09.fejezet - Apró, régi titok

Bonjour, hölgyeim! Örülök, hogy többen is vártátok ezt a részt, ezért is érkezett hamarabb. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, és kapok majd újabb olvasókat, ugyanis azt hiszem magabiztosan kijelenthetem, hogy a blog, ettől a résztől lesz izgalmas, de ezt már megénekeltem korábban is. Szóval örülnék, ha kicsit terjedelmesebben, vagy többen kifejtenétek a véleményeteket. Mindenkit ölel, DreamerGirl!xx

Thea*

-Thea?
Oh, te jó ég! Ez nem lehet igaz. Nem történhet meg.
-Louis?! - döbbentem le
Nos, igen, még midig felismerem. Pedig rengeteget változott. Ki hinné, hogy már több, mint három éve annak, hogy mi összevesztünk. Na jó, nem ez a legmegfelelőbb szó rá, de ennél rosszabbat nem találok jelenleg. Volt köztünk egy kis vita az "elválásunkat" illetően. Nyaranta pár hétre a nagyiékhoz költöztem, nem messze tőlük pedig Louisék laktak. Kilencedikes voltam, amikor először találkoztunk.
'-Kicsim, lejönnél egy percre? - szólt anya
Minden előzmény nélkül felpattantam az ágyról, majd lesiettem. Megálltam egy széknek támaszkodva, és vártam, hogy kioktasson, ahogy azt minden nap megteszi.
-Apáddal beszélgettünk, és úgy döntöttünk, jobb lenne, ha addig, míg itt vagyunk a nagyiéknál, nem maradnál ki esténként.
-Apával döntöttetek így, vagy megint te beszélted tele az ő fejét is? - kérdeztem dühösen
-Kincsem, még csak tizenöt vagy, nem fogom hagyni, hogy olyanok közt mászkálj éjszaka, akiket nem is ismersz.
-Igen, persze, megint az aggódó anya szöveg. - mondtam flegmán
Csak sarkon fordultam, majd felmentem a szobába, amit az itt töltött időre kaptam. Kis gondolkozás után meguntam az egyedüllétet, így hát kiosontam a házból. Megkönnyebbülve kezdtem el sétálni a környéken. Eszembe sem jutott elszökni, vagy hasonló, csak jól esett a friss levegő. A közeli parkba topogtam, majd leültem egy padra. Pár perccel később hatalmas puffanást hallottam, közvetlenül azután, hogy valami, vagy valaki a pad háttámlájának ütközött. Ijedten felálltam, majd megfordultam. A pad mögött egy srác feküdt, mellette a biciklijével.
-Uramisten! - kiáltottam fel
Leguggoltam mellé, kezem a mellkasára tettem. Kicsit megnyugodtam, amikor éreztem, hogy a szíve ver. Épp szólongatni készültem, amikor halk nevetésben tört ki. Lassan kinyitotta szemeit, majd felült.
-Te teljesen meghibbantál? - rohantam le
-Ez a pad eddig nem volt itt, esküszöm. - mondta hisztérikusan, mire nevetni kezdtem
-Na gyere, nem fáj semmid? - felálltam, majd őt is két lábra segítettem
-Jól vagyok, ez semmiség volt az eddigiekhez képest. - legyintett
-Te jó ég. - forgattam a szemem
-Louis vagyok. - mutatkozott be
-Thea. - mosolyodtam el
-Nincs kedved meginni valamit?
-De, szívesen. - egyeztem bele'
Nos, röviden így ismerkedtünk meg. Azután, hogy a nyár nagy részét együtt töltöttük, jövőre ugyanott találkoztunk. Akkor már nem csak megittunk valamit. Louis randira hívott, amire én igent mondtam. Semmi másra nem vágytam, csak hogy anyám és köztem szítsam a tüzet. Louistól az égvilágon semmit sem akartam. Tudom, szemétség volt kihasználnom őt, de ez van, megtörtént. Csókolóztunk, Louis pedig arra vágyott, hogy a barátnője legyek. Hogy együtt járjunk moziba, együtt nézzünk filmet, vagy, hogy csak szimplán sétálgassunk. Nekem viszont nem volt erre szükségem. Akárhányszor közeledett, eltaszítottam magamtól. Így történt, hogy a legutóbbi eset óta nem beszéltünk egy szót sem.
'-Holnap nem megyünk el moziba? - kérdezte reménykedve Louis
-Nem. - forgattam a szemem
-Akkor elmegyünk valahová? Nyílt egy cukrá..
-Nem, Louis, fogd már fel, kérlek. 
-Nem szereted a sütit? - nézett rém kölyökkutya szemekkel
-Mi? - értetlenkedtem - Nem, semmi köze a sütihez. Én csak nem akarok tőled semmit.
-És ezt eddig nem tudtad mondani? - fakadt ki - Mi lett volna, ha az elején közlöd velem? Akkor egyáltalán minek jöttél el velem arra a hülye vacsorára? Esküszöm nem értelek.
-Csak azért, hogy anyámat dühítsem. - csúszott ki a számon - Ne haragudj, én nem úgy értettem, csak..
-Ne magyarázkodj, már értem. - vágott a szavamba - Csak kihasználtál. - vont vállat - Nagyon remélem, hogy ez volt az utolsó nap, amikor látlak.
Dühösen felállt, majd becsapva maga után az ajtót, elviharzott. Igaz, semmit sem éreztem iránta, mégis bántott a dolog. Szarul éreztem magam, ami azt hiszem érthető. Hiába bántott, amit vele tettem, és, amit mondtam neki, nem mentem utána. Azt hiszem a büszkeségem akadályozott meg benne. Soha nem voltam képes arra, hogy beismerjem, ha hibáztam.'
Most mégis mi a fenéhez kezdjek? Itt Louison kívül mindenki úgy tudja, hogy Emilynek hívnak. Ha már hazudtam több ezer embernek, ez az egy sem foghat ki rajtam. Nem hagyhatom, hogy egy valaki miatt bukjon el fél évi hazudgálásom.
-Beszélhetnénk négy szem közt? - hívtam félre Louist
Válaszként csak sóhajtott egyet, majd távolabb lépett a többiektől.
-Mit akarsz? - kérdezte türelmetlenül
-Az a helyzet, hogy a Thea csak a második nevem, a rendes nevem Emily. - próbáltam meggyőzően magyarázkodni
-És miért hazudtál nekem heteken át? - fakadt ki
-Mert szerettem volna kicsit Thea bőrébe bújni, nem csak az egyhangú Emilyébe. - kerestem kifogást - Te nem szeretnél néha valaki más lenni?
-Gyerekek, igyekezzünk, ha még világosban akarjátok felállítani a sátrakat. - csapta össze a tenyerét Kevin
Louis csak hitetlenkedve elindult Kevin és a többiek után. Kis idő múlva én is rászántam magam, és követtem őket, pedig már legszívesebben haza mentem volna.
-Ismeritek egymást? -  kérdezősködött Harry
-Igen, még régebbről. - válaszolt Louis
-Semmit sem értek. - sóhajtozott egy szőke srác
-Én se sok mindent. - értett vele egyet Harry
-Úgy három éve találkoztunk pár hétre a nyáron. - kezdett magyarázni Louis - Én barátnőt akartam, ő meg szépen lekoppintott. Röviden ennyi. - foglalta össze tömören a lényeget
-Mit keresel egy olyan sátorozáson, am..
-Apám ismerte Kevint, és megkérdezte nincs-e kedvem eljönni. Ha tudom, hogy te is jösz, inkább otthon maradok. - vágtam Harry szavába
Kevin elől mutatta az utat, így lehetetlennek bizonyosult, hogy halljon minket, hisz leghátul kullogtunk. Remélem nem derül ki, hogy erről is hazudok. Nem szeretném, ha megtudnák, hogy mit is keresek itt valójában. Ha rájönnek, kiderül ki az apám. Oh, hát tényleg, hisz Louis találkozott vele. A rohadt életbe! Nagyon bízom benne, hogy nem mond róla semmit senkinek.
-Ismeritek egymást? - illetődött meg Louis
-Emily, akiről beszéltem. - mutatott be Harry
-Akivel a börtönben találkoztál? - kérdezte szinte visítva a szőke hajú srác, majd elém lépett és hátrálva sétált tovább - Niall vagyok, a fekete hajú Zayn, a converses meg Liam.
-Emily. - mondtam kicsit meghökkenve
-Megjöttünk. - állt meg Kevin
-Remek. - ironizáltam
Legszívesebben haza mentem volna, de nem tettem. Ha már eddig eljöttem, végig csinálom. Négy napot csak kibírok.
Ledobtam a cuccom a földre, majd leültem mellé.
-Rendben, akkor kinek nincs sátra? - nézett körbe Kevin
Azonnal a magasba emeltem a kezem, ahogy a csoport másik lány tagja is. Itt már fuccsba ment az a tervem, hogy vele éjszakázom. Emett felajánlotta, hogy elszállásolja Dant. Mivel Mattnek egy személyes sátra volt, nekem és Jessicának öt választási lehetősége akadt. Sem Harryvel, sem Louissal nem akartam egy helyre kerülni. A szőke srác egész értelmesnek tűnt, nagyon reméltem, hogy ez nem csak a felszín.
-Nekem jó lesz Niall sátra. - léptem mellé
-Mi? - kérdezte szinte visítva Harry, mire összeráncolt szemöldökkel rá néztem
-Talán aludjak egy farönkön? - förmedtem rá
-Nem, de az én sátram nagyobb. - mutogatta hisztérikusan
-Remek, Jessica el fog férni. - vontam vállat
-Ki jön el velem fát szerezni a tűzhöz? - kérdezte Kevin, majd türelmetlenkedve csípőre vágta kezeit
-Szerintem váljunk ketté. - javasolta Liam - Az egyik csoport elmegy fáért, a másik pedig felállítja a sátrakat.
-Remek ötlet. - helyeselte Kevin - Akkor a sátraknál maradjon Liam, Harry, Zayn, Niall és Em. A másikban egyértelműen a többiek, meg én. Na menjünk, gyerekek. - invitálta a többieket
Nagyot sóhajtottam, amikor megfordultam, és Harry rám mosolygott. Hozzám legközelebb Zayn állt, így kissé határozatlanul, de mellé léptem.
-Én csinálom ezt a sátrat Zaynnel. - jelentettem ki
-Gyere, Niall, állítsuk fel ezt. - nézett rám kicsit szúrós tekintettel Harry
-Köszi, gyerekek, ez igazán jól esett.- húzta a száját Liam
-Nézd úgy a dolgot, hogy olyan jól csinálod, hogy nincs szükséged segítségre. - adtam tanácsot
Liam halványan elmosolyodott a kijelentésemre, majd leguggolt és neki látott a sátor felállításának. Sikerült majdnem mindegyikkel végeznünk, mire a többiek visszaértek. Már kezdett sötétedni, így Louis elvállalta, hogy begyújtja a tüzet, míg Niall előkeresi a pillecukrot. Louis szerintem már dühből forgatta tenyerei közt a vékony faágat, ami a füstölésen kívül mást nem nagyon csinált.
-Oh, haver. - forgatta a szemét Zayn
Felállt a farönkről, majd a farzsebébe nyúlt. Leguggolt a farakáshoz, majd a kezében lévő öngyújtóval tüzet csinált.
-Pedig már majdnem megvolt. - zsörtölődött Louis
-Tudjuk, tudjuk. - veregette vállba Liam
-Tessék. - nyújtott át egy faágat Harry - Mindjárt adom a pillecukrot is.
-Nem kérek, köszi. -utasítottam vissza
-Miért? Nm szereted? - döbbent le
-De, csak mindenkinek jobb, ha nem eszek belőle.
-Miért? - kérdezte ezúttal Niall
-Ha megeszek egyet, nem tudok leállni, és olyan leszek, mint egy öt éves, hisztis kislány. - magyaráztam el röviden
-Az legyen a legkisebb baj. - legyintett Matt
-Na jó, de csak egyet. - mondtam kis gondolkozás után
Az ágért nyúltam, amit Harry tartott, és mivel nem volt túl világos, kezem véletlenül érintette az övét. Felpillantottam rá, majd zavartan elkaptam a tekintetem és az ágat, amikor rám mosolygott. Felszúrtam a pillecukrot, amit már inkább a másik oldalamon ülő Emettől vettem el.

Végül annak ellenére, hogy egyet sem akartam enni, sikerült elpusztítanom 11 pillecukrot. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy ne tudjam befogni a szám. Pont, mintha részeg lennék, csak másnap mindenre tisztán emlékszek.
Beugráltam a sátrunkba, amiben Niall üldögélt, majd törökülésben levágtam magam elé.
-Szia. -köszöntem széles mosollyal - Hogy vagy? Azt hiszem nem sokat fogok ma aludni. Ne haragudj, ha téged sem hagylak majd, szóltam, hogy ez lesz. De nem is érdekel, mert remekül érzem magam. Azt sem tudom mikor ettem utoljára ennyi pillecukrot. Ja, de, majdnem egy éve. Azóta alig eszek cukrosat, mert mindig ez történik. Állíts le, ha sokat beszélek, mert néha már idegesítem saját magam, de nem tudom abba hagyni.
-Vicces vagy. - mondta nevetve Niall - Várj, kérdezek valamit, amitől biztos nem lesz ilyen jó kedved.
-Tedd meg, kééééérlek. - könyörögtem
-Mi van köztetek Harryvel?
Igaz, hogy arcomról lefagyott a mosoly, ajkaimat akkor sem voltam képes hallgatásra bírni.
-Semmi. Találkoztunk egy börtönben, megadta a számát én meg eltűntem. Elmentem egy vacsorára, aztán egy álarcos bálra, ahol megint összefutottunk. A nő, akinél vacsoráztam, nem rég kiderült, hogy Harry unokatestvére, így a fia, aki egyébként rohadt aranyos, a másodunokaöccse. De ez lényegtelen. Szóval őszintén, gőzöm sincs, Harrynek mik a szándékai velem, de nem is érdekel. Csak azt akarom, hogy tovább álljon, engem pedig elfelejtsen örökre. - hadartam alig érthetően
-Aranyos vagy, tényleg, mint egy öt éves. - nevetett - És mi a helyzet Louissal?
-Hát az kicsi érzékeny téma nálam is, nála pedig azt hiszem még inkább. Úgy volt, hogy miden nyáron elutaztunk pár hétre Doncasterbe, a nagyiékhoz. Egyik nap, meglepő módon összevesztem anyámmal. - mondtam ironikusan - Kimentem a parkba, Louis pedig biciklivel neki hajtott annak a padnak, amelyiknek épp ültem. - nevettem fel halkan visszagondolva arra a napra - Megittunk egy kólát és szinte minden nap együtt lógtunk, míg ott voltam. Aztán jövőre ugyanott találkoztunk. Louis akkor már randira hívott, amire igent mondtam. De hozzá tenném, hogy itt basztam el az egészet, mert vissza kellett volna utasítanom. Na mindegy, szóval elmentünk vacsorázni, haza kísért az ajtóba pedig megcsókolt. Azelőtt, hogy először találkoztunk, azért vesztem össze anyámmal, mert nem akarta, hogy a helyiekkel lógjak, vagy kimaradjak este. Szóval Louis megcsókolt, én pedig tudtam, hogy anyám figyel minket, ezért visszacsókoltam, hogy dühítsem. Tudom, nem lett volna szabad kihasználnom és már ezerszer megbántam, de megtörtént. Louis ezután többet akart. Moziba menni, együtt tölteni minden napot és hasonlók. Tudod, amit a szerelmesek csinálnak. Elborult az agyam, kiadtam az útját, összevesztünk és azóta nem is találkoztunk. A következő nyáron már nem láttam őt.
-Érdekes, de tudod, hogy miért nem láttad őt a következő nyáron? - mosolyodott el
-Mert közölte velem, hogy soha a büdös életben nem akar látni többé?!
-Nem. - rázta meg a fejét - Jelentkezett az X-Faktorba.
-Komolyan? - döbbentem le - És hogy sikerült neki?
-Tényleg nem tudod? - illetődött meg
-Mit? - értetlenkedtem
-Jelentkeztünk mind az öten, de kiestünk. Aztán visszahívtak minket és felajánlották, hogy egy bandaként folytathatjuk. Harmadikok lettünk és azóta is együtt vagyunk.
-Sejtelmem sem volt róla, de gratulálok.
-Köszönjük.
-De várj, akkor Harry..
-Igen, ő is bandatag, és énekes.
-Gondolom minden második lány után fütyül és mindet végig méri. - mondtam flegmán
-Nem, egyáltalán nem volt ilyen. Mármint igen, néha megnézett egy-két lányt, de melyik srác nem ilyen? Egy ideje viszont már nem csinálja ezt. Sokkal inkább őrületbe tud kergetni azzal, amikor elkezdi ecsetelni, hogy mit fog tenni, ha végre a barátnője leszel. -forgatta a szemét
-Azt várhatja. - nevettem el magam

Meglepően kellemes volt az éjszakám, legalábbis az a része, amikor elbeszélgettem Niallel. Jól esett, habár akaratom ellenére nyíltam meg neki. Néha el is felejtem milyen voltam Theaként. Belém rögzült Emily visszautasító szerepe, amit néha nem szeretek, de muszáj megtennem, ha meg akarom tartani a titkaimat.
Már csak két éjszakát és három napot kell túl élnem.