10.fejezet - Idegölő várakozás

Ahoj! Meghoztam a 10.fejezetet, remélem tetszeni fog. Nagyon örülnék azoknak a hosszú kommenteknek ismét, amik az előzőhöz ékeztek!:)

Thea*

Már csak két éjszakát és három napot kell túl élnem. Remélem sikerülni fog.
-Reggelt. - nézett be a sátorba Niall
-Azt. - ásítottam hatalmasat
-Csak szólni akartam, hogy öltözz át nyugodtan, csak te leszel ebben a sátorban, Jess pedig az övékében, mi elmegyünk fogat mosni.
-Rendben. - vettem tudomásul a hallottakat
Még kellett pár perc, míg teljesen magamhoz tértem. Kimásztam a sátorból, majd a szükséges ruhadarabokat visszavittem magammal és átöltöztem. Nem sokkal azután, hogy előkerestem a fogkefém és a fogkrémem, Jessica is előkerült, de nem abból a sátorból, amelyikben eredetileg Harry aludt.
-Jó reggelt. - üdvözölt álmosan
-Neked is. Nem az Harry sátra? - mutattam a kék, két személyes sátorra
-De igen, miért? - pillantott rá
-Nem úgy volt, hogy vele alszol?
-Igen, de végül Liamnél kötöttem ki.
-Miért?
-Nehogy azt mond, hogy csak én hallottam, ahogy Harry felháborodva visítozott, amikor közölted, hogy Niall sátrában alszol. - hitetlenkedett
-Ezért aludtál Liamnél?
-Igen. - mondta határozottan
-Kész is vagytok? - kérdezte Kevin
-Tessék. - nyújtott át egy fél literes üveget Niall - Innen egyenesen, utána pedig annál a hatalmas fánál jo..
-Majd én elkísérem őket. - ajánlotta fel Harry
-Oké. - emelte védekező állásba kezeit a szöszi
Nagyon nem örültem neki, de nem akartam balhét. Ha elkezdeném ecsetelni, hogy mennyire elegem van belőle, idegölő lenne ez a három nap. Hogy úgy mondjam, kicsit kínos. Elég, hogy Louis pikkel rám. Azon kívül pedig már számtalanszor megénekeltem, hogy semmit nem akarok tőle. Nem tudom, hogy mégis hogy a fenében tehetném egyértelműbbé a dolgot. Nem értem, hogy tényleg nem tudja felfogni, vagy csak nem akarja tudomásul venni, hogy azt szeretném, ha békén hagyna? A sírba tesz, esküszöm.
Harry egy kis patak szerűséghez vezetett minket, ahol könnyebb volt a fogmosás, mivel a víz elsodorta a fogkrémet.
-Nem vagyok fogkrémes? - fordult Harry felé Jessica, mivel én még öblögettem
-Nem. - mondta határozottan Harry
Jess szó nélkül hátrahagyott minket, én viszont ezzel csak akkor szembesültem, amikor megfordultam, és vissza akartam menni. Harry felém lépett, először szemeimbe nézett, majd lepillantott ajkaimra. Én sem akartam elhinni, amikor éreztem, hogy a szívem hevesebben ver. Harry arcomhoz emelte kezét, majd az ajkam mellett hüvelykujját végig húzta rajta.
-Fogkrémes volt. - mosolygott
-Köszi. - pillantottam zavartan a földet
Az út, míg visszasétáltunk a többiekhez, szótlanul telt, amit nem is bánok.
-Mindenki meg van? - nézett körbe Kevin
-Szóljon, aki nincs itt. - mondta Louis, mire halványan felnevettünk
-Rendben, akkor elmondom mit fogunk most csinálni.
Kevin bemászott a sátrába, majd "nyakláncokkal" tért vissza. Magyarázás közben kiosztotta őket.
-Ez a játék majdnem olyan, mint a bújócska. Annyiban más, hogy mindenki megkapja a saját önarcképét, amit egyébként  az életrajzi jelentkezésetekből szereztem, de lényegtelen. Szóval, mindenki a nyakába akasztja a képet, amit aztán a többieknek meg kell szerezniük. Ha leakasztottál mondjuk hármat, de valaki elveszi a tiédet is, akkor automatikusan megkapja azt a hármat is, amit te eddig összegyűjtögettél. Aki kiesik, visszajön ide és megvárja a többieket. Mindenkinek érthetőek a szabályok?
Válaszként mindannyian csak izgatottan bólintottunk egyet, arra várva, hogy elindulhassunk.
-Akkor indulás!
Szó nélkül rohanni kezdtünk, mígnem teljesen szétszéledtünk és eltűntünk az erdő sűrűjében. Az izgalom fokozódott, bennem egyre jobban dolgozott az adrenalin. Próbáltam körültekintő és óvatos lenni, ami egy ideig, némileg sikerült is.
Zajt hallottam, így a közelemben lévő, legvastagabbnak tűnő fa törzséhez lapultam. Kihajoltam jobb oldalra, hogy magam mögé tekinthessek, majd amikor újra előre figyeltem, épp, hogy nem sikítottam el magam. Harry állt előttem, jobb kezével, vállmagasságban a fának támaszkodva. Szemmagasságban velem félmosolyra húzódott gödröcskés ajkai voltak, amik egy pillanatra elvették a figyelmem. Nagyot sóhajtottam, majd smaragdzöld szemeibe néztem, miközben ő bal kezével is stabilan megtámasztotta magát a fatörzsön, alig féllépésre tőlem.
-Ha nem figyelsz, hamar kieshetsz. - figyelmeztetett
-Akkor miért lóg még a nyakamban a képem?
-Mert nem akarom, hogy veszíts.
-Kösz, de nincs szükségem se rád, se a segítségedre. - mondtam dühösen - Megvagyok egyedül is. Most pedig, ha megbocsátasz, folytatnám a játékot. - mondtam, majd egy egyszerű mozdulattal megszabadítottam a fotójától és zsebre vágtam
Utat törtem magamnak erős karjaitól, majd a többiek felkutatására indultam.
Rohadtul elegem van már a hülyeségeiből, igazán leállhatna. Minden férfi egyforma. Addig kellenék neki, míg ágyba vihet, aztán a nevemet se tudná.
-Megvagy. - mondta diadalittas mosollyal Emett, majd letépte a fotóm
-Tessék, amúgy sincs már sok kedvem játszani. - nyújtottam át neki Harry képét
A dühös gondolataim teljesen elvonták a figyelmem a játékról. Csak elindultam vissza a sátrainkhoz. Pár lépés megtétele után azonban eszembe jutott, hogy Harry már biztosan ott lesz. Nagyon reménykedtem benne, hogy legalább egy valaki lesz még ott rajtunk kívül, aki nem Louis.
Ahogy visszaértem, azonnal a sátrunk felé vettem az irányt és szó nélkül el is tűntem. Nem is figyeltem, hogy kik estek már ki.
Pár pillanattal azután, hogy magamra húztam a sátor cipzárját, félig felhúzta valaki. Fejemet megemeltem a földről és a hang irányába fordultam.
-Csak én vagyok. Bejöhetek?
-Persze, elvégre ez a te sátrad.
Visszafeküdtem az eredeti pozíciómba, Niall pedig mellém, persze olyan távol, amennyire csak tehette. Nem értem, Harry miért nem tud legalább ilyen értelmes lenni.
-Mi történt? - érdeklődött Niall - Nem hiszem, hogy az zaklatott fel ennyire, hogy kiestél.
-Nem, a drága barátod zaklatott fel. - mondtam dühösen
-Harry? Mit csinált már?
-Lényegtelen. -legyintettem - Csak már nagyon elegem van abból, hogy azt hiszi megkaphat egy szóra. Ágyba vinne, aztán elfelejtene. Miért nem tud elfelejteni anélkül, hogy ágyba vinne?
-Lefektetne és elfelejtene? - nevetett hitetlenkedve - Nem, biztos nem tenne ilyet. Hidd el, tudom mit tesz, ha valaki csak szexre kell neki. Felkeltetted az érdeklődését.
-Gondolom azok a nők is felkeltik az érdeklődését, akikkel esténként hempereg. - flegmáztam
-Már egy jó ideje nem nőzött. Louissal viszont rengeteget veszekednek, mióta találkoztok. Szerinte Harry megváltozott, és ez a te hibád, de szerintem túl spilázza. - vont vállat - Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem utál téged.
-Igen, tudom. - sóhajtottam nagyot - Őszintén szólva én sem vagyok oda magamért.
-Nem, úgy értem még azelőtt utált, hogy kiderült, ismeritek egymást. Már akkor sem voltál a szíve csücske, mikor kiderült, hogy randiztok.
-Nem randiztunk, oké?
-Oké. - emelte védekező állása kezeit
-Ne haragudj, csak annyira elegem van már. - mondtam dühösen
-Megértem, nem gond.
Oh, te jó ég! Nekem csak most tűnt fel, hogy tegnap óta egy idegennek panaszkodok az érzéseimről. A saját anyámnak nem öntöm ki a szívem. De végülis annyira nem nagy a baj, hisz csak azt ecseteltem neki, hogy mennyire elegem van Harryből. Ha szerencsém van, visszamondja neki, és, ha ezt mástól is hallja, talán végre le száll rólam. Nem óhajtom cserepesre beszélni a szám egy olyan idióta miatt, mint amilyen ő. Bahh csak legyünk már túl ezen az egészen.
Uramisten! Bele sem gondoltam, hogy, ha Harry, na meg az egész banda itt van, akkor mindannyian Kevin tanítványai. Ooh, annyira bízom benne, hogy nem lesz egyszerre órám egyikükkel sem.
-Ti is Kevin tanítványai vagytok? - fordultam Niall felé
-Tessék? - kérdezett vissza - Mi? Ja, igen.
-Látom itt vagy. - mondtam nevetve
-Ne haragudj, csak este nem sokat sikerült aludnom, olyan kemény a föld.
-Kényelmesebb, mint a börtönben az ágynak nevezett valami.
-Várj, akkor te tényleg voltál börtönben? - döbbent le
-Miért? Azt hitted hülyeségből mondtam Harrynek?
Nem hiszem el. Ha ezt Niall tudja, akkor Harry tényleg mesélt nekik rólam. Tényleg teljesen megőrült.
-Nem, dehogy. Csak kicsit meglepődtem, mert nem tűnsz balhés típusnak.
-Pedig az vagyok. És egyébként mikor szoktatok lejárni edzeni?
-Amikor van időnk. - vont vállat - A próbák, az interjúk, meg az új album nem sok szabadidőt enged.
-Értem. - bólintottam hosszan
Remek. Szóval még ők sem tudják mikor bukkanhatnak fel. Jobb már nem is lehetne.
-Kopognék, de nem tudok. Bemehetek? - érdeklődött a sátor másik oldaláról Harry
Niall kérdőn, és kissé aggódva rám nézett, mire egy aprót bólintottam. Ő felállt, majd miután kimászott, Harry elfoglalta a helyét.
-Mit akarsz? - türelmetlenkedtem
-Bocsánatot kérni. Sajnálom, ha nyomulósnak tűntem, csak nem szoktam meg, hogy ennyit kelljen harcolnom valakiért. Tetszik, hogy ilyen titokzatos vagy. - mosolyodott el - Viszont ez egyben meg is őrjít. Meg akarlak ismerni, tudni akarom az összes titkod, és részese szeretnék lenni az életednek. Kezdetnek viszont a barátod akarok lenni. Szeretném, ha megbíznál bennem.
-Tudod, ha valaki azt akarja, hogy részese legyél az életének, csinál neked helyet, nem pedig neked kell megküzdened érte.
Ahhoz képest, hogy Harryvel társalogtam, és igaz, viszonylag kevés ideig, egész nyugodtan másztam ki a sátorból, magára hagyva őt. Nagyon remélem, hogy elég érthetően a szájába sikerült rágnom, hogy még mindig nem akarok tőle semmit, és ez nem is fog változni. Nem értem miért ilyen nehéz felfogású.
-Téged is látni? - mondta nagy örömmel Matt - Megnyertem a játékot.
-Gratulálok. - ültem le Jessica és Niall közé
-Mi történt? - kérdezte alig hallhatóan Niall
-Semmi érdekes, majd elmesélem. - legyintettem
El sem hiszem, hogy megbeszélek ilyeneket Niallel. Komolyan, mintha a barátnőm lenne. Persze jó értelemben. Alig két napja ismerem, nekem ez az egész barátosdi még új. Közel engedtem magamhoz Esthert és Jeremyt, de nem kellett volna. Tudtam, hogy meg fogom bánni. Most már sokkal nehezebb lesz zárkózottnak maradnom mások előtt. Főleg, hogy elkezdtem megnyílni Niallnek. Komolyan mondom, ha innen haza érek, soha többé nem teszem ki a lába abból a házból.

-Tábortűz, srácok! - kiáltott Kevin
Mindenki-engem kivéve-epekedve várta már ezt a pillanatot. Én viszont csak aludni akartam. Nem akartam megint pillecukrot sütni, nem akartam énekelni, és főként nem akartam társaságban lenni.
-Nem jössz? - lepődött meg Niall
-Mi olyan hihetetlen ezen? Nem fogok megint pillecukrot enni, amitől részegnek tűnök, és nem leszek olyanok társaságában, akik pokolra kívánnak.
-Először is, Louis nem kíván pokolra senkit. Másodszor pedig rajta kívül még vannak tízen, akikkel szórakozhatsz. - győzködött, mire kérdőn rá néztem - Jó, oké, csak kilencen, ha Harryt nem számoljuk.
Szemet forgattam, majd kivergődtem magam a sátorból. A tűz már égett, valószínűleg ezzel nem Louis ügyetlenkedett. Niall megértően a legtávolabb próbált meg leültetni Harrytől és Louistól, amit értékelek, viszont pocsék helyre vitt. Igaz, hogy csak Harryvel, de szemben ültem, ami számomra elég zavaró volt. A bal oldalamon Liam, a jobbomon pedig Niall foglalta a helyet. Liam átnyújtotta a nyárst, amire már fel volt szúrva a pillecukor. Nagyon reméltem, hogy Niall megeszi majd helyettem.
-Uhh, majdnem elfelejtettem. - kapott a fejéhez Niall - Megfognád, kérlek?
Szó nélkül elvettem a felém nyújtott nyárst, majd értetlenkedve figyeltem merre megy. Amikor bemászott a sátorba, világossá vált számomra, hogy a gitárjáért rohant. Az állításom pedig beigazolódott, amikor azzal tért vissza. Újra mellém ült, majd kezébe vette a hangszert.
-Mit énekeljünk? - kérdezte tanácstalanul
-I'm Yours. - ötletelt Harry - Szerintem mindenki ismeri.
A legtöbben beleegyeztek, ezért Niall hangolt a gitáron, majd játszani kezdett. Jessicán és rajtam kívül mindeni énekelt, igaz, csak halkan, de még Kevin is. A hangot egyre jobb lett, mindenki élvezte a kis összejövetelt. A dal befejeztével Niall elégedett mosolyra húzta száját, majd újra pengetni kezdett. Az egyik kedvenc dalomba kezdett bele. Calvin Harris és Ellie Goulding közös szerzeményét azt hiszem nem kell bemutatnom. Már rongyosra hallgattam, még sem tudom megunni. Igaz, csak alig hallhatóan, de ezúttal én is énekeltem. Énekeltünk még egy-két dalt Demi Lovatotól, amik már kicsit nehezebbnek bizonyultak, de ez volt az első perc, hogy hasznát éreztem a zene tagozatnak, és azoknak a plusz énekóráknak, amikre anyám járatott. Már amelyiken voltam olyan rendes, és megjelentem.
Közben a pillecukor lassan elfogyott, az én kedvem pedig egyre jobb lett. Fogalmam sincs hányat ettem meg, de határozottan több volt, mint előző este.
Miután kiénekeltük magunkat, Niall bevonszolt a sátorba, ugyanis egy fatörzsön akartam éjszakázni. Szörnyű lehettem.
-Oké, akkor most próbálj meg aludni. - utasított a szöszi
-Tényleg azt hiszed tudok ennyi pillecukor után?
-Nehéz eset vagy. De tudod mit? Akkor beszélgessünk.
-Jajj, ne máár. - kérleltem
-De. - mondta határozottan - Amúgy is azt mondtad elmeséled mit akart Harry délután.
-Jól van. - sóhajtottam nagyot - Csak bocsánatot kért, amiért ennyire nyomult. Meg hogy részese akar lenni az életemnek, tudni akar rólam mindent meg ilyen hülyeségek. Kivételesen nem kiabáltam le, csak szépen és nyugodtan közöltem vele, hogy még most sem érdekel, és ez a későbbiekben sem lesz másképp. Ja, és kibaszott szar helyre ültettél. - közöltem vele - Igaz, hogy messze voltam Harrytől, de vele szemben.
-Igen, tudom. - mondta széles mosollyal, mire gyengén vállon csaptam
-Kerítő vagy?
-Szárnysegéd. - javított ki
-Én meg azt hittem normális vagy. - forgattam a szemem
-Csak vicceltem. - nevetett - Azért ültettelek oda, mert kíváncsi voltam Harryre. Beszéltetek délután, és meglehetősen szar kedve volt. Csak érdekelt, hogy akar-e még tőled valamit.
-És? -türelmetlenkedtem
-Rossz hírem van. - húzta a száját
-Ouuh, ne máár. De honnan veszed?
-Nos, kezdetnek Jason Mrazt javasolta. Aztán végig a tekinteted kereste, de te még csak rá sem bagóztál. - fakadt ki
-De könyörgöm, ha egyszer magasról tojok rá, minek szemezzek vele?
-Jól van, jól van, nem kell leszedni a fejem. - emelte védekező állásba kezeit
-Oké, azt hiszem kezdek álmos lenni. - ásítottam hatalmasat
-Azt hiszed? - nevetett Niall
-Jó éjt, Cupido.
-Cupido? Komolyan? - kacagott még jobban
-Az Ámor jobb lenne?
-Cupido lerakja nyilait és elteszi magát holnapra.
Most én nevettem ki halkan, majd lassan mindketten elaludtunk.