam meg. Anyát ez viszont hidegen hagyja, és mai napig képes minden apróságba bele kötni, amit csinálok. De hát ez van, senki sem egyforma. - erőltettem mosolyt az arcomra
Ekkor a mellettem ülő Harry a térdemre helyezte tenyerét, majd együtt érzően rám mosolygott. Csak nagyot sóhajtottam, és kicsit jobban összehúztam magam. Harry keze még egy kis ideig fedetlen térdemen időzött, de lassan csak leemelte onnan. Nem sokkal később kirázott a hideg.
-Nem kell takaró? - ajánlotta fel Harry
-Nem, köszi. - utasítottam vissza
Úgy döntöttem szívesebben fagyok halálra, minthogy ennél közelebb üljön hozzám.
A takaró széle lecsúszott, és ahogy lehajolt érte, a fején díszelgő kalap leesett róla. Hazudnék, ha azt mondanám nem jött be az a kalap. Ezt az is bizonyítja, hogy felvettem a földről, majd a fejemre tettem. Harry felegyenesedett, majd kinevetett.
-Ezért nem kapod vissza. - fenyegettem
-Van még. - vont vállat
-Remek, akkor ez már tényleg nálam marad. - igazítgattam
Valójában eszemben sem jutott magammal vinni, de tényleg megtetszett. Ha nem a Harryé lett volna, talán komolyan magammal viszem.
-Haver, meddig tökölsz még azzal a hússal? - türelmetlenkedett Zayn
-Tehetek én arról, hogy ilyen lassan sül? - háborodott fel Liam
-Gyerekek, szerintem rendeljünk pizzát és kész. - vont vállat Perrie - Sztorizgassunk, énekeljünk.
-Szerintem jó ötlet, de mire kihozzák a pizzát megsül a hús. - egyezett bele Niall
Eközben Jeremy kipattant Esther öléből, majd kölyökkutya szemekkel megállt Harry előtt. 
-Csinálsz nekem popcornt? - kérdezte tőle reménykedve 
-Persze. - mondta széles mosollyal Harry 
Felállt, majd megborzolta Jeremy haját, aki befelé tartva azt igazgatta. 
-Em, segítesz kihozni a poharakat? - állt fel Niall 
Volt egy olyan meglátásom, hogy hátsó szándék vezérelte, azért hívott engem. De érdekelt mit akart ezzel elérni, szóval belementem, mintha nem is sejtenék semmit. 
-Persze. - követtem őt 
Ahogy beléptünk, Harry épp a kész popcornt borította egy tálba. Jeremy meg sem várta, hogy mind kiessen a zacskóból, kivett néhány darabot. Távolabb lépett, majd célzásra emelte kezét. 
-Nyisd ki a szád. - utasította Harry 
Türelemre intette, majd miután a kukába dobta a zacskót, Jeremy elé állt pár lépésre. Niall a Harry mögötti szekrényből szedte ki a poharakat, amikor az első rosszul irányzott lövés következtében Jeremy tarkón dobta őt a kukoricával. Niall megfordult, mire Jeremy hátratett kezekkel, a plafont vizslatva fütyörészett. 
-Ezt tőled tanulta. - nevetett Niall Harryre nézve 
-Most te. - adta Harry markába a popcornt Jeremy
Harry elvétette az első jó néhány lövést, mire Jeremy dühöngve, háttal megállt előtte. 
-Emelj fel. - mondta ellent nem tűrő hangon 
Nem bírtam ki nevetés nélkül. Harry Jeremy hóna alá kapott, majd a levegőbe emelte. Ekkor felém tolta a popcornos tálat és várta, hogy én célozzak a szájába. Mindeközben Niall lepakolta a pultra a poharakat, majd leült mellém és enni kezdte a popcornt. Több-kevesebb sikerrel Jeremy szájába dobáltam a pattogatott kukoricát, miközben Harry is próbálta őt oda irányítani, ahová dobtam. Azután, hogy elfáradtak a karjai, felmentünk, hogy megmossuk a kezünket, mert a popcorntól kissé olajos lett. Jeremynek nem tartott sokáig, azonnal visszarohant és a megmaradt popcornt is kivitte magával. Niall kézbe fogott négy poharat, majd ő is kisétált a többiekhez. Én csak három poharat fogtam meg, mert féltem, hogy leejtem és eltörik. Már fel sem tűnt, hogy még mindig Harry kalapja van a fejemen, csak akkor, amikor megigazította, nehogy leessen. Megháláltam neki, majd ő is megragadta a maradék három poharat. Elindultam kifelé, magam mögött Harryvel. 
Mire kiértünk, Liam épp a húst szedte a tányérokra. Elfoglaltam volna az eredeti helyemet, de Niall ismét odaült, így megint Harry mellé kényszerültem. Nem ettem sok mindent, de épp eleget ahhoz, hogy jól lakottnak nyilvánítsam magam. Jeremy egyre sűrűbben ásítozott, de nem akart haza menni. Végül Esther és a srácok beleegyezésével arra jutottak, hogy itt éjszakázik, szóval akkor alszik el, amikor akar. Természetesen én ennek nem örültem, ugyanis így kilátástalanná vált, hogy körülbelül mikor megyünk el innen. Csak unottan meredtem magam elé, arra várva, hogy Esther felálljon és elmenjünk, de nem tette meg. Ehelyett Harry lecsúsztatta a kalapot a fejemen épp annyira, hogy ne lássak semmit. Csak visszahelyeztem a fejem tetejére, majd rosszallóan rá néztem.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva
-Kicsit fáradt vagyok. - vontam vállat
-Bemehetünk, ha gondolod, ledőlhetsz egy kicsit pihenni. - mutatott a ház felé - Úgyis viszem mindjárt lefektetni Jeremyt.
-Az jól esne, köszi. - egyeztem bele
Fogalmam sincs miért mentem bele. Talán a fáradság már tényleg annyira úrrá lett rajtam, hogy azt sem tudom mit beszélek. Mindezek ellenére bevittem vele Jeremyt, és elaltattuk. Épp kifelé tartottunk a szobából, amikor Harry megállt és ravasz mosoly csúszott ajkaira.
-Mi az? - kérdeztem érdeklődve
-Szerinted hány pulóvert tudok egyszerre felvenni?
-Nem gondolod komolyan. - nevettem halkan
-De. - mondta határozottan
Kimentünk a szobából, majd Harry bevezetett a sajátjába. Kivett minden pulóvert a szekrényéből és ledobta az ágyra. Én csak leültem a kupac mellé és nevetést visszafojtva figyeltem.
Három pulóver után megállt, mert nehezen mozgott.
-Várj, segítek. - nevettem - Csak tartsd fel a kezed, majd én felöltöztetlek.
-Érdekes, más lányok levetkőztetni szoktak.
Csak felhúzott szemöldökkel rá néztem, mire védekező állásba helyezte kezeit. Megfogtam a legfelül heverő pulóvert, a maradék hármat pedig a vállamra helyeztem, hogy ne kelljen oda-vissza mászkálnom. Megálltam Harry előtt, majd a feje felé tartottam a pulóvert. Belebújtattam a kezeit, majd lehúztam karjain és a fejére is ráhúztam. Ahogy igazgattam, éreztem, hogy tekintete végig rajtam van. Kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, ezért minél előbb végezni akartam. Hét pulóver már rajta volt, de ő nem tartott többet. Átmentünk Liam szobájába, mert Harry állítása szerin ő nagyobb pulóvereket hord, így nem lesz nehéz felvennie. Már úgy sétált, mint egy túlsúlyos, mi lesz még a többi pulóverrel? Nem bírtam megállni a nevetést. Mivel Harry mozgása meglehetősen korlátozott volt, nekem kellett kipakolnom Liam pulóvereit. Ledobtam őket az ágyra, majd neki láttam felöltöztetni Harryt. Komolyan úgy nézett ki, mint egy szumóbirkózó. 
-Na jó, nem megy több. - dobtam vissza az ágyra egy kék pulóvert - Mennyi?
-Nem számoltad? - fakadt ki
-Nem, én csak öltöztettelek. - vontam vállat
-Remek. - zsörtölődött
Lenyúlt volna a pulóverek végéhez, de a sok anyag megakadályozta, hogy teljesen leérjen. Odaléptem, majd a derekánál felhajtottam mindet, és megszámoltam. Hihetetlen, de huszonnégy pulóvert sikerült rá tuszakolnom. Ahogy végeztem a számlálással, nevetve felpillantottam Harryre, tekintetünk ismét összeakadt. Elmosolyodott, majd ajkaimra pillantott. Ekkor hatalmasat sóhajtottam, és elléptem. 
-Jó, én már tényleg nagyon fáradt vagyok, úgyhogy megyek. - mondtam sietősen
-Ne menj. - szólt utánam, mire visszafordultam - Hogy a fenébe szedjem ezeket le magamról?
-Ahogy akarod. - vontam vállat
Elindultam kifelé, ő pedig követett. Iszonyatosan nevettem, aminek következtében alig bírtam sétálni. A nappaliban végül feladtam és megfordultam, hogy segítsek neki. Megálltam előtte, majd szép lassan leszedtem róla minden pulóvert. Ahogy az utolsó darabot húzta felfelé, ujjába beleakadt a pólója, így betekintést nyertem felsőtestébe. Zavaromban azonnal elkaptam tekintetem kockás hasáról és elindultam kifelé. Elköszöntem mindenkitől és miután elkértem a ház kulcsot Esthertől, elindultam. Majd csak akkor vettem észre, hogy rajtam maradt Harry kalapja, amikor haza értem és fürdéshez készülődtem. Tizenegy óra volt, mire ágyba kerültem. Annak ellenére, hogy nem akartam menni, egész jól éreztem magam. Nem vallottam be ugyan, de Harrynek igaza volt abban, hogy néha kell egy kis kikapcsolódás. 

Már egy hete annak, hogy megvettem a lakást. Beszereztem a bútorokat, újítottam a ruhatárat, és már a hűtőt is feltöltöttem. Még néhány óra és végzek a takarítással is. Igaz, este tíz óra van, de nem bírok magammal. Egyáltalán nem vagyok fáradt, úgyhogy próbálom valamivel lekötni magam. 
Épp a szobámban heverő szekrényt töröltem, amikor apró koppanások ütötték meg a fülem a szomszédos vendégszobából. Értetlenkedve átmentem, majd láttam, ahogy apró kavicsok érintkeznek az ablakkal. Odaléptem, és kinyitottam. Rosszkor tettem, ugyanis ebben a pillanatban eltalálta az arcom egy darab kő. Lenéztem, mire az ijedt Harry nézett vissza rám. Mindkét keze szája előtt volt, gőzöm sem volt mit akar itt.
-Mit keresel itt? - kiabáltam le
-Téged. Nagyon eltaláltalak? - kérdezte aggódva
-Nem vészes. - legyintettem - Várj meg, lemegyek. - forgattam a szemem 
Mi a francot keres itt? Nagyon remélem, hogy valami fontosat akar és hamar elmegy. 
Lesétáltam hát a látogatómhoz, aki már az ajtóban várt.
-Mit akarsz? - kérdeztem hitetlenkedve
-Csak beszélgetni. - vont vállat - Aludtál?
-Nem, takarítottam. Egyébként rossz szobába dobáltál. Az a vendégszoba volt, én egyel közelebb vagyok. - mutattam a szobám felé
-Ne haragudj. - kért elnézést - Azért se, hogy eltaláltalak. 
-Túl élem. Szóval, mit is akarsz pontosan?
-Csak gondoltam sétálhatnánk egyet. - mondta bizonytalanul 
-Nincs ahhoz hűvös? Figyelj, ha muszáj valakivel beszélgetned, akkor inkább menjünk be. 
-Nekem mindegy. - vont állat - Egyébként ha zavarok, elmehetek, csak látni akartalak.
-Nem zavarsz, úgysem tudok aludni.
Harry elmosolyodott, mire én visszamentem a házba. Besétáltunk a nappaliba, majd elfoglaltuk a kanapét. Hogy miért hívtam be? Fogalmam sincs. Talán mert tényleg rám fért már egy kis társaság. Az utóbbi időben ismét elhidegültem mindenkitől, nem beszéltem senkivel már jó ideje. Harry pedig az öltözőben bogarat ültetett a fülembe, néha, mikor egyedül vagyok, vágyok arra, hogy beszélgessek valakivel. Eddig ilyen sosem volt. Soha nem gondoltam arra, hogy mennyire egyedül vagyok.
-Figyelj, mondani szeretnék valamit. - fordult felém komolyan