11.fejezet - Véletlen ütközések

Sziasztok, megjöttem és magammal hozta  a 11.fejezetet. Nagyon örültem az előző részhez érkező kommenteknek. Annak pedig még jobban örülnék, ha ezután minél többen és minél részletesebben kifejtenétek a véleményeteket. Ugyanis arra a döntésre jutottam, hogy mostantól kezdve nincs meghatározva a részek érkezése. Ha azt látom, hogy sokan érdeklődnek az új fejezet iránt, akkor feltöltöm. Ha ez a kis gif arra ösztönöz titeket, hogy bővebben kifejtsétek a véleményeteket, minden részben kaptok félmeztelen képeket, vagy gif-eket a srácokról.:DD

Thea*

Most én keltem hamarabb, nem csak Niallnél, hanem mindenkinél. Vagyis azt hiszem még mindenki aludt, amikor elsétáltam fogat mosni. Fél úton visszafelé a földön heverő levelek zörgését, és gallyak törését hallottam, amikor valaki, vagy valami rá lépett. Kicsit megijedtem, reméltem, hogy nem egy róka, vagy hasonló. Sietősebbre vettem a tempót és épp, amikor lepillantottam a kikötődött cipőfűzőmre, bele ütköztem valakibe. Olyannyira megijedtem, hogy annak a valakinek kellett tenyerét ajkaimra tapasztania. Hatalmas keze azonban az orromat is eltakarta, így nem tudtam levegőt venni. Gyorsan leszedtem a számról, majd nagyot sóhajtottam.
-Legközelebb hagyj levegőt venni.
-Ne haragudj, csak láttam, hogy sikítani akarsz é..
-Harry, nem kell megmagyaráznod. - állítottam le - Ki van még ébren?
-Nem tudom, talán Liamet láttam kimászni a sátrából, amikor eljöttem. - mondta bizonytalanul
Szó nélkül visszaindultam volna, ha nem szólít le.
-Oh, és Em.. - állított meg, mire visszafordultam - ..jó hangod van. - mondta elismerően
-Köszi.
Visszamentem a táborhelyünkre, ahol már Liam és Zayn ébredezett. Nagyokat nyújtóztak, én pedig halkan kinevettem őket, pedig tudtam, hogy én sem nézek ki jobban. Bemásztam a sátrunkba, hogy kicsit rendbe szedjem a helyem, Niall pedig elkezdett forgolódni. Átpörgött az én térfelemre, úgyhogy csak ott hagytam, gondoltam majd rendbe teszem, ha felébredt.
-Jó reggelt. - üdvözölt Emett
-Neked is. - sepertem le a kissé poros térdem - Hogy aludtál?
-Mondd, hogy a ti sátratokba is áthallatszott, ahogy Kevin horkolt. - mondta halkan
-Nem, én nem hallottam. - nevettem
-Pedig én nem sokat aludtam tőle.
-Nyugi, már csak egy éjszaka. - veregettem hátba
Lassan Harry is visszatért, aminek egyáltalán nem örültem. A többiek ugyanis elmentek fogat mosni, így ketten maradtunk. Amint elindultak, bemásztam a sátorba, hogy rendbe szedjem és próbáltam a lehető legtovább elhúzni a dolgot. Kétszer szedtem szét és csináltam meg, de a többiek még mindig oda voltak. Tudtam, hogy elkerülhetetlen, így hát kimásztam. Harry épp a cuccait pakolta el.
-Utolsó este. - sóhajtott nagyot
-Igen, végre. - mondtam megkönnyebbülve
-Jól érezted magad?
-Fogjuk rá. Rosszabbra számítottam. - vontam vállat
-Hol tanultál meg énekelni? Vagy ez csak egy adottság?
-Hát, mint azt tudod, anyám elég erőszakos, ha akar valamit, és ő járatott zene tagozatos suliba, meg plusz ének órákra. Amiket általában ellógtam, hogy apával lehessek. - nevettem halkan
-Ő mivel foglalkozott? - érdeklődött
Mély levegőt vettem, ötletem nem volt mit hazudjak neki. Ha megmondom neki, megtudja, hogy nem Emilynek hívnak és baszhatok minden hazugságot. Szerencsére a többiek épp jókor jöttek vissza.
-Mit fogunk csinálni? - kérdezte Matt
-Reméltem, hogy majd ti előálltok valami jó ötlettel. - vallotta be Kevin
-Mi lenne, ha fociznánk, és a vesztes csapatnak női ruhában kellene haza mennie? Vagy férfiban. - nézett rám, majd Jessicára Louis
-És van is valakinél foci labda? - hitetlenkedett Kevin
-Anélkül nem lenne szabad elindulni túrázni. - mondta felháborodva Louis
A táskájához lépett, majd elővette a labdát. Meg sem mertem kérdezni, hogy ha az elfoglalt egy fél táskát, hova pakolta a ruháit és a többi cuccot.
-Szóval, ki oszt csapatot? - kérdezte Jess
-Én, és azt hiszem maradok is bíró, vagy néző. Öreg vagyok én már ehhez, meg így meg vagytok öt az öt ellen. - ajánlotta fel Kevin
-Ahogy érzed. - vont vállat Zayn
-Rendben, a két lány külön csapatba, hogy egyenlőek legyenek az esélyek. - utasított Kevin
Én jobbra léptem egyet, Jess pedig balra. Kevin oszlopba állította a srácokat, majd egyet felém, egyet pedig Jessica felé irányított. Így történt, hogy egy csapatba kerültem Emettel, Zaynnel, Liammel, valamint a szőke sátortársammal. A kaput táskákkal jelöltük meg, a hálóőrt pedig váltottuk. Én kezdtem, pedig ott is, és a pályán is csapni való vagyok. Nos, lényegtelen, csak egy játék. Nem számít, ha bemegy mellettem a labda.
A pályán eközben folyt a "harc", Louis elég szívós játékosnak bizonyosult. Már amikor megismertem, járt edzésekre, nem tudom, hogy ezzel felhagyott-e azóta. Az ellenfél kapujában szintén az egyetlen női tag "díszelgett".
-Mehetsz, hajrá csajszi. - futott be a helyemre Emett
Kiszaladtam a kapuból, bár ötletem nem volt, hol kezdjek neki ennek az egésznek. Nem volt gyakorlatom, de próbálkoztam. Amikor Matt lepasszolta a labdát, nem figyeltem, kinek, de azonnal utána rohantam. Próbáltam elvenni az illetőtől, de csak azt értem el vele, hogy miközben kikerült volna, hátra esett, és magával rántott. Csillogó zöld szemeit olyan közelről láttam, mint még soha senkijét. Ajkaink alig voltak két centire egymástól, az övé pedig fülig ért. Úgy pattantam le róla, mintha égetne. Nehezemre esett ugyan, de felsegítettem őt is, amit meghálált. A hideg végig futott rajtam, ahogy a kapuba szaladni láttam. Hamar visszazökkentettem magam a játékba. Nem mondom, hogy jó voltam, de azért nem siralmas, azt hiszem. Sikerült a meccs alatt több gólt kivédeni, de sajnos egyetlen egy találattal lemaradtunk. Így nekem a srácok ruhájába kell bújnom, Emettnek, Zaynnek, Liamnek és Niallnek pedig az enyémbe és a Jessicáéba. Remek, már látom, ahogy fél London kiröhög.
-Ha szerencsénk van elfelejtik. - suttogta Zayn, miközben visszasétáltunk
-Nem, Louis biztos nem fogja. - cáfolt rá Niall

-Tábortűűz! - kiáltott Kevin, mint tegnap
Nem izgatottan, de kimásztam a sátorból, túl akartam lenni az utolsó ilyenen. Elhatároztam, hogy ma tényleg nem sütök pillecukrot. Vagyis nagyon remélem, hogy nem fogok rá kedvet kapni.
-Az utolsó este, szóval had mondjam el, hogy én remekül éreztem magam. - nézett körbe Kevin - Remélem sok ilyenre lesz még együtt lehetőségünk, és örülök, hogy taníthatlak titeket.
Hát, ami azt illeti, annak én is örülök, de jobb lenne, ha a legalább a banda nem hozzá járna. És nem hiszem, hogy én részt vennék még több ilyen kis sátorozásban. Ezt is elég volt kibírnom.
-Fenébe. - zsörtölődött Louis
-Mi történt? - kérdezte Harry
-Leittam magam. - mondta kissé dühösen
-Most eszembe jutott, mikor mesélted, hogy leöntöttek az álarcos bálon. - nevetett Zayn
-Nem volt vicces. Az a szőke liba tönkre tette a jelmezem.
-Azt hiszem én voltam az a szőke liba. - vallottam be
-Mi? - döbbent le
-Jól hallottad.
-Amint mondtam, egy szőke liba volt. - mutatott rám
-Héé, haver, le.. - védett volna Harry
-Ne, hagyd, igaza van. - állítottam le
-Szóval, ki kér pillecukrot? - váltott témát Niall
Mindenki felszúrta a nyársra a sajátját, majd a tűzbe tartotta. Az enyémet megint Niallre hagyom, tényleg nem akarok enni, és után Niallel sem szeretnék kitárgyalni semmit. Csak letudni az utolsó estét és haza menni. Ez a legfőbb vágyam. Aztán valahogy kiokoskodni, hogy soha az életben ne fussak össze a banda egyetlen tagjával se az edzőteremben. Mondjuk, nem hiszem, hogy nem sejtik, hogy nem azért vagyok itt, mert apám ismerte Kevint. Mármint ez a része tényleg igaz, de nem azért vagyok itt, mert Kevin megkérdezte nincs-e kedvem eljönni. Ohh, anya is meg fog látogatni lassan. Jön a hálaadás, aztán halloween, mikulás, karácsony, szilveszter. Mennyire utálom az ünnepeket. Mindig csak arra tudnak emlékeztetni, hogy nincs senkim. Vagyis itt az anyám, de ez nem egy rendes család, hisz alig beszélünk. Az apám meghalt, a rokonaim pedig több ezer kilométerre élnek tőlem és egyikükkel sem tartom a kapcsolatot. Maximum a nagyiékat hívom fel néha napján, hogy tudjam, jól vannak-e.
-Héé, Em. - lökött meg gyengén Niall
-Hmm? - ráztam meg kicsit a fejem
-Csak azt kérdeztem kinek a ruháiban akarsz haza menni.
-Nekem jó, ha mi cserélünk. - vontam vállat
-Rendben. Viszont ami marad, kellene a többieknek, mert a Jessicáé nem lesz elég.
-Oké, majd szóljatok.
Mindenki elég kedvetlen, vagy fáradt volt, kicsit nehéz volt eldönteni. Viszont biztos vagyok benne, hogy Louis sokkal inkább dühös. Ezt részben a villámokat szóró szemeiből szűrtem le. Eddig is tudtam, hogy utál, de reméltem, hogy nem túlzottan. Nos, úgy tűnik tévedtem.
-Oké, én ezt nem bírom. - fakadt ki Niall
Felém tolta a nyársát, majd beszaladt a sátorba. Kihozta a gitárját, és visszaült mellém. Elkezdte gitározni Pink Funhouse című dalát. Elmosolyodtam, mert valamikor még imádtam ezt a számot. Most én voltam az első, aki énekelni kezdett. Még úgy három-négy illető tartotta velem a ritmust, a többiek majd csak a visszaszámolásnál kapcsolódtak be. Kicsit fel tudtam lélegezni, amikor nem éreztem olyan feszültnek a társaságot. Niall ügyesen megoldotta.

Végre ez is eljött. Az utolsó nap. Kicsit nagyobb örömmel másztam ki a sátorból, mint előző reggeleken. Tudtam, hogy már csak pár óra, és újra a lakásomon élvezhetem az életet. Viszont be is kellene vásárolnom. Mielőtt Glasgowba utaztam, minden romlandó dologtól megfosztottam a hűtőt, szóval most lényegében üres.
-Szia. - üdvözölt Niall, amikor visszamentem
-Jó reggelt. - mondtam széles mosollyal
-Úgy látom a tiéd nagyon jó. Mi történt?
-Csak örülök, hogy pár órán belül otthon leszek.
-És mit fogsz csinálni? Mondtad, hogy megtudtad, Esther és Harry rokonok. Fel fogod őt hívni?
-Gőzöm sincs. - vontam vállat - Őszintén szólva szívesen megtenném, de ott lappang bennem, hogy bármit teszek, tovább adja Harrynek.
-Megértem, de szerintem ne hagyd, hogy Harry irányítson. Mármint érted mire gondolok.
-Értem. - nevettem fel - Nem láttad a pénztárcám?
-Komolyan elhoztad? Ki egy erdőbe? - hitetlenkedett
-Igen. Elutaztam Gla..anyához, és előtte minden romlandó dolgot kipakoltam a hűtőből, szóval most majdnem üres. Muszáj lesz bevásárolnom, ha itt végzek.
-Itt van. - emelte ki a ruháim közül
-Köszi. - vettem át tőle
-Héé, gyerekek! - kiáltott Kevin
Gyorsan zsebre vágtam a tárcám, majd kimásztam a sátorból, magam mögött Niallel. Mindannyian Kevin szavaira vártunk, aki hatalmas mosollyal nézett körbe rajtunk.
-Azt hiszem kezdhetünk pakolni. Élveztem ezt a kis sátorozást, remélem megismételjük majd. Várok mindenkit az edzőteremben, a megbeszélt időpontokban. - foglalta össze röviden
Nos, én őszintén remélem, hogy erre nem lesz több alkalom. Mármint szívesen eljönnék, de, ha Harry és Louis is itt lesz, akkor inkább kihagyom.
Most pedig végre mehetek pakolni. Már csak haza akarok érni és aludni végre.
-Akkor ideadod az egyik felsőd? - kérdezte Niall, miközben pakoltunk
-Ja, persze. Nadrág azt hiszem nem fog rád menni. - húztam a szám
-Adj ide mindent, kiviszem Zaynnek és Liamnek, hogy kiválogassák, a többit meg visszahozom. Addig vegyél fel valamit tőlem te is. - fogta ölbe a ruháimat
Kivettem egy világoskék, három gombos pólót, majd gyorsan a felsőmre húztam. Nem túlzottan, de persze nagy volt rám. A cuccai közt találtam még egy zöld sapkát, amit azonnal a fejemre vettem.
-Jöhetek?
-Persze.
Niall először a ruhákat dobta be, majd vártam, hogy bejöjjön, de nem tette meg, ezért én másztam ki. Niallre szó szerint rátapadt az egyik lila felsőm. El sem tudom képzelni, hogy nézhet ki Liam és Zayn. Nem bírtam ki nevetés nélkül, pedig tudtam, én sem nézek ki jobban.
-Ezt nem így kell. - zsörtölődött a szöszi
Megfogta a sapkát, kicsit megemelte, majd megfordította. Még jobban nézhettem ki, mint előtte. Komolyan, tükörbe sem szeretnék nézni, ha haza érek. Liam és Zayn is kimerészkedett a sátorból, annak következtében, hogy el kellett pakolniuk. Persze mindenki jót nevetett rajtunk. Vagyis inkább a srácokon. Liamen egy Jessica által hozott, kissé dekoltált rózsaszín felső volt, Zaynen pedig egy zöld póló, ami nem lett volna annyira gáz, ha nem tapadt volna. Mindenki jót szórakozott a másikon, de csak azért, mert nem volt nálunk tükör.
-Na jó, vége a műsornak, most már pakoljunk. - nevetett megállás nélkül Niall
Segítettem a szöszinek lebontani és elrakni a sátrat, elköszöntem mindenkitől, majd elindultam az ellenkező irányba.
Végre kezdett kicsit jó kedvem lenni. Viszont az, hogy egyedül voltam, nem segített ebben. Ilyenkor mindig gondolkozok, aminek általában az a vége, hogy rá jövök, mekkora idióta vagyok. És ez most sincs másképp. Fel kell majd hívnom Esthert. Jesszusom! Ha neki azt mondom, hogy mindeddig Newcastleben voltam anyával, Harry rá tud cáfolni. Na meg még rajta kívül tíz ember. Egy nap alatt nem hiszem, hogy fel lehet épülni az infúziós rosszullétből. Most mégis mi a fenét mondjak?Ha Harrynek hazudok, hazudnom kell Esthernek is. Vagyis mindenkinek, mert mindenképp elhallgatom az igazságot. Azt se tudom, hogy az edzéseket hogy fogom megoldani. Nem vizsgálhatom körbe minden alkalommal a termet, amikor lemegyek. Ha viszont összetalálkozok bármelyik taggal, nekem végem. Rá jönnek, hogy mivel foglalkozom, ami nem lesz nehéz Louisnak, ugyanis ismerte az apámat. Ez így már sokkal nehezebb. Mivel a vezetéknevemet is megváltoztattam, Louis gyanakodni fog. De végülis Emilynek szoktak szólítani, nem Rosenak. Remélhetőleg elhiszi, hogy ez csak egy becenév, ha valaki esetleg az ő jelenlétében véletlenül mégis így hívna. Számomra kicsit még mindig hihetetlen, hogy megismert. Hisz már több, mint három éve történt. Ráadásul nem is közeli ismerősök voltunk, mert csak pár hétre találkoztunk. A hajam rövidebb, és szőke is, magasabb lettem, és kicsit vékonyabb. Igaz, én is megismertem őt, de nem sokat változott.
Megkönnyebbülve sétáltam be az áruházba, és vettem tudomásul, hogy körülbelül fél óra múlva haza érek. Betoltam a kosarat, majd előkerestem a listát a pénztárcámból. Elindultam az üdítős soron, a kosarat pedig ott hagytam a legvégén, hogy ne kelljen folyton tologatnom. Viszont, amikor kezemben a kólával elindultam felé a listát bámulva, eltűnt. Minden sort végig jártam, de nem találtam. Ilyen is csak az én szerencsém lehet. Mély levegőt vettem, nehogy ilyen semmiségen akadjak fent és elindultam valami másért. Épp a tejet kerestem szemeimmel, amikor valaki mellém tolta a kosarát.
-Hóó, Szilaj! - hallottam meg egy ismerős hangot
Félve a hang irányába fordultam, és egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül. A kosárban Niall törökülésben, Zayn pedig tolta. Komolyan, mint két tíz éves.
-Elvittétek a kosaramat? - förmedtem rájuk - Akkor most már egész nyugodtan hozhatjátok utánam.
-Értettük, Főnök. - szalutált Zayn
-Többiek?- érdeklődtem
-Louis és Liam haza ment, Harry meg elment banánért. - magyarázta Zayn
-Remek. - ironizáltam
A srácok segítettek bevásárolni, és nem kell mondanom, hogy mindannyiónkat teljesen hülyének néztek az emberek, amit persze megértek. Hihetetlenül hangzik még számomra is, de annak ellenére, hogy Harry is jelen volt, egész jól szórakoztam. Rég nem csináltam ennyi hülyeséget nyilvánosan. Kezdve a kosárral való száguldozással, a pózolás a sütikkel és a hangos röhögés. Tényleg le kell állnom, ennek itt és most véget kell, hogy vessek. Nem engedhetem közelebb magamhoz őket. Nem tett jót ez a három éjszaka Niallel. Na meg persze ez a négy nap Harryvel és a többiekkel.
-Milyen messze laksz? - kérdezte Zayn
-Mmm, úgy 10, maximum 15 perc. - mondtam bizonytalanul - Miért?
-Segítünk haza cuccolni. - jelentette ki
-Nem, nem kell. Köszi srácok, tényleg, de nem szükséges. - hálálkodtam
-Oh, ne hülyéskedj már. - fakadt ki Niall - Csak haza visszük, lepakolunk és megyünk is, nem zavarunk.
-Jajj, nem arról van szó, de tényleg nem kell segíteni. Menjetek haza, pihenjetek, megoldom.
Ezen még úgy tíz percig vitatkoztunk az áruház előtt, szóval ennél hülyébbnek már tényleg nem nézhettek volna. Míg én Niallel és Zaynnel folyattam a szópárbajt, Harry nyugodtan megette azt a három banánt, amit vett. Végül nem tudtam lebeszélni őket arról, hogy menjenek haza, így segítettek elvinni a cuccot. Útközben még meséltek pár régi dolgot, amiken jót nevettem. Meglehetősen jól éreztem magam, pedig nem lett volna szabad. Nem engedhetem közelebb magamhoz őket.
Epekedve vártam, hogy végre haza érhessek. Amikor ez megtörtént, boldogan kerestem meg a kulcsomat, majd fordítottam el a zárban. Ahogy benyitottam, minden kiesett a kezeim közül, majd kiáltásra álló szám elé kaptam, miközben szememben hatalmas könnyek gyűltek.