12.fejezet - Egy kis segítség

Sziasztok! Meg is érkezett a 12.fejezet. Nagyon örültem, hogy ilyen hamar összejöttek a kommentek. Ilyenekre számítok ennél a résznél is. Most hoztam egy kis gif-et Harryről, de nem marad el az ígért félmeztelen mozgókép sem. Ezúttal Niallről.(;

Thea*

Ahogy benyitottam, minden kiesett a kezeim közül, majd kiáltásra álló szám elé kaptam, miközben szememben hatalmas könnyek gyűltek.
-Uramisten! - nyögtem ki nehezen
Félve lépkedtem a házban, nem akartam elhinni, ami történt. Amikor rá jöttem, hogy ez minden bizonnyal az én hibám, kimentem. Leültem a ház előtti 2 fokos lépcsőre, arcomat tenyerembe temetve. Legszívesebben ordítottam volna. 
-Minden rendben lesz. - próbált vigasztalni Harry
-Minden? És mégis hol fogok lakni? Nem akarok visszaköltözni anyámhoz. - dühöngtem, miközben szavaim eljutottak a fülemig - Ne haragudj, csak..
-Ne mondj semmit, kitaláljuk. Nyugodtan meghúzhatod magad nálunk is. - ajánlotta fel
-Nem, köszi. Nem szívesen lennék a terhetekre, és Louis se nagyon örülne neki szerintem. - utasítottam vissza
-És mi lenne, ha Estherhez mennél? - vetette fel az ötletet Zayn
-Nem is rossz ötlet. Biztos, hogy beleegyezne. - mondta magabiztosan Niall - Lenne, aki vigyázzon Jeremyre, míg dogozik. 
-Igen, a dadák megbízhatatlanok. - adott neki igazat Zayn 
-Igaz. Egyik percben ígérgetnek fűt-fát, aztán valaki hirtelen megbetegszik és az utolsó pillanatban lemondják. - csatlakozott Harry
-Hahó, van egy apró problémám. - mutogattam a házamra - Ha nem haragszotok, nincs ínyemre a dada téma.
-Igaz, bocsi. - kértek elnézést
Jesszusom. El sem hiszem, hogy leégett a házam. Mégis mi a francért nem tudtak legalább egy nyamvadt sms-t írni? Egyáltalán ki hívta ki a tűzoltókat? És mégis mi a gyász okozhatta a tüzet? Ouuh, hogy lehettem ennyire figyelmetlen?
-Anyának igaza volt. - sóhajtottam nagyot - Nem vagyok még elég érett ahhoz, hogy egyedül éljek. Haza kell költöznöm.  
-Mi? - fakadt ki Niall
-Nem mehetsz haza. - háborodott fel Harry
-Igaz, maradnod kell, mert..mert..ti jösztök. - adta fel Zayn
-Itt vannak a barátaid. - fejezte be a mondatot Niall
-Barátaim? - nevettem hitetlenkedve - Három estét töltöttünk együtt, mert muszáj volt. Louis utál, és egyébként sem ismerem egyikőtöket sem.
-Ez fájt. - emelte kezét a mellkasára a szöszi
-Ne haragudj, de így van.  
-Rendben, akkor mi lenne, ha én felhívnám Esthert, ti pe.. - intézkedett volna Harry
-Ne, majd megoldom srácok. - vágtam a szavába - Tényleg köszönök mindent.
-Nem, nem megyünk el. - erősködött Niall
-Sejted, mi okozhatta a tüzet? - kérdezte Zayn
-Nem tudom, azt hiszem. - mondtam bizonytalanul 
-Akkor mi Niallel elmegyünk a tűzoltóságra. - ajánlotta fel - Ti meg menjetek el Estherhez.  
-Miért pont Harryvel? - akadtam ki
-Én is itt vagyok. - intett Harry
-Mert Esther az ő unokatesója, és azt hiszem ez most a legkisebb problémád. - nézett rám kérdőn Zayn
-Igaz. - sóhajtottam nagyot - Köszönöm srácok, tényleg.
-Rá érsz még hálálkodni, menjetek. - noszogatott Niall
Kissé nehezemre esett ugyan, de elindultam Harryvel. Tényleg nem akartam meghúzni magam Esthernél, de inkább ő, mint a fiúk. Mármint nem is lenne bajom, ha Harry nem lenne ilyen, Louis pedig nem utálna. Niallel elvagyok, láthatólag Zayn is normális és Liammel sincs bajom. Egyébként Harryvel sem lenne, ha nem lenne ennyire törtető. Nem akarok vele lenni, ezt pedig tiszteletben kellene tartania. Másrészt viszont, egy srác sem küzdött még értem ennyi és ennyire. Tényleg nem szeretnék belegabalyodni most egy kapcsolatba, ez hiányzik a legkevésbé. Még barátot se nagyon szeretnék. Esthert már nem fogom tudni lerázni, és, hogy őszinte legyek, nem is akarom. Kicsit megbántam ugyan, hogy több mindent elárultam magamról, de már nincs visszaút. 
-Golfoztál már? - törte meg a csendet Harry
-Ez hogy jön ide? - nevettem hitetlenkedve 
-Hétvégén lesz egy afféle bajnokság, ha gondolod eljöhetsz megnézni, utána pedig játszhatunk egyet. - ajánlotta fel
-Voltam egy-két alkalommal, de játszani is unalmas, nemhogy nézni. Mondjuk, azt nem igazán nevezném játéknak, amit én összeszerencsétlenkedek a pályán. - nevettem fel
-Szívesen megtanítalak. - nevetett ő is
-Mi van a hangoddal? 
-Nem tudom, egész nap ilyen. - vont vállat - Holnapra kutyabajom.
-Nem hinném. Nagyon piros vagy. - mondtam kicsit megrémülve
Megálltam egy pillanatra, csuklóm Harry arcának, majd homlokának nyomtam. Mivel nem akartam, hogy elhajoljon, megszokásból megfogtam másik kezemmel a vállát. Míg a testhőmérsékletét állapítgattam, fél szemmel ugyan, de láttam, hogy végig a szemeimet, vagy az ajkaimat nézi és mosolyog. Sikerült kicsit zavarba hoznia, de nem mutathattam ki. Ha meglátja rajtam, hogy elpirulok, azt hiszi azért van, mert érzek valamit iránta és izgulok a közelében. De ez badarság. 
Meglehetősen meleg volt, és sápadt is. 
-Lázas vagy. - jelentettem ki - Jobb lenne, ha haza mennél.
-Ezt a fél órát már túl élem. - legyintett
Nagyot sóhajtottam, mert nem örültem neki. Nagyon nem szeretem, amikor valaki beteg körülöttem, olyan lehangoló. 
-Egyébként szerinted Esther hülyének fog nézni ebben a ruhában? - néztem végig magamon
-Nem, már megszokta, hogy a környezetünkben lévő emberek teljesen kifordulnak magukból.
-Ezt hogy érted? - értetlenkedtem
-Valamiért, ha egy ismeretlen ember több napot eltölt velünk, őrültségeket csinál annak ellenére, hogy teljesen tudatában lenne annak, amit tesz. Fogalmunk sincs, hogy miért, de mellettünk mindenki bolond lesz.
-Mert merik önmagukat adni, ha látják, hogy nem féltek hülyét csinálni magatokból nyilvánosan. Én legalábbis így vagyok vele. - vontam vállat - Az őrültségeket könnyebb társaságban véghez vinni. Egyedül olyan unalmas.
-Ouh, sziasztok. - köszönt kissé megilletődve Esther, amikor két lépéssel az ajtaja előtt összefutottunk - Ne haragudjatok, de el kell rohannom a boltba. Jövök egy perc, ha már itt vagytok, addig vigyáznátok Jeremyre? Nem akartam egyedül hagyni, de velem se akart jönni, úgyho..
-Esther, menj már. - nevetett hitetlenkedve Harry
-Köszi, sietek.
Esther szó szerint elrohant, mi pedig bementünk, hogy megvárjuk. Jeremy épp TV-t nézett, így csak halkan besétáltunk hozzá a nappaliba. 
-Szia kis ember. - üdvözölte széles mosollyal Harry
-Sziasztok. - köszönt boldogan Jeremy - Anya elment a boltba, jön mindjárt.
-Tudjuk. Azt mondta addig kapcsoljuk a TV-t, és ne engedjük, hogy bármit is csinálj. - incselkedett vele Harry
-Én meg majd el is hiszem. - öltött rá nyelvet Jeremy
-Levágjam?
-Úgy sem tudod. - nyújtotta ki ismét
Jeremy felpattant, majd rohanni kezdett. Harrynek sem kellett több, azonnal a nyomába eredt. Én csak jót nevettem rajtuk, majd levágtam magam a kanapéra. Pár perc múlva Jeremy Harry vállán tért vissza.
-Tegyél le. - csapkodta a hátát Jeremy
-Nem. - mondta kis gondolkozás után Harry
-Tegyél le! - ordított
-Tedd már le. - nevettem
Harry megfogta mindkét kezével Jeremy bokáját, majd elkezdte leengedni a hátánál. Pár centire a földtől megállt, majd újra a vállára húzta.
-Tegyél már leee! - visított Jeremy
Ekkor Harry felnevetett, majd megismételte az előző mozdulatát. Jeremy letette tenyerét a földre, majd lebukfencezett. Felállt, Harry hátára ugrott és míg egyik kezével kapaszkodott, a másikkal  a haját borzolta. Én jót szórakoztam rajtuk, el is felejtettem, hogy miért jöttünk.
-Ouh, szóval ez vicces? - nézett rám kérdőn Harry
Miközben Jeremy még mindig a haját borzolta, nehezen, de felém lépdelt, és az én hajamat is összekócolta. Pedig azt hittem, már nem lehet jobban. Felszívtam magam, majd felálltam. Segítettem Jeremynek, de nem kellett volna. Háttal álltam a kanapé karfájának, Harry pedig egy hirtelen mozdulattal gyengén a párnák közé juttatott. Ijedtemben nem tudtam másba, csak a pólójába kapaszkodni, így magammal rántottam, Jeremy pedig még mindig a hátán volt. Harry kezeivel a vállamnál támasztotta magát, miközben Jeremy még mindig erőteljesen borzolta őt. Nem tudtam nem nevetni. Harry ajkai is széles mosolyra húzódtak, majd hallottuk, ahogy az ajtó csapódik. Jeremy, mint a villám, úgy pattant le Harry hátáról, ő viszont nem mozdult. Még mindig megállás nélkül fürkészte szemeimet, azzal a széles mosollyal, aminek olyan sok nő nem tud ellenállni. Nekem valahogy mégis sikerül. 
-Szerintem megjött Esther. - törtem meg a csendet
-Igen, megjöttem. - helyeselte a felvetésem Esther
Harry lassan lemászott a kanapéról, majd felállt. Én feldőltem, majd nagyot sóhajtottam, ugyanis eszembe jutott, hogy miért is vagyunk itt. Még mindig nem tudom felfogni, hogy lehettem ilyen hülye.
Annyira gáz ez az egész. 
-Szóval, mi szél hozott titeket? - ült le mellém Esther
-Egy óriási kéréssel jövök, pedig nem akartam. - sóhajtoztam - Szóval nem tudom még pontosan, hogy mitől, de leégett a házam. 
-Mi? - döbbent le - Te jó ég! Van hol aludnod? 
-Ezért jöttem hozzád. Abban reménykedtem, hogy pár napig meghúzhatnám magam itt, míg kicsit helyre rázódom.
-Persze, nyugodtan. Megyek, kitakarítom a vendég szobát, te pedig hozd át nyugodtan a cuccod. - mondta sietősen
-Köszönöm. - hálálkodtam
-Oh, ugyan már. - legyintett - Ez csak nekem jó, mert legalább tudom, hogy Jeremy nem egy idegennel van itthon.
-Oké, akkor mi visszamegyünk és elhozom a ruháimat. Már ami megmaradt belőlük.
-Rendben. Gyere Jeremy, szedjük rendbe a vendégszobát. - nyújtotta a kezét Esther
Harryvel magam mögött kiléptem a házból, majd visszaindultunk. Az út első része kissé szótlanul telt, nem is voltam túl beszélgetős kedvemben.
-Nem bánnám, ha haza mennél. - törtem meg most én a csendet - Elég szarul nézel ki.
-Köszi. - nevetett
-Tudod, hogy értem. 
-Jó, segítek összepakolni, és ha berendezkedtél, haza megyek. - emelte védekező állásba kezeit 
Tény, hogy a kicsinyes húzásai miatt, meg egyébként sem kedvelem, de most egész normálisan viselkedett. Talán vele is lehet értelmes dolgokról beszélni.
-Ne haragudj, de tényleg ramatyul nézel ki. Ne menjünk el egy orvoshoz? - kérdeztem kissé rémülten
-Ne, nem kell. - ellenkezett - Haza megyek, pihenek és holnap már semmi bajom.
Nem sokkal azután, hogy körbe jártam a házamból azt a keveset, ami megmaradt, rá jöttem, hogy semmi ruhám nincs. Csak az van, ami épp Niallön és Zaynen, valamint a táskámban van. Némi töprengés és várakozás után befutott Niall és Zayn is.
-Megtudtatok valamit? - kérdeztem sietve
-Nagy valószínűséggel bedugva hagytad a vasalót. - közölte velem Zayn
-Remek. - ironizáltam - És újíthatok ruhatárat is.
-Szólok Perrienek, biztos szívesen elkísér. - ajánlotta fel Zayn, majd kézbe vette a telefonját - Eleanor is biztos ráér.
-Oké, és ők kik? - tudatlankodtam
-Perrie az én barátnőm, Eleanor pedig Louisé. - magyarázta
-Jó, akkor ne is hívd. Eleanor gondolom már hallott rólam, és nem hiszem, hogy szépeket. Egyébként is, be tudok vásárolni egyedül.
-Nem hívtam, sms-t küldtem.
Amint kimondta, telefonja rezegni kezdett, minden bizonnyal választ kapott a kedvesétől.
-Remek, ha végeznek a stúdióban, eljön hozzánk. Eleanor pedig Louissal ebédel, szóval megvárhatjuk őket nálunk, mivel itt nem fog menni. - mutatott a leégett házamra
-Dörgöld az orrom alá. - flegmáztam
Őszintén szólva szívesebben töltöttem volna azt a kis időt Esthernél, vagy egy butikban, de valamiért mégis a fiúkkal tartottam. Hogy miért? Ne kérdezzétek, én sem tudom rá a választ. Fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni négy fiúval, de remélem, hogy nem fogunk magunkról mesélni. Annál csak az lenne rosszabb, ha Louis is jelen lenne, ő ugyanis tud pár olyan dolgot rólam, amit mások nem. Kezdve az egyik legnagyobb hazugságommal: a nevem. Aztán például Emily Rose szüleit senki, míg Thea Frewen szüleit a fél világ ismeri. Az apját legalábbis.
Ahogy beléptünk az ajtón, orromat a palacsinta finom illata csapta meg. A konyhában Liam serénykedett, és nem kicsit lepődött meg, amikor tekintete megtalált.
-Emily, te jó ég. - mondta széles mosollyal - Nem számítottam rá, hogy jössz. Mi járatban?
Nos, amikor megölelt, legszívesebben elszaladtam volna. Ekkor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy mi a fenét művelek itt?! Ez a közvetlenség számomra még kicsit szokatlan volt, viszont nem mondom, hogy rosszul esett. Niall társasága meglehetősen kellemes, jókat lehet vele beszélgetni. Liam láthatólag a legérzékenyebb tag, Zayn pedig amolyan rossz fiús. Harryről inkább nem mondok semmit, Louisról pedig azt hiszem nem szükséges.
-Leégett a házam. - mondtam nehezen
-Ouh, a vendég szoba üres, de, kicsit szutykos, mert rég volt hasz.. - kezdett hadarásba, miután magához tért a hallottaktól
-Nyugi, Liam. - állítottam le - Esther elszállásol pár napig, de köszönöm.
-Akkor jó, de nyugodtan jöhetsz ide is, ha szükséged van valamire.  
-Köszönöm, de Harrynek lenne szüksége valakire, mert úgy néz ki, mint egy élő-halott. - mutattam a kanapén henyélő tagra
-Jól vagyok. - mondta alig hallhatóan
-Ja, amúgy én ettől megszabadulok, ha nem gond. - mondta Niall, majd levette a felsőmet
Lefejtettem magamról Niall sapkáját, amit a a tulajdonosára adtam. Mivel alattam volt a póló amit reggel felvettem, csak megfogtam Niall felsőjének az alját, és elkezdtem volna felfelé húzni.
-Engem nem zavar, ha itt öltözöl, de biztos vagy benne? - állított meg Niall
-Engem se zavar. - mondta rekedtes hangján Harry, majd a kanapé háttámlájára támasztotta fejét és úgy nézett felénk
-Te pihenj inkább. - vágtam hozzá a felsőmet, amit Niall visszaadott - És egyébként van alattam póló.
-Akkor oké. - vont vállat Liam
Egy gyors mozdulattal megszabadítottam magam Niall pólójától, majd átadtam neki. Megszagolta, majd fintorgott egyet.
-Hogy vegyem fel, mikor női parfüm illata van? 
-Nincs mosógépetek? - nevettem
Felálltam, majd Harry felé sétáltam, hogy elvegyem tőle a pólómat, ami Niallön volt. Viszont érdekes látvány fogadott, amikor odaértem. Komolyan mondom, nem normális. Összehajtotta a pólómat és azon aludt. Nem tudtam nem nevetni.
-Tényleg kell neki egy orvos. - mondtam hitetlenkedve 
-Ki kér palacsintát? - kérdezte halkan Liam
-Én. - mondtuk egyszerre
Liam kitett négy tányért, majd középre a hatalmas adag, frissen sült palacsintát. Komolyan úgy kapkodtuk el, mint akik még soha sem ettek.
-Hogy fogod visszajuttatni Jessicának a felsőt? - kérdezte két harapás közt Niall
-Ha nem lesz edzésen, amikor én, akkor odaadom Kevinnek. - vont vállat
-Amúgy vadítóan néztél ki benne. - nevettem
-Szerintem is. - adott igazat Zayn
-Azért ti sem voltatok rosszak. - nézett körbe rajtunk Liam
-Sziasztok. - lépett be az ajtón egy szőke lány
Azonnal Zaynhez sietett, aki gyorsan lenyelte az utolsó, szájában lévő falatot. Keze a lány derekára tévedt, arra a röpke pillanatra, míg csókot leheltek egymás ajkaira. Minden bizonnyal ő Perrie. Fogott egy palacsintát, csinált rá két lyukat, majd kinézett rajtuk. Én jót szórakoztam rajta, úgy tűnik ő is normális, akár csak a srácok. 
-Ouh, szia. Perrie vagyok. - nyújtott kezet
-Emily. - mutatkoztam be én is
-Eleanor sokára jön? - ült kedvese ölébe
-Nem hiszem, már oda vannak egy ideje. - nyugtatta Liam
-Jade megfejelte a mikrofonját a stúdióban. - nevetett Perrie
-Azt meg hogy? - hitetlenkedett Niall
-Leigh-Anne heccből magasra vette az állványt, Jade meg a szöveget olvasta, amikor bejött. Nem figyelt, neki ment, és felborította. Most pedig egy apró púp van a fején, szegénykémnek. - részletezte
-Mért nem lepődök meg?! - nevetett Liam
-Sziasztok. - sétált be az ajtón Louis és Eleanor
Mindenki egyhangúan köszöntötte őket, Louis arckifejezése pedig azonnal elkomorult, amikor tekintete rám tévedt. Több sem kellett, azonnal el akartam tűnni onnan. Még mindig nem értettem, hogy miért maradtam.
-Eleanor Calder. - nyújtott kezet
-Emily. - mutatkoztam be ismét
Ügyelnem kellett rá, hogy annak ellenére, Eleanor tudatta velem vezetéknevét, én ne kövessem el ezt a hibát. Ha azt mondom, Emily Rose, Louis biztos gyanakodni kezdett volna, és kijavít, vagy közbe szól. Először Thea Frewenként ismert meg, pár napja pedig azt mondtam neki, Emilynek hívnak. Ebből már nem tudnám kimagyarázni magam.
-Mehetünk? - pattant fel Perrie
-Felőlem. - vontam vállat
-Menjünk. - mondta nagy örömmel Eleanor
Mindketten csókkal búcsúztak kedvesüktől, míg én egy hangos 'Sziasztok!' kíséretében tudattam a jelenlévőkkel, hogy elmentem.

Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, de egész jól éreztem magam a lányokkal. Mint az kiderül közben, Eleanor nem ismert meg. Valószínűleg azért, mert még nem találkoztunk, és azóta, hogy Louis utoljára látott, kicsit megváltoztam. Ráadásul, ha hallott is rólam, akkor még Theaként ismerne.
A vásárlást nem vittem túlzásba, nem is állt szándékomban. Csak néhány szükséges, alap dolgot szereztem be. Holnap felhívom a biztosítót, és Patricket is, hogy tudjam, mikor állhatok be végre edzeni, és mikor mehetek versenyekre, mert kell a pénz. Meg persze, kíváncsi vagyok, hogy boldogul Glasgowban.
-Hogy vagy? - jött be a szobába Esther
-Hát, meg vagyok. - vontam vállat - Még egyszer köszönöm, hogy itt lehetek.
-Csak ne hálálkodj. Még egy köszönöm, és mehetsz máshova. - nevetett - Nem bánod, ha addig, míg itt vagy, rád bízom Jeremyt?
-Dehogy. Ha már itt vagyok, legyek hasznotokra.
-Holnap dolgozom, szóval ketten lesztek. Kaja a hűtőben, és ne hagyd, hogy bármit megtegyen. Nyugodtan szólj rá, ha valami nem tetszik.
-Rendben. - bólintottam nagyot

Az este folyamán nem sokat aludtam. Azon gondolkoztam, milyen lehetőségek merülhetnek fel. Visszaköltözhetek anyához, vagy elmehetek Patrickhez, Glasgowba. De az ő nyakán nem szívesen "élősködnék". Jobbik esetben viszont fizet a biztosító, és hamar elmehetek innen. Őszintén szólva az utóbbiban reménykedek, mert nem akarok haza menni. 
Épp a telefonomért nyúltam, hogy felhívhassam a biztosítót, amikor csörögni kezdett. Kicsit megijedtem, majd szemügyre vettem a hívómat. Csak telefon számot írt ki, szóval felvettem.
-Szia, Em. De jó, hogy felvetted. - mondta sietősen a hangja alapján Niall
-Szia, Niall?! - köszöntem bele bizonytalanul - Mi történt? - rémültem meg
-Harrynek mandulagyulladása van. Lázas, alig tud beszélni és nem rég hányt is. De ez most nem lényeg. Nekünk el kell mennünk interjút adni, de nincs, aki figyeljen rá. Nagyon nagy kérésnek hangzik, hogy átgyere, és úgy három órán át elviseld? Tényleg nem lesz semmi gond, mert mondom, alig bír mozogni, egész nap alszik. - hadarta alig érthetően
-Nem, nem nagy kérés. - mondtam hosszas gondolkozás után