04.fejezet - Vidámpark

Sziasztok! El sem tudjátok képzelni mennyire örülök, hogy már a 2.rész után díjat kaptam. Aztán még fel sem sikerült ezt dolgoznom, de kaptam a 3.rész után is. Szóval most eszméletlenül boldog vagyok. Remélem tetszeni fog ez a rész is és még több díjat, kommentet és feliratkozót halmozhatok fel. Imádlak titeket. Jó olvasást mindenkinek!:*

-Mit akarsz?
-Semmit. Csak érdekelt, hogy miért nem hívtál még. 
-Mert még a nevedet sem tudom. 
-Oh, ezen könnyen segíthetünk. Harry Styles. - mutatkozott be
-Oké, de ez nem elég ahhoz, hogy szóba álljak veled. Úgyhogy, ha nem haragszol, visszamennék beszélgetni. 
Ahogy megtettem az első lépést, elkapta a karom, majd gyengén visszahúzott. Hátam a mellkasának csapódott. 
-Azért remélem összefutunk még. - suttogta érdes hangján
Lehelete csikizte a bőröm, és a hideg futkosott rajtam. Ahogy fogása gyengült, azonnal kaptam az alkalmon, és visszasiettem Estherhez. Kicsit zavartan ültem le elé, majd a pezsgős poharammal kötöttem le magam. Esther felhúzott szemöldökkel, magyarázatot várva nézett rám, amikor felpillantottam.
-Mi van? - kérdeztem türelmetlenül
-Semmi. - emelte kezeit védekező állásba - Ki volt ez a srác?
-Egy idióta.
-Nekem nem úgy tűnt. - mosolygott - Honnan ismered?
-Sehonnan.
Feltételezem Esther nem szívesen engedett volna Jeremy közelébe, ha megtudja, hogy a vacsora előtt szabadultam a börtönből. Csak abban reménykedek, hogy a nevemen kívül mást nem tud. Nagyon örülnék neki, ha nem derülne ki, hogy mivel foglalkozom. Ki kell derítenem, mit tud még. 
-Mit mondott neked? - hitetlenkedett Esther - Nagyon nem itt jársz.
-Semmit. - ráztam meg a fejem
-Valami viszont nagyon foglalkoztat.
-Tényleg semmi. Mindjárt jövök. - álltam fel sietősen
Rászántam magam, hogy megkérdezzem mi mindent tud rólam. Tekintve, hogy én a nevén kívül semmit nem tudok, nagyon remélem, hogy így is marad. Tényleg nem akarom, hogy bárki a közelembe kerüljön.
Szemeimmel mindenhol őt kerestem, de a nagy tömegben lehetetlen volt megtalálni. Az pedig, hogy álarcos bál volt, egyáltalán nem segített benne. 
-Csak nem engem keresel?
A hang hallatán kissé összerezzentem, de gondolkozás nélkül megfordultam. Feltételezésem, miszerint kicsit távolabb áll tőlem, nem jött be. Alig egy fél lépés választotta el tőlem. Álarca csak annyira takarta el az arcát, mint nekem. Szemeivel az enyémeket vizslatta, ajkai mosolyra húzódtak. 
-Csak egy egyszerű kérdésre várok választ. - mondtam határozottan
-Megkapod, ha ez csörögni fog. - emelte fel a telefonját
-Mit tudsz rólam? - tértem a lényegre
-Válaszolnék, de nem hallok semmit. - emelte a füléhez a készüléket
Elnéztem a táskám felé, amire Esther vigyázott, és mire tekintetem visszacsúszott volna a srácra, eltűnt. Legalább háromszor körbe néztem, de sehol sem láttam. 
Visszamentem Estherhez, majd felkaptam a táskámat.
-Holnap találkozunk, mennem kell. - mondtam sietősen
-Ilyen hamar? - döbbent le
-Igen, már elég fáradt vagyok. Jó éjszakát, üdvözlöm Jeremyt.
Két puszival elköszöntem tőle, majd haza indultam. Épp, hogy leértem az utolsó lépcsőfokon is, a magassarkút a kezembe vettem. 

A mai nap is unalmasan telt, egészen eddig a pillanatig. Reggel, ahogy szoktam, elmentem futni. Mivel nincs rendelkezésre álló edzőterem, itthon végeztem el azokat a gyakorlatokat, amiket tudtam. Unalmamban főztem, takarítottam és a létező összes filmet végig néztem. Most végre van programom. Igaz, hogy egy hét éves kis sráccal egy vidámparkban, de nekem tökéletesen megfelel. Eddig még nem bántam meg, hogy Jeremyt és Esthert kicsit közelebb engedtem magamhoz, mint másokat. Mióta ideköltöztem, velük beszélgettem a legtöbbet. A környéken lakóknak köszönök, de huzamosabb időt még senkivel sem töltöttem el, amit nem bánok. Még Patrick sem tud rólam semmit, pedig vele heti 3-4 alkalommal találkozok. Vagyis találkoztam, míg be nem kellett zárnia az edzőtermet. Azóta nem is hívott. Nagyon remélem, hogy nem kell sokáig várnunk az új teremre. Igaz, legalább egy hónapom hátra van még az öt meccs és a közte lévő edzéseket illetően, de remélem hamar el fog telni az idő. Ha viszont még azelőtt sikerülne termet szerezni, hogy lejár a tilalmam, megnyugodnék, mert tudnám, hogy lenne hova visszamennem. Meglehet, hogy szereznem kellene valami állást, hogy addig se tétlenkedjek. Nem is jönne rosszul némi plusz pénz.
Ahogy megérkeztem Estherék házához és megnyomtam a csengőt, Jeremy széles mosollyal vágódott ki az ajtón, pillanatokon belül.
-Szia. - ölelt meg
-Szia. Mehetünk? - nyújtottam a kezem
-Igen. - mondta izgatottan
Becsukta az ajtót, majd apró ujjaival közre fogta a tenyerem. Elindultunk a vidámpark felé, amit az elmondottak alapján Jeremy már nagyon várt.
-Na és milyen volt a tegnap este? Jól érezted magad? - néztem le rá
-Nagyon. - mondta beleéléssel - Egész este mesét néztünk.
-Nem vagy fáradt?
-A vidámparkhoz ki fáradt? - válaszolt kérdéssel
-Igazad van. - nevettem fel
Ahogy átléptünk a hatalmas kapun, nagyot sóhajtottam. Félek, hogy akár csak egy pillanatra is elengedem Jeremy kezét, eltűnik. Ekkora tömegben pedig nem szívesen keresgélném.
-Figyelj Jeremy. - guggoltam le elé - Soha ne engedd el a kezem. Ha véletlen mégis megtörténne, gyere ide vissza és várj meg. Senkivel ne menj el, oké?
-Rendben. - bólintott nagyot
-Mire szeretnél először felüli? - egyenesedtem fel
-Még nem tudom, előbb nézzünk szét. - mondta bizonytalanul
A kezét határozottan összekulcsolta az enyémmel, majd elindultunk a tömegbe. A probléma csak az, hogy én a hullámvasúttal kezdve, a körhintáig mindenen képes vagyok hányni. Nem tudom, hogy fogok egyszerre Jeremyre és arra is figyelni, nehogy tarkón küldjek valakit.
Jeremy magabiztosan sétálgatott a sorok közt, mintha csak otthon lenne. Én eközben azt próbáltam kitalálni, hogy ússzam meg a hányást anélkül, hogy haza kellene mennünk. Szívesen rábíznám valakire, csak arra az időre, míg mondjuk mennek egy kört valamelyik játékon, de nem bízom meg senkiben.
-Veszünk vattacukrot? - állt meg egy pillanatra Jeremy
-Persze. - mondtam gondolkodás nélkül
Kifizettem a rózsaszín ragacsot, majd miután Jeremy lecsippentett egy kis darabot, felém nyújtotta.
-Nem kérek, köszi. - utasítottam vissza
Ez is egy újabb nyavalyám. Ha én egyszer nagyobb mennyiségű cukrot juttatok a szervezetembe, rosszabb vagyok, mint egy hat éves. Ugrálok, hisztizek, nevetek és hasonlók.Ezért van az, hogy bánatomban nem csokit, hanem gyümölcsöt eszek. E viszont edzés szempontjából jól jön.
-Tudom mire üljük fel először. - mondta izgatottan Jeremy - A hullámvasútra.
-Remek. - ironizáltam
Jeremy elráncigált a hullámvasútra várók soráig, én pedig ár csak attól, hogy láttam az építményt működésben, megszédültem.
-Lux! Azt mondtam állj meg! - hallottam meg egy ismerős hangot
Ahogy megláttam őt, hátat fordítottam, de rejtőzködésemben a kislány közeledő léptei ne segítettek. A mellettünk álló nő lábai mögé próbált meg elbújni. Eszméletlen édes volt, játékos kacagása engem is mosolyra késztetett. Harry megfogta a kezét, majd ölbe vette. Én ezidő alatt azon ügyködtem, hogy ne feltűnően, de úgy forgolódjak, hogy ne lásson meg.
-Elnézést. - kért bocsánatot a nőtől
-Semmi gond.
-Megmondtam már, hogy ne szaladj el előlem, ha leteszlek. Ezért most már végig az ölemben leszel. - mondta fegyelmezően a kislánynak, ahogy elhaladtak mellettünk
-Ez az! - mondtam magamban, amikor megláttam tovább sétálni
-Istenem, Lux. Hihetetlen vagy. - zsörtölődött, majd megfordult
Túl későn eszméltem, elfordulni már nem volt időm. Ahogy pillantása összeakadt azén zavarodott pislákolásommal, gyorsan hátat fordítottam. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem jön a közelembe. A reménykedés viszont kevés volt. Pár lépéssel tőlünk, egy rózsaszín szandál hevert. Felvette a földről, majd miután az ölében kacagó kislány lábára húzta, felénk lépdelt.
-A rohadt életbe. - dühöngtem
-Sziasztok. - tévedt Jeremyre a tekintete
-Segíthetek valamiben?
-Csak azt szeretném megkérdezni, hogy szerinted miért nem működik? - emelte fel a telefonját - Bármit csinálok, nem csörög.
-Mégis itt vagyunk a vidámparkban. Vagy szerinted ez mi? - néztem körbe
-De nem egyedül. - célzott Jeremyre és Luxra
-Azt mondtad nem randi.
-De nem is gyerekmegőrző.
-Jó, oké. - állítottam le - Eljövök veled valamelyik nap, ha felülsz Jeremyvel mindenre, amire szeretne.
-Ez így nem jó. - ellenkezett - A vidámpark a tudod mi miatt volt. - mondta halkabban, a rendőrségre célozva - Jössz egy vidámparkkal, és, ha mindenre fel kell ülnünk, akkor egy vacsorával is.
-Oké, rendben, de mindenre. - kötöttem ki
-Ne tervezz semmit holnapra. - mondta dialadittas mosollyal - De neked addig vigyáznod kellene Luxra. Elég nehéz eset.
-Még mindig jobb, mint végig hányni mindent. - vettem át tőle Luxot - Jeremy, Harry felül veled a hullámvasútra, rendben? Itt leszek, csak nem szeretnék mindent összehányni. Fogadj szót Harrynek és nagyon vigyázz.
-Rendben. - mondta kicsit megszeppenve
Míg ők sorba álltak, leültem a legközelebb padra. Luxot felültettem az asztalra, magammal szembe. Az oldalát fogva tartottam őt. Azzal volt elfoglalva, hogy letornázza magáról a lábbelijét. Eközben a telefonom őrült csengésbe kezdett. Abban reménykedtem, hogy Patrick hív valami jó hírrel, de tévedtem. A kijelzőn Esther neve villogott, amitől a szívem a torkomban kezdett el dobogni.
-Szia. - szóltam bele sietően
-Szia. Kaptunk egy kis kaja szünetet, gondoltam felhívlak és megkérdezem hogy érzitek magatokat.
-Öhh..remekül szórakozunk, de Jeremy most épp a..a mosdóban van. - nyögdécseltem a szavakat
-Sebaj, puszilom és vigyázzon magára.
-Rendben, szia. - nyomtam rá a telefont
Nagyot sóhajtottam, hogy sikerült leráznom. Feltételezem nem lenne elragadtatva, ha megtudná, hogy a fiát csak úgy "lepasszoltam" valakinek.
El sem hiszem, hogy belementem a vacsorába. Hogy lehetek ilyen hülye? Inkább hánytam volna össze mindent. Hogy fogok ebből kimászni? Bahh, már eleve bele se kellett volna merülnöm. Még aznap, a börtönben tudnom kellet volna hallgatni. Ha nem mélyedek bele a beszélgetésbe, talán nem kellene Luxra vigyáznom és szabad lenne a holnapom.
Pár perccel később már azon ügyködtem, hogy visszajuttassam Lux apró lábára a cipőjét. Eközben Jeremy és Harry is visszaért, majd nagyokat fújtatva leültek elénk.
-Na milyen volt? - kérdeztem Jeremyt
-Nagyon jó. - áradozott
-Lux, mondtam már, hogy ne vedd le a cipődet. Nem igaz, hogy nem bírod a helyén hagyni. - zsörtölődött Harry
Felállt, majd mögém lépett. Kezeit a vállam felett vezette el, majd kivette a kezemből a szandált, aminek következtében kezei érintették az enyémet. Azonnal elengedtem a lábbelit és elhúztam a kezem. Kis "harc" után a cipő újra Lux apró lábán díszelgett. Kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, hogy Harry mögülem igazgatja Lux cipőét és ruháit. Amikor már épp szóvá akartam tenni, felegyenesedett.
-Szörnyű vagy. - sóhajtott nagyot Luxra nézve
-Szeretnél még felülni valamire? - fordultam Jeremy felé
-Még nem, előbb kiheverem a hullámvasutat. - vágta hanyatt magát a padon
Így már nem volt hely, csak a mellettem folytatódó fa ülésen. Harry alig fél méterre helyet foglalt mellettem. Próbáltam nem túl feltűnően, de arrább csúszni.
-Hányra menjek érted? - kérdezte, majd megnyalta ajkait
-Holnap a vidámparkba is jönni akarsz, meg vacsorázni is mennél? - néztem rá kérdőn
-Akár. - vont vállat - Háromra érted megyek.
-Felesleges ide visszajönnünk. Nem fogok felülni semmire, mert a hányás nem tartozik a kedvenc programjaim közé. - próbáltam meg kibújni alóla
-Nem gond, majd elütjük az időt.
Jeremy jajveszékelve feldőlt, majd rám nézett.
-Haza megyünk? - fogta a hasát
-Rosszul vagy? - ijedtem meg
-Hányingerem van. Nem kellett volna annyi vattacukrot ennem. - fintorgott
-Na gyere, menjünk. - álltam fel
-Holnap három, el ne felejtsd. - szólt utánam Harry
-Nem hagyod, hogy elfelejtsem. - fordultam hátra
Rettenetesen örültem, hogy Jeremy haza akart menni. Nem annak, hogy rosszul lett, csak annak, hogy nem kellett tovább Harry közelében lennem. Remélem, hogy a holnapi nap után végleg leakad rólam. Nem akarok senkit a közelemben tudni és ebbe ő is beletartozik. Jeremy és Esther már más. Őket sem fogom a kelleténél jobban magamhoz engedni, de azért jól esik tudni, hogy néha beszélhetek valakivel, aki nem az anyám, vagy az edzőm.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, amit a reggeli futás után ismét uralmam alá vettem. Úgy voltam vele, hogy minden rossz elmúlik előbb-utóbb. Minél hamarabb le akarom tudni. Remélem nem lesz olyan ossz, mint elképzeltem.

Épp, hogy a strandpapucsomba bújtattam a lábam, csengettek. Ekkor az a kérdés merült fel bennem, hogy honnan a fenéből tudja hol lakom, amikor még a nevemet sem árultam el neki? Hát majd most kiderítem.
Leszaladtam, majd ajtót nyitottam.
-Szia. - köszönt széles mosollyal
Gödröcskéi egy pillanatra elvonták a figyelmem. Pár hosszanti pislogás után sikerült visszatérítenem magam, bárhol is jártam. Tekintetem smaragdzöld szemeire tévedtek.
-Szia. - sóhajtottam nagyot