15.fejezet - Bezárva

HelloMindenki! Meghoztam a 15.fejezetet, ami remélem ugyanúgy fog tetszeni, ahogy az eddigiek. Örülnék, ha kifejtenétek a véleményeteket. ölelek mindenkit! Jó olvasást!

Thea*

-Ne is próbálkozzatok. Inkább beszélgessetek, utána talán kiengedlek titeket. - mondta Niall az ajtó túlsó oldaláról
-Remek. - dühöngtem - Nem elég, hogy bezárnak egy öltözőbe, de még te is itt vagy.
-Ne tégy úgy, mintha ez az én ötletem lenne. - förmedt rám Harry - Én is megszeretném beszélni a történteket, de nem így. Azért nem kerestelek még, mert fogalmam sincs, mit mondhatnék.
-Én viszont tudom. - léptem hozzá közelebb - Szállj le rólam, és soha többé ne keress. Felejts el és éld tovább a kicseszett életed nélkülem.
-Nem tudlak, és nem is akarlak kiverni a fejemből. És tudod, kibaszottul nincs most hangulatom ahhoz, hogy veszekedjek veled. Ma este el akartam menni hozzád, hogy bocsánatot kérjek, de tudod mit? Nem fogok. Nem érdekel, hogy haragszol. És tudod miért?
-Hallgatlak. - fontam össze a karom a mellem alatt
-Mert hazudtál nekem. Hazudtál mindenkinek. Hihetetlen, hogy képes voltál mindenkinek a szemébe nézni, és bűntudat nélkül azt hazudni, hogy idegenvezető vagy.
-Bűntudat nélkül? Tudod te miket beszélsz? Semmit sem tudsz rólam, szóval ne ítélkezz felettem. Rohadtul elegem van belőled meg a hülyeségedből. Meg kell szerezned minden nőt, aki veled szembe jön, igaz? Végül mindenkinek az ágyadban kell végeznie. De persze, ha nem sikerül, feladod. Nem vagy más, csak egy elkényesztetett szoknyavadász. - keltem ki magamból
-Feladom, ha nem jön össze? Tisztában vagy te azzal, mit csináltam az elmúlt hetekben? Azóta, hogy találkoztunk, mással sem foglalkozok, mint azzal, hogy a kedvedre tegyek. Csak azon töröm magam mindig, mit tegyek, hogy végre csak egyetlen estét velem tölts. Csak egy este, azért, hogy jobban megismerhesselek. Tudod miért? Mert nem szexre kellesz. Nem akarlak kihasználni, csak azt szeretném, ha közel engednél magadhoz. Ez olyan nagy kérés? - kérdezte felháborodva
-Oké, nekem ebből most van elegem. Komolyan mondom, ha kijutok innen, a saját kezeimmel fojtom meg azt az idiótát, amiért bezárt ide.
Hátat fordítottam neki, majd a mosdóba mentem. Lehajtottam az ülőkét, ráültem, lábaimat pedig egy másra téve a kulcsra zárt ajtó kilincsére helyeztem.
-Ez komoly? - kopogott Harry
-Igen, képzeld. - flegmáztam - Inkább hívd fel a haverodat, hogy engedjen ki. Örülök neki, hogy az első napomon bezárt ide. Kevin rettentő jó szemmel fogja nézni, hogy már most nem jelenek meg.
Dühömben bele rúgtam egyet az ajtóba, de ez sem segített abban, hogy lenyugodjak, akár csak egy kicsit is.
-Héé, azért nem kellene szétverni az öltözőt. - mondta meglepődött hangon Harry
Válaszként csak ismét bele rúgtam az ajtóba. Ezután leemeltem őket a kilincsről, majd ülve elkezdtem ököllel püfölni a fadarabot.
-Ettől még nem jutunk ki. - próbálta meg túl kiabálni a dübögést Harry
-Oh, tényleg? Azt hittem, minél erősebben ütöm az ajtót, annál előbb oldódnak meg a problémák. - ironizáltam
-Szóval belátod, hogy vannak problémáink. Ezeket megszokták oldani.
-Igen, a nyomozók. - forgattam a szemem - Úgy beszélsz, mintha bármi közünk is lenne egymáshoz.
-Miért, szerinted nincs?
-Harry, azért, mert találkoztunk párszor, még nem leszünk legjobb barátok. Sőt, még csak haverok sem.
-Én nem is a haverod szeretnék lenni. - hallottam kissé csalódott hangját
-Jó, nekem ebből már tényleg elegem van.
Dühösen felálltam, majd kiléptem a mosdóból. Harry az egyik padon feküdt, fejét a kezével támasztva.
-Mit csinálsz? - dőlt fel
Csak szótlanul folytattam az utam, míg az öltöző ajtajához nem értem.
-Engedj ki, te idióta! - ordítottam, miközben dörömböltem az ajtón
-Oh, hogy ez eddig nem jutott eszembe. - gúnyolódott Harry
-Te csak hallgass, én legalább próbálkozok. Inkább gyere, és segíts.
-Minek? Hogy kimenj, utána meg ne is halljak rólad? Emily, meg kell beszélnünk a történteket.
-Niall! - kiabáltam tovább, figyelmen kívül hagyva Harryt
-Megbeszéltétek? - kérdezte Niall az ajtó másik oldaláról
-Ha kiengedsz, jobb, ha elrohansz. - mondtam figyelmeztetően
-Nyugi, beszéltem Kevinnel, nem haragszik. Majd be kell jönnöd egy másik nap, bepótolni a mait.
-Engem ez nem érdekel. - ütöttem tovább az ajtót dühömben - Csak engedj már ki innen!
-Nem. - mondta határozottan - Elegem van abból, hogy folyton marjátok egymást. Nem elég, hogy otthon Harryt meg Louist is hallgatni kell, de még ti sem fértek meg. Addig, míg meg nem beszélitek, bent maradtok.
-Na jó, Niall, figyelj nagyon jól. - mondtam türelmetlenül - Nekem el kell mennem az ingatlanügynökhöz. Ha nem engedsz ki, nem tudom aláírni a papírokat. Ha nem tudom őket aláírni, nem lesz házam. És, ha nem lesz házam, haza kell költöznöm Newcastlebe. Hidd el, semmi kedvem anyámmal tölteni egy fél órát sem.
-De akkor is meg kell beszélnetek. - erősködött - Nem egyszerűbb lenne leülni, felnőttmódjára átgondolni mindent, és már rég kint lennétek.
-Engedj már ki, az Isten szerelmére. - kiabáltam
-Niall, én vagyok vele bezárva, szóval először engem fog megverni, aztán, ha kijutott innen, téged. Mostmár nem tudsz mit tenni, így is, úgy is szarul végzed. - vont vállat Harry
-De miért nem tudjátok megbeszélni? - hisztizett - Harrynek bocsánatot kell kérnie, neked meg meg kell bocsátanod, Emily. Ilyen egyszerű.
-Rendben, nem haragszok. Kiengednél? - hadartam
-Ez nem volt őszinte, és Harry még bocsánatot sem kért.
-Esküszöm, ha kijutok innen, véged van. - próbáltam meg nyugtatni magam
Harry megbökte a vállam, mire felé fordultam. Fejével a padra biccentet, majd elindult. Leült, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Vonakodva, de odasétáltam. Kicsit távolabb, de törökülésben helyet foglaltam.
-Mi van? - kérdeztem türelmetlenül
-Bármennyire is haragszom rá most, igaza van. - vallotta be - Nem hagyhatjuk ezt annyiban. És tudod, tényleg sajnálom, amit tettem, és amiket ma a fejedhez vágtam. Csak zavart, hogy ennyire nem érdekellek. Örülnék neki, ha jóban lennénk, és én ezért mindent megteszek, de kicsit szarul esik, hogy téged ez az egész hidegen hagy.
-Harry, engem ez az egész azért hagy hidegen, mert bele sem kellett volna kezdenem. Nem akartam közel kerülni sem hozzád, sem Niallhöz. Sőt, senkihez. Azért jöttem Londonba, hogy a karrieremet egyengessem, nem azért, hogy barátokat találjak. Főleg nem szerelmet. - próbáltam meg szépen visszautasítani annak ellenére, hogy az ideg szét rágott belülről - Tényleg mindennap eljátszok azzal a gondolattal, hogy haza költözöm, de máshol nem találnék olyan edzőt, mint Kevin. És nem fogom feladni az álmom csak azért, mert itt vagytok ti, akik nem képesek békén hagyni. Tudod, néha jó lenne beszélgetni valakivel, aki nem az anyám, és mindenben az én igazamat adja. Jó lenne néha valakivel úgy beszélni, hogy tudom, megmondja, ha valamit elbasztam. Ezt viszont nem hagyhatom, mert előbb, vagy utóbb elvenné az időm. Addig, míg nem találkoztam veletek, minden olyan tökéletesen ment. Aztán felbukkantatok, és minden a feje tetejére állt. Most is, ahelyett, hogy edzenék, itt vagyok bezárva veled, és azt ecsetelem, miért nem engedek közel magamhoz senkit. - piszkáltam az ujjaimat
Idegességemben a számat rágtam, és lefelé tekintgettem. Harry megfogta az állam, majd megemelte a fejem, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek. Amikor tekintetünk találkozott, elmosolyodott.
-Figyelj, egyedül semmi sem könnyű. Hagyd, hogy legyenek olyan emberek, akik néha elfeledtetik veled azt, miért vagy itt. Pár baráttal sokkal egyszerűbben menne mindent. Néha mindenkinek jól esik kicsit kikapcsolódni, ez viszont egyedül unalmas. Ráadásul, beszélgetni sem jó magadban. És bolondnak is néznének, de érted mire gondolok.
Erre a kijelentésre halványan elmosolyodtam, majd mély levegőt vettem. Be kellett látnom, hogy bármennyire is nem vágyom a társaságukra, Harrynek most igaza van. Lehet, hogy tényleg nem lenne baj, ha néha velük öltenék egy kis időt. Csak attól félek, hogy Louis valahogy ki fogja kotyogni, ki is az apám. És, ha ez megtörténik, bukott minden. Elvégre, apám Frewen, én meg Rose?! Kétlem, hogy ez nem lenne gyanús nekik. És sokkal jobb lenne nekik is, és nekem is, ha inkább a visszautasító, mintsem a hazug Emilyként emlékeznének rám. Nem szeretem, ha valaki utál, azt pedig még inkább, ha ok nélkül. Mert ugyebár, mi oka lenne rá, ha nem is ismer? Azt, hogy Louis nem tud elviselni, megszoktam. Tudom, hogy én tehetek róla, ellene viszont már nem, és ez kicsit zavar ugyan, mégsem teszek érte. Hogy miért nem? Mert Louis is bandatag. Épp eléggé belekeveredtem már az életükbe Harry, és mostanság Niall által. Most próbálok eltűnni az emlékeikből, szóval jobb, ha bele sem kezdek elsimítani a Louis és köztem fellépő problémákat.
-Na, olyan nehéz volt ez? - nyitott be széles mosollyal Niall
Rá néztem, majd dühösen felálltam. Arcáról lefagyott a mosoly és rögtön rohanni kezdett. Ahogy kiértem, már nem akartam utána menni. Helyette csak bele ütöttem párat a box zsákba és így sikerült egy kicsit lenyugodnom. Lehet, hogy ebben az is segített, hogy ezúttal tényleg őszintén megbeszéltük a dolgokat Harryvel. Viszont még mindig nem tudom mi lesz ezek után. És hiába megbeszéltünk Harryvel szinte mindent, nem éreztem, hogy teljesen őszintén megtudtam neki bocsátani. De, talán, ha azt hiszi, akkor nem fog annyira hajtani.
Visszaindultam az öltözőbe, hogy kihozzam a cuccom, amikor bele ütköztem az épp kifelé jövő Harrybe. Felpillantottam rá, mire elmosolyodott. A közelség lehetett az oka, hogy kissé elpirultam. Csak léptem egy hatalmasat hátra, majd kikerültem.
-Nem normális. - jött be utánam - Üzensz neki valamit?
-Csak annyit, hogy ezt még nagyon megbánja. - mondtam, miközben szedelőzködtem
Harry hatalmas mosollyal leült a padra, ami előtt épp álltam. Hajam a fülem mögé tűrtem, majd rá néztem.
-Min mosolyogsz? - kérdeztem immáron én is halvány mosollyal
-Az egyik oka, hogy Niall valószínűleg nagyon büszke magára és most valahol öröm táncot jár. Másodszor pedig azt mondtad, hogy még megbánja. - részletezte
-És ez olyan vicces? - értetlenkedtem
-Nem, csak az, hogy ezek szerint igazam volt. Szóval tervezed, hogy néha kibírsz velünk egy kis időt? - kérdezte csillogó szemekkel
-Fogalmam sincs. - mondtam bizonytalanul - Részben igazad volt, talán néha jót tenne kikapcsolódni, de félek, nem jó ötlet ezt pont veletek tenni.
-Miért? - kérdezte csalódottan - Louis az oka? Megoldjuk, figyelj, ha csak miatta, szíve..
-Harry, nem, nem csak ő. - vágtam a szavába - Vannak dolgok, amiket senkinek sem mondhatok el. Ha ezek kiderülnek, tényleg nagy bajok lesznek. Nem kockáztathatok egy közeli baráttal sem.
-Titkok? Ezek miatt? - döbbent le - Emily, ezek nem akadályozhatnak meg abban, hogy teljes életet élj úgy, ahogy szeretnél.
Jobb kezét a szívére tette, a balt pedig a levegő emelte. Összeráncolt szemöldökkel rá néztem, ő pedig kihúzta magát.
-Ünnepélyesen megígérem, hogy nem fogod megbánni, ha velünk lógsz. Sem én, sem a banda más tagja, vagy hozzátartozóink nem fognak a múltadról, rólad, a titkaidról, vagy olyanokról kérdezni, amikről nem akarsz nyilatkozni. - mondta komolyan, majd elnevette magát
-És még Niall nem normális. - nevettem végül én is
-De most komolyan, mit szólsz hozzá? Tölts el velünk egy napot, és utána dönthetsz. Mersz továbbra is velünk programokat szervezni, vagy maradsz az unalmas időtöltéseidnél.
-Héé, nem is csinálok unalmas dolgokat. - csaptam gyengén vállon
-Tényleg? Mit csinálsz, miután haza mész? - nézett rám kérdőn
-Megyek az ingatlanügynökhöz. - mondtam halkan
-Na ugye.
-Most már viszont tényleg indulnom kell. Igaz, nem úgy sikerült az edzés, ahogy terveztem, de túl lehetett élni. - mosolyodtam el
-Én a vége felé kifejezetten jól éreztem magam és örülök, hogy megbeszéltük.
Elmosolyodott, és mivel úgy éreztem, szemünk túl sokáig meredt a másikra, megköszörültem a torkom és kisétáltam.
Megbeszéltem Kevinnel a dolgokat, ami nem volt nehéz, mivel Niall elmagyarázta neki a részleteket, miszerint összevesztem Harryvel és bezárt minket. Kinevette őt alaposan, aztán megegyeztünk, hogy csütörtökön bepótolhatom a mai napot, és, ha szeretném, beszél Niallel és megkérdezi, nem jön-e le. És ha jelen lesz, egy ringbe tesz minket, így levezethetem rajta a feszültséget, ami a mai húzása után duplán jól fog esni.
A táskámmal a vállamon haza sétáltam, és hiába próbáltam meg azon gondolkozni, mik a létfontosságú dolgok, amik kellenek az új lakásba, az eszem a mai napot idézte fel bennem. Azt a kis civakodást a nap elején, Harry cinikusan tett megjegyzéseit és a félelmemet. Ugyanis rettenetesen tartottam attól, hogy dühömben valamiről véletlen elszólóm magam.
Rögtön azután, hogy megérkeztem, uralmam alá vettem a fürdőszobát. Villámgyorsan lezuhanyoztam, majd átöltöztem. Az idő kezdett egyre csípősebb lenni. Érezhető volt, hogy lassan beköszönt a tél. Mégis sokan-köztük én is-rövidnadrágban flangáltak. A papírok aláírásához már viszont farmert vettem fel. Elindultam, miután elköszöntem Esthertől és Jeremytől.

Épp az újságok bútorkínálatait tanulmányoztam, amikor Esther telefonja csörögni kezdett. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, hisz őt keresték. Nem sokkal azután, hogy elköszönt az illetőtől, megállt előttem egy széles mosollyal. Mielőtt bele kezdett, kaptam egy sms-t Harrytől, aki még mindig Idegen néven futott a telefonszámok közt.
"Mondj igent, kérlek!"
Ennyi állt az üzenetben. Értetlenkedve lezártam a mobilt, majd Estherre néztem.
-Mi az? - kérdeztem bambán
-Harry hívott. - ült le mellém
-Jajj, mit akar már? - forgattam a szemem
-Este sütögetnek egy kicsit és megkérdezte nincs-e kedvünk átmenni. Csak a banda lesz ott, Eleanor, Perrie, mi és Jeremy.
-Azt hiszem inkább itthon maradok és lapozgatom az újságokat, hogy minél előbb elmehessek. - utasítottam vissza
-Oh, ne már. - fakadt ki - Egyébként is, csak pár utcával lentebb költözöl, attól még ugyanúgy fogunk találkozni.
-Vagy nem. - gondoltam magamban
-Na, de most komolyan. Vedd át a pizsid és menjünk. Még csak hét óra, nem maradunk sokáig.
-Nem. - mondtam határozottan
-Na jó, akkor jön a nehéztüzérség. - mondta elszántan - Jeremy!
A szólított személy azonnal mellénk rohant, majd zihálva megkérdezte mi történt. Ekkor Esther nagy vonalakban elmondta neki, hogy ma este átmennek a srácokhoz, de én nem akarok menni. Aztán Jeremy súgott neki valamit, amibe beleegyezett. Végül megtudtam mit talált ki. Mindketten letérdeltek elém, kezeiket összekulcsolták és könyörögni kezdtek. Nevetve próbáltam őket felállítani, de nem hallgattak rám.
-Jó, oké, menjünk, csak álljatok már fel. - adtam be a derekam
Büszkén egymásra néztek, majd felálltak.
-De nem maradok sokáig. - jelentettem ki
-Megyek készülni. - mondta széles mosollyal Esther
-Jesszusom, mire adtam én a fejem. - forgattam a szemem