06.fejezet - Glasgow

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy vannak még, akiket érdekel ez a blog. Mostanában kicsit alábbhagytatok a kommenteléssel, pedig nagyon örülnék neki. Remélem ez is legalább annyira tetszik majd, mint az előzőek. Jó olvasást!:)

Thea*

Már nagyon kíváncsi voltam, mi az a nyomós indok, amiért Patrick eljön. Nem nagyon járkál másokhoz, inkább menjenek hozzá.
Már epekedve vártam, hogy megjöjjön, és ahogy elnéztem az arckifejezését, semmi jó hírrel nem szolgál. Kérdések nélkül is megértettem, hogy valami nagy baj van.
-Félek megkérdezni, de mi történt? - idegeskedtem
-Semmi jó. - sóhajtott nagyot
-Azt észre vettem.
-Találtam edzőtermet. - nyögte ki
-Ez olyan rossz hír? - húzódott mosolyra a szám
-Nem, ez jó hír, mert viszonylag olcsó, de megéri a pénzét. A rossz hír az, hogy Glasgowban van.
-Így már értem. - bólintottam nagyot - És mi lesz? Maradunk terem nélkül? - érdeklődtem
-Nem, nem várhatok tovább, ez eddig a legjobb ajánlat. Glasgowba költözöm. Azért jöttem, hogy megkérdezzem, jössz-e?
-Huu, hát ez..ez kicsit váratlanul ért. - döbbentem le - Nem tudom, ezt át kell gondolnom.
-Rendben, hétig van időd. - jelentette ki - Kilenckor megy a gép, hétkor a reptéren kell lennünk, ha megyünk. Veled, vagy nélküled, de én megyek. - állt fel
-Oké, majd hívlak. - mondtam még mindig meghökkenve
-Megyek pakolni, akkor majd beszélünk. Szia.
-Szia.
Kikísértem, majd még magamhoz sem térve leültem a legközelebbi székre. Glasgow elég messze van. Mit kezdenék ott? Itt sincsenek ismerőseim. Viszont meglehet, hogy el kellene mennem. Talán jót tenne, ha messze lennék Londontól, Esthertől, Jeremytől, de főként Harrytől. Nem szeretnék még jobban bele folyni, bármit is akar tőlem. Már így is túl sok időt töltöttünk együtt. Szeretnék még azelőtt eltávolodni tőle, hogy az utálaton kívül mást is érezni kezdenék vele kapcsolatban.
Ugyan nem voltam még biztos abban, hogy el szeretnék menni, de mindenesetre felmentem a szobámba és megtelítettem pár bőröndöt. Ha estig meggondolnám magam és úgy döntenék, hogy Glasgowba utazok Patrickel, csak felkapom őket, hívok egy taxit és elmegyek. Nem kell tudnia senkinek, hogy mikor, hova és miért mentem el. Ha elmennék is, ki tudja meddig maradok? Hisz Patrickel munkakapcsolaton kívül nincs köztünk semmi. Vele nem tudnék semmiről beszélni. Igaz, itt Londonban sem beszéltem eddig szinte senkivel, hiába fél éve már, hogy ideköltöztem. Mégis megszoktam már ezt a várost. Nem tudom, hogy viselném el az újabb változást. Új környezet, új emberek, új lakás. Áh, nem menne nekem. Nem tudnék még egyszer bele vágni az ilyenbe.

Harry*

Soha nem hittem volna, hogy ekkora előnyöm származhat abból, ha "lecsuknak". Hogy őszinte legyek, gőzöm sincs, mi fogott meg annyira Emilyben. Talán a titokzatossága. Mindig egyértelműen kijelenti, hogy nem akar tőlem semmit, mégis próbálkozok.
-Héé, haver. - csettintgetett Louis
-Hmm? - emeltem rá tekintettem
-Azt kérdeztem mit csinálunk holnap. - ismételte meg önmagát
-Én találkozom Emilyvel.
-Megint? Komolyan? Belement? Azok után, hogy szinte mindig elmondja, hogy nem kíváncsi rád? - hitetlenkedett - Miért rohansz ilyen kétségbeesetten utána? Menj, szedj fel valakit estére, ahogy máskor és felejtsd el.
-Nincs kedvem. - nyögdécseltem, majd felálltam
-Harry! - szólt rám erényesen, mire rá néztem - Nem tudjuk ki ő, honnan jött, mit csinál, és még sorolhatnám. Senki sem tud róla semmit. Egy börtönben találkoztatok, ami azt hiszem nem épp egy átlagos randi helyszín. - nézett rám kérőn - Nem tenne jót sem neked, se a karrierünknek, ha találkozgatnál vele és kiderülne ez az egész.
-Ne haragudj, hogy próbálok boldog lenni. - mondtam felháborodva - De tudod azért szokás találkozni valakivel, hogy beszélgessünk és megismerjük egymást. De erről nem fogok vitát nyitni..megint. - mondtam dühösen
-Mi van már megint? - jött le rosszalló tekintettel Liam
-Semmi. - mondtuk egyszerre
-Nem hagynátok már abba? - rimánkodott Zayn - Napok óta tőletek hangos az egész környék. Komolyan, mintha valami rossz szappanoperába csöppentem volna. - vágódott le a kanapéra
-Niall mindjárt jön, jó lenne, ha legalább az ő kedvét nem csesznétek el és normálisan viselkednétek végre. - szólt ránk Liam
-Niall kedvét nehéz lenne elbaszni. - mosolygott Zayn - Néha elgondolkozok rajta, hogy bírja idegekkel mellettünk. Még jó, hogy a héten nem volt itthon és nem hallgatott titeket.
-Szerintem is jót tett neki, de kezdem érteni miért látogatott haza. - nézett hol rám, hol Louisra Liam
-Szép jó napot Londoooon! - kiáltott Niall, majd becsapta maga után az ajtót
Meg sem lepődtünk rajta. Niall az a tagja a bandának, akinek mindig jó kedve van, és akiben vakon megbíznak az emberek.
-Na milyen volt? - érdeklődött Liam
-Csak a szokásos. - vont vállat a szőke tagunk - Anya megint minden lépésemnél ott volt, és megkérdezte kérek-e valamit. Pedig előtte rámoltam ki a hűtőt. - mondta nevetve
-Milyen meglepő. - ironizált Zayn
-Veletek mi történt, míg nem voltam itt? - nézett körbe rajtunk
-Harryt lecsukták. - újságolta Zayn
-Mi? - döbbent le - Komolyan? Miért?
-Nem volt nálam a jogsim, mikor leszaladtam a Starbucksba. - magyarázkodtam
-Meddig voltál bent? - kérdezősködött
-Csak pár órát. - válaszoltam bizonytalanul
-Ouh, míg el nem felejtem. - rohant ki a konyhába - Anyu küldött sütit. - mondta, miközben a táskájában matatott
Erre a mondatra mindannyian egyidejűleg felálltunk és Niall nyomába eredtünk. Jobban mondva a sütijébe. Tekintve, hogy ritkán látjuk a családod, nem sokszor jut időnk arra, hogy házi kosztot együnk. Általában csak rendelünk valamit, mert másra nincs időnk. Ettől az anyáink néha kiborulnak.
-Hallom van nőd. Meddig? - kérdezte Niall játékosan, majd újabb süteménnyel telítette be száját
-Nincs senkim. - cáfoltam rá
-Hogy hívják? - bökött meg
-Emily Rose. - mosolyodtam el
Erre a válaszra Louis csak szemet forgatott, a kezében  lévő sütit visszatette a tányérra, majd dühösen kiviharzott a konyhából. Több, mint valószínű, hogy nem volt ínyére ez a téma, és megelőzte a veszekedést. Tényleg gőzöm sincs mi ütött belé.
-És volt már valami? - érdeklődött komolyan Niall
-Nem, és azt hiszem egy ideig még nem is lesz.
-Mi történt veled? - kérdezte rémülten - Mióta ismered?
-Majdnem egy hete. - mondtam bizonytalanul - Miért?
-És még nem volt semmi? - kerekedtek ki szemei
-Hát, egyszer táncoltunk az álarcos bálon, aztán összefutottunk a vidámparkban, de akkor Jeremy és Lux is ott volt. - soroltam fel
-Esther fia? - vágott közbe Liam
-Igen. - helyeseltem - És ma elmentünk ketten a a vidámparkba, elszakadt a papucsa, aztán csúnyán összevesztünk és haza ment. Most voltam nála és holnap találkozunk. De arra gondoltam, hogy elhoznám ide és bemutatnálak titeket.
-Nem fog belemenni. - mondta magabiztosan Zayn
-Tudom, hogy nehéz eset lesz, de mindent megpróbálok. - sóhajtottam nagyot - Csak remélem Louis nem fogja elcseszni.
-Miért cseszné már el? - értetlenkedett Niall
-Mostanában elég furcsa. - vontam vállat - Szart se tud Emilyről, és már is utálja őt.
-Miért, te mit tudsz róla? - nézett ám Zayn
-Ezzel nem segítesz. - mondtam flegmán - Megértem, hogy félti a karriert, de akkor sem fogom hagyni, hogy a zenélés miatt ne lehessek azzal, akivel akarok.
-Pontosabban azzal, aki nem akar veled lenni. - javított ki Liam
-Kibaszott viccesek vagytok. - ironizáltam - De most komolyan, ti sem tudtok róla semmit, de utáljátok? Nem. Akkor Louisnak mi a franc baja van? - fakadtam ki
-Nyugi haver. - tette kezét a vállamra Niall - Holnap elhozod Emilyt, mi meg majd leállítjuk Louist, ha szükséges.
-Kösz srácok. - háláltam meg - Megyek felhívom Emilyt.
Azon agyaltam, hova vigyem Emilyt. Ekkor viszont mindig eszembe jutottak Louis szavai. Igen, tény, hogy semmit sem tudok róla, de épp ezért fogok vele találkozni holnap. Remélhetőleg megenyhül velem kapcsolatban. Talán Louis sem lenne annyira előítéletes, ha megismerné. Be kellene mutatnom nekik. Nem tudom, hogy mit szólna hozzá Emily, de remélem nem lesz nehéz rá venni. Azt hiszem Louissal kicsit nehezebb dolgom lesz, hisz biztos lesznek csípős megjegyzései. A többiek mindig törekednek rá, hogy mindenkivel megtalálják a közös hangot, és eddig Louis is ilyen volt. Ötletem sincs, mi lett vele. Örülnék neki, ha legalább próbálna beletörődni annak a gondolatába, hogy nem hagyom ilyen könnyen futni Emilyt. Mindent meg akarok tudni róla. Megőrjít ez a titokzatosság, és a kíváncsiság, ami azóta rág, hogy találkoztam vele.
Felszaladtam a szobámba, majd az ágyamon heverő mobilomért nyúltam. Apró mosollyal kerestem ki a hívott számok közül az ő nevét, majd tárcsáztam. Ki volt kapcsolva, gondoltam majd később megpróbálom, biztos alszik, vagy hasonló. Kicsit csalódottan ugyan, de zsebre vágtam a készüléket, majd visszamentem a többiekhez, akik már a nappaliban henyéltek, Louissal együtt.
-Na mi az? -érdeklődött Liam - Ilyen hamar rávetted?
-Ki van kapcsolva. - magyarázkodtam

Thea*

Épp a konyhába tartottam, amikor a bejárati ajtóm előtt megpillantottam a bőröndöt. Ekkor eszembe jutott Patrick ajánlata. Elkezdtem azon töprengeni, milyen lenne Glasgowban. Megszabadulnék Harrytől, de akkor viszont Jeremytől és Esthertől is. Még ebben a hónapban, és a következőben legalább egy hétig nem állhatok be edzeni sem. Azért lenne rossz most elmenni Glasgowba, mert akkor nem tudnám mivel eltölteni az időt. Itt legalább elviszem Jeremyt délután valahová, vagy vigyázok rá, ha kell és már el is telik a nap. Azonban könnyen meglehet, hogy ez az egész nem tenne jót nekem és a titkaimnak. Tekintve, hogy Esther és Harry rokonok, még rosszabb az egész. Lehet meg kellene próbálnom Glasgowban. Igen, azt hiszem elutazom. Ha még sem tetszene, visszajövök. Senkinek nem kell arról tudnia, hogy lelépek. Szóval vigyázz Glasgow, jövök!