05. fejezet - Első vita

Sziasztok! Örülök, hogy tetszett az előző rész. Nem hittem a szememnek, amikor a legutóbbi kommentben újabb díjra jogosítottak. Ezúton is szeretném ismét megköszönni. Ja, és az előző rész óta plusz két trailerrel gazdagodott a blog. A másodikat unalmamban, a harmadikat pedig közkívánatra készítettem. Az 'Előzetesek' fülre kattintva mind hármat megtekinthetitek. Remélem ehhez a részhez is érkeznek majd elégedett visszajelzések és kapok még pár feliratkozót. Jó olvasást mindenkinek!:*

Thea*

-Szia. - sóhajtottam nagyot
-Mehetünk?
-Nem akarok hazudni, szóval igen.
Becsuktam az ajtót, a kulcsot zsebre vágtam, majd elindultunk. Bánatomra gyalog mentünk. Ezzel normális esetben nem lett volna semmi problémám. A baj csak az volt, hogy ezzel együtt több idő marad a beszélgetésre, amit végképp el szerettem volna kerülni.
-Honnan jöttél? - kérdezősködött Harry
-Newcastleből, úgy fél éve. - mondtam bizonytalanul - Te hova valósi vagy? - tereltem a témát magamról
-Holmes Chapel. - mosolyodott el
-Egyedül élsz itt?
Muszáj volt kérdezgetnem, mert, ha nem teszem, rám terelődik a téma, amit nem akartam.
-Nem, pár barátommal. Veled mi a helyzet?
-Egyedül, végre. - mondtam megkönnyebbülve
-Szülők, vagy a közösség?
-Csak az anyám. Falra tudok mászni tőle. - forgattam a szemem
-Az enyém is az az aggódós fajta. Az őrületbe tud kergetni, amikor túl dramatizálja a dolgokat. - értett egyet
-Az én anyám nem pont ilyen. Ő..hogy is mondjam..erőszakos. Azt hiszem ez az egyetlen megfelelő szó rá. Mindig azt kellett csinálnom, amit ő akart, és ebből elegem lett. Az érettségi után azonnal ideköltöztem.
-És apukáddal mi a helyzet?
-Meghalt, nem sokkal azelőtt, hogy eljöttem. Szóval kicsit ez is részese a költözésnek.
-Oh, sajnálom. - kért elnézést
-Nem gond, csak nem szívesen beszélek róla. - próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra
-Megértem. - simította kezét a hátamra
Nekem ez kicsit sok volt, ez már jóval túllépte azt a határt, amit én gondolatban meghúztam. Ha valakit nem akarok a közelemben tudni, azért mindent megteszek.
-Megjöttünk. - léptem nagyot előre
Ezzel a mozdulattal elértem, hogy a keze leakadjon a hátamról, aminek nagyon örültem. Fogalmam sem volt, hogy mihez fogok kezdeni, mivel biztos vagyok benne, hogy semmire nem ülök fel. 
-Szóval nem ülünk fel semmire? - állt meg előttem Harry
-Én biztos nem. - mondtam határozottan
-Oké, gyere. - biccentett a fejével, majd elindult
-Hová megyünk? - követtem
-Majd meglátod.
Kissé bizonytalanul sétáltam utána, ötletem nem volt, hogy mit tervezhet. Majdnem a legutolsó standhoz kullogtunk, ahol ügyességi játék volt. A lényeg, hogy közel öt méterről egy vízipisztollyal addig kellett a lufiba célozni, míg szét nem durrant. Harry a kezembe nyomott egy pisztolyt, majd ő is elvett egyet. Azt hittem, hogy az eredeti játékra készül, de nem így történt. Felém fordult, majd engem vett célba. Amikor abba hagyta dühösen felé fordultam, mire ő nevetésben tört ki.
-Ez nagyon rossz ötlet volt. - csóváltam a fejem
-Azt nem hiszem. - mondta széles mosollyal  
Ebben a pillanatban megindultam felé, miközben fogyasztottam a vizet a "fegyveremből". Több-kevesebb sikerrel a víz nagy része rajta landolt.
-Várj, várj, várj. - kiabáltam, majd megálltam
Harry gyanútlanul lelassított, majd felém fordult. Ahogy a bokámat masszíroztam, arca ijedséget tükrözött. Ez volt a célom. 
-Mi történt? - hangja aggodalommal teli volt
-Azt hiszem meghúztam. - szisszentem fel
Amikor már kellő közelségben, körülbelül két lépésre volt tőlem, felegyenesedtem és ismét célba vettem. 
-Ez aljas húzás volt. - mondta rosszalló tekintettel
-Kellett neked megállnod. - vontam vállat
-Na oké, azt hiszem én kifogytam. 
Még utoljára megnyomta a vízipisztolyt, amiből még az utolsó, közel egy pohárnyi mennyiség ismét rajtam landolt. 
-Hoppá, mégsem. - nevetett Harry
Elindultam felé, de ebben a pillanatban éreztem, ahogy a lábamon lévő papucs megadja magát.
-Remek. - zsörtölődtem - Megfognád?
Átnyújtottam neki a "fegyverem", majd levettem mindkét papucsomat és bemutattam nekik a legközelebbi kukát. Harry csak értetlenkedve figyelte az eseménysorozatot. Látszott rajta, hogy nem akarja megkérdezni, bármire is volt kíváncsi, de szólásra nyitotta ajkait.
-Mit művelsz? - kérdezte meghökkenve
-Kidobom az elszakadt papucsomat. - magyarázkodtam
-És miben leszel?
-Semmiben. - vontam vállat - Ez is egy ok arra, hogy elmenjek és örökre békén hagyjuk egymást - indultam meg a kijárat felé
-Ez is? - kérdezett vissza - Örökre békén hagyjuk egymást egy szakadt strandpapucs miatt?
-Nézd, nem tudom mit hittél, de én nem akarok semmit. Csak azért jöttem el, mert reméltem, hogy ezután békén hagysz.
-Nem. Azért jöttél el, mert kihozattalak a börtönből. - mondta határozottan
-Szerinted az én ügyvédem nem lett volna rá képes? - kérdeztem hisztérikusan - Vagy szerinted nem bírtam volna ki egy éjszakát? Azért mentem bele, mert programom volt estére, amit nem tudtam és nem is akartam lemondani. Az ügyvédemet pedig azért nem hívtam fel, mert így is rengeteg problémája van, amikre tekintettel vagyok. De tudod mit? Nem magyarázkodok, azt hiszel, amit akarsz. Már mindent ezerszer megbántam, ami veled kapcsolatos.
Nos, ez sokkal rosszabbul sült el, mint vártam. És mindez egy ártatlan strandpapucs szakadása és a hallgatásra nem képes szám miatt. De mindennek van jó oldala. Igaz, nem így akartam ezt közölni vele, de legalább már biztos, hogy nemfog keresni. 
Az emberek elég furán néztek rám, ahogy mezítelen talpam a járda kemény felületének érintkezett, miközben dühösen sétáltam haza felé. Ahogy bejutottam a házba, az ajtót becsaptam, majd felrohantam a szobámba. Átöltöztem és neki láttam az edzésnek. Akkor a legjobb, amikor ideges vagyok. Két okból is: lenyugszok egy idő után és dühből több mindent tudok csinálni. Ezért koncentrálok a mérkőzéseken is olyan dolgokra és emlékekre, amik feldühítenek. Ilyen például az egész április. Apa halála, életem legnagyobb baklövése, az érettségi és a megszokottnál is több balhé anyával. Ezek teljesen a padlóra küldtek. 
Azt az edzéstervet folytattam, amit apával, valamint a tanulásba öltem minden energiám. Talán ezért is veszekedtünk annyit anyával. Valószínűleg arra várt, hogy kiakadjak és sírjak. De ilyet nem csináltam, csak este, amikor senki sem látott. Én kibúvót kerestem mindig, próbáltam elvonni a figyelmem arról a napról. Nehéz arra gondolni, hisz nem csak apa halálának emlékétől szeretnék megszabadulni. Azt hiszem anyának sokkal egyszerűbb lett volna, ha apát nem meggyilkolják, hanem mondjuk álmában éri ez a szörnyű dolog. Egyikőnk sem volt még képes feldolgozni a történteket, ami azt hiszem még hosszú évekig nem is fog sikerülni. 
Edzésemben a telefonom csörgése zavart meg. Először azt hittem, vagyis jobban mondva abban reménykedtem, hogy Esther hív. Amikor viszont a telefonom kijelzőjén "Idegen" rajzolódott ki, gondolkodás nélkül kinyomtam. A következő hívás visszautasítását követően lenémítottam a készülékemet. Az edzés befejeztével kezem ügyébe kerülő mobilom kijelzőjére tekintettem, hogy meglessem mennyi az idő. Egy bő órával tovább edzettem, mint azt szoktam. Az idő megtekintésével egy időben nem kerülte el a figyelmem a hét nem fogadott hívás az "Idegentől". Csak nagyot sóhajtottam, majd felmentem a fürdőbe. Beálltam a forró zuhany alá, és percekig csak áztattam magam. Amikor már lenyugodtam, törölközőt magamra tekerve átcaflattam a szobámba. Viszont egy rossz lépés következtében a bal combon kissé meghúzódott. Felszisszentem a tompa fájdalomra, majd a konyhába vettem az irányt, mivel ott tartottam az erre való kenőcsöt. Ahogy elhaladtam a bejárati ajtó előtt, egy alakot láttam. Felsikítottam, miközben hatalmasat ugrottam.
-Jesszusom! - ordítottam - Mi a fenét keresel itt?
-Hívtalak, de nem vetted fel, úgyhogy átjöttem. Kopogtam és nyitva volt az ajtó. - mondta lassan, miközben szeme fel-alá járkált a testemen
-Elfordulnál legalább? - förmedtem rá - Nem jutott eszedbe, hogy azért nem veszem fel a telefont, mert nem vagyok rád kíváncsi?
-És miért nem? Nem beszélhetnénk meg ezt az egészet? - fordult volna meg
-Ne fordulj meg! - szóltam rá
-Bocsi, csak jobban szeretek az emberek szemébe nézni, nem pedig magam mögé magyarázni. - emelte védekező állásba kezeit
-Felöltözök és beszélünk, de csak és kizárólag azokra a kérdésekre válaszolok, amikre akarok és nem teszel fel személyes kérdéseket. - közöltem az elvárásaimat
-Megegyeztük. - bólintott hosszan
-Jövök mindjárt.
Mezítelen, vizes talpam a csempéhez érve cuppogó hangot adott ki. Próbáltam talpon maradni, inkább csak becsúsztam a konyhába. Miután megtaláltam a keresett tárgyat, elindultam visszafelé. Harry még mindig arccal a bejárati ajtónak állt. Ahogy felhaladtam a lépcsőn, és hátrapillantottam, tekintetünk összeakadt, mivel végig figyelemmel kísért. Csak egy rosszalló pillantást vetettem rá, majd beszaladtam a szobámba. 
Mégis mi a francot akarhat? Mit akar tudni? Mit csináljak? Miért mentem bele a beszélgetésbe? Ohh, hogy lehettem megint ekkora barom? 
Felöltöztem, de mivel a nadrágomat nem szívesen kentem össze a kenőccsel, amit a combomra szántam, muszáj volt rövidnadrágba bújtatnom magam. Felkaptam egy egyszerű fekete topot, majd lecaflattam. Beinvitáltam Harryt a konyhába, majd leültem vele szemben.
-Szóval halljam, mit akarsz tudni? - tettem szét a karom - Ne, várj, előbb én. - vágtam közbe az el sem kezdett mondatába - Honnan van meg a számom?
-Hosszú történet. - sóhajtott nagyot
-Nos, én ráérek. - dőltem hátra
-Nem akartam elmondani. Nem akartam, hogy az én hibám legyen, ha ezután eltaszítod magadtól őket is, bármi bajod legyen velem. Szóval Esther az unokatestvérem.
-Mi? - döbbentem le
-Jól hallottad. És csak arra akarlak kérni, hogy ne Jeremyt hibáztasd azért, amiért engem..
-Nem hibáztatlak semmiért. Én csak..ez bonyolult.
-Ha elmagyarázod, talán megértem.
-Harry, csak hagyjuk békén egymást, oké?
-Miért? Mi rosszat tettem, amiért ennyire utálsz? - fakadt ki
-Semmit, nem utállak. Figyelj, nagyon hosszú történet, bonyolult, és nem is szeretek erről beszélni. A lényeg az, hogy mindenkinek jobb, ha távol marad tőlem.
Ez inkább fordítva lenne igaz. Sokkal jobb lenne nekem, ha mindenki távol maradna tőlem. Nem akarom megkockáztatni, hogy kiderüljön rólam bármi is. 
-Ha okot adsz rá, legyen. - vont vállat
Nagyon jól tudta, hogy ha eddig nem akartam elárulni, ezután sem fogom. De könyörgöm, hogy lehet valaki ennyire makacs?
-Oké, akkor most én teszek fel egy kérdést. - támaszkodtam az asztalra - Miért nem jó neked az, hogy elmész és elfelejtesz?
-Mert nem tudnálak. - vágta rá 
-De nem is ismersz. 
-Mert nem engeded, hogy ezen változtassak. Pedig te sem ismersz engem. 
-Valószínűleg azért nem engedem, mert nem akarom, hogy bárki is megismerjen. 
-Mit szólnál hozzá, ha hagynád, hogy kicsit kiismerjelek?
-Rossz ötlet. - ellenkeztem
-Csak egy okot adj rá.
-Azért voltam börtönben, mert megütöttem egy srácot, akinek eltört az orra. Ez elég nyomós indok? - kérdeztem már kicsit dühösen
-Mi? - hitetlenkedett - Amúgy nem eléggé. De miért? - nevetett fel sem fogva a mondottakat
-Mert nyomult. - vontam vállat
-Akkor azt hiszem ezután kicsit óvatosabban fogok próbálkozni.
-Jobb lenne, ha egyáltalán nem is próbálkoznál.
-Holnap elmegyünk valahová? - hagyta figyelmen kívül a mondatomat
A kérdés felvetését követően a telefonom sms-t jelezve rezegni kezdett a zsebemben.
-Egy pillanat. - ráncoltam össze a szemöldököm - Amúgy a válaszom nem. 
Míg kiharcoltam a mobilom a helyéről, Harry tétlenül figyelte az eseményeket. Kezem ügyébe akadó készülékemet feloldottam, majd elolvastam a rövid üzenetet, ami Patricktől érkezett.
"5 perc és ott vagyok."
Szemem értetlenkedő tekintetből azonnal a meglepődött és a rémült felé váltott. A telefont ledobtam az asztalra, majd sietősen felálltam.
-Jobb, ha most elmész. - invitáltam ki Harryt
-De mi történt? - értetlenkedett
-Nem tartozom magyarázattal. - türelmetlenkedtem - Csak állj fel és menj.
-Oké. - emelte védekező állásba kezeit - Akkor holnap érted jövök, négyre legyél kész.
-Szia. - csaptam be utána az ajtót
Nem figyeltem a szavaira, csak arra, hogy végre eltűnjön. Nem akartam, hogy találkozzon Patrickel, később felkeresse és kérdezősködjön. Ha találkoznak, előbb-utóbb minden kiderül rólam.
Már nagyon kíváncsi voltam mi az a nyomós indok, amiért Patrick eljön.  

Ha már elértél eddig és megvagy elégedve az olvasottakkal kommentelj, amit névtelenül is megtehetsz, vagy kattints a 'kövit' gombra. Ha ezekkel megvagy, szavazz. Eldöntheted, mit látnál még szívesen a blogon, vagy tudtomra adhatod, mit hiányolsz. Remélem szavazol, számítok rá.(;