02.fejezet - Vacsora

Sziasztok! Örülök, hogy tetszett az első rész. Mondjuk kicsit több kommentre számítottam, de se baj. Remélem ehhez már többen kifejtitek a véleményeteket. Jó olvasást!

-Remek. - ironizáltam
Egy éjszakát kibírok, legalább van időm kicsit gondolkodni. Agyalhatok azon, hogy hogyan menthetnénk meg az edzőtermet.
-Hoztam egy lakótársat. - lökött be mellém egy srácot az őr
-Szia. - sóhajtott nagyot a srác
-Szia. Mit vétkeztél?
-Otthon hagytam a jogsim. - forgatott szemet - Veled mi a helyzet?
-Lényegtelen. - legyintettem
-Csak nem embert öltél? - lépett hátrább
-Nem, nyugi. - mondtam félig nevetve
-Remélem az ügyvédem időben intézkedik. Mióta vagy bent?
-Alig negyed órája. - mondtam bizonytalanul - Ha minden igaz, holnap mehetek.
-Nincs ügyvéded, aki előbb kihozna? - döbbent le
-Van, de így is elég baja van. Egy éjszakát kibírok. - vontam vállat
-Ezt most úgy mondtad, mintha nem ez lenne az első alkalom, hogy itt éjszakázol.
-Mit mondjak, balhés típus vagyok. - tettem szét a karom
-Komolyan? - lepődött meg - Elég nyugodtnak tűnsz.
-Tényleg? Pedig nem vagyok türelmes.
-Én se mondhatnám.
-Annak ellenére elég ridegen kezeled, hogy rács mögött vagy.
-Mert tudom, hogy az ügyvédem már intézkedik. Egyébként kivitethetlek téged is. - ajánlotta fel
-Megtennéd? Programom van estére és tényleg nem akarom elhalasztani, mert semmiképp sem tudnám lemondani.
-Persze, szívesen.
-Köszönöm, rettentő hálás vagyok.
Jobb nem is lehetne. Egy idegen felajánlja, hogy kijuttat, pedig még a nevemet sem tudja. Anya erre is csak annyit mondana, hogy mennyire ki tudom használni az embereket, ha önzetlenül, valami jót tesznek. De ez nem teljességében igaz, mert ő vetette fel az ötletet. Ami pedig a lemondást illeti, tényleg nem tudnám megtenni, mivel nem tudom Esther számát.
-Mivel tudnám meghálálni?
Nem szeretek tartozni az embereknek, ezért is akarom még az elején letudni, hogy később ne legyen rá gondom. Remélem nem lesz valami őrültség, vagy nagy kérés. De, ha mégis, akkor sincs gond. Itt éjszakázom, nem a világ vége.
-Nem tartozol semmivel. - mondta határozottan
-Ezt hallani sem akarom. Nem apró szívességet teszel, amit szeretnék visszafizetni.
-Mit szólnál, ha elmennénk egyik délután a vidámparkba? - kérdezte bizonytalanul
-Nem randi? - kérdeztem, mintsem kijelentettem
-Szeretnéd? Mert akkor mehetünk vacsorázni, vagy ebédelni is. - ajánlotta fel
-Nem, nem, dehogy. - ellenkeztem - Épp ellenkezőleg. Ha nem randi, akkor benne vagyok.
-Kijöhetsz. - jelent meg egy aktatáskás férfi a cella előtt
-Az ügyvédem. - mondta sietősen
Felállt, majd valamit a farzsebében keresett. Míg értetlenkedve figyeltem mozdulatsorait, megtalálta a keresett tárgyat. Egy toll volt az. Elkapta a csuklóm, majd az alkaromra írt. Keze határozottan, mégis óvatosan markolta az enyémet. Ahogy a tollvonások alatt arcát figyeltem, kissé elbambultam és elmosolyodtam. Remélhetőleg ez csak azért volt, mert a toll, amikor a bőrömmel érintkezett, csiklandozott. Miután elvette a tollat a karomról és újra felegyenesedett, hogy a tollat visszajuttassa a zsebébe, szemügyre vettem az alkaromra írottakat. A telefonszáma volt a bőrömre iktatva.
-Hívj, ha kiengedtek, és megbeszéljük a vidámparkot. - mosolygott édesen
Miközben elment, még párszor hátrafordult, és mosolygott. A nevét sem tudom, de a száma már az alkaromon díszeleg, ilyen se gyakran volt még velem.

-Rose, mehet. - lépett egy őr a cellához
-Végre. - néztem ég hiányában a koszos plafont
Sietve léptem az elkobzott mobilomért, majd miután bepötyögtem a karomon lévő telefonszámot, "Idegen" néven elmentettem. Haza indultam, az út alatt pedig többnyire a tintát dörzsöltem a karomról, több-kevesebb sikerrel.
Nem terveztem sem most, sem később, hogy felhívom. Kijuttatott és ennyi "közös élmény" épp elég volt. Így legalább, ha eszébe jutna, hogy bármilyen módon is felkeressen, amiért ejtettem a vidámparkot, nem fogja megtenni. Az emberek szívesebben lógnak egy kedves, barátságos személy társaságában. Míg apa élt, ezzel nekem sem volt problémám. Azóta pedig, mióta meggyilkolták, a barátok elkerülése végett eltaszítok magamtól szinte mindenkit, mielőtt még elkezdődne kialakulni valami.
Miután haza értem, a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam, majd törölközőben átsétáltam a szobámba. Nem akartam menni a vacsorára, de Jeremyt sem akartam "cserben hagyni". Elkészültem, majd a szükséges dolgokat zsebre vágtam.

Nem terveztem, hogy sokáig maradok, bár, ezt már a legelején elhatároztam. Volt még úgy húsz percem. Gondoltam nem árt, ha pár perccel hamarabb érkezek. Annál előbb szabadulhatok. Nem siettem, nehogy az legyen, hogy nem volt idejük előkészülni. Mindössze hét perccel érkeztem korábban a tervezettnél. Az ajtót Jeremy nyitotta ki nekem, széles mosollyal.
-Szia. - köszönt boldogan
-Szia.
-Megnézed a papagájom? - támadott le
-Persze. - mondtam kis gondolkozás után
Jeremy, azzal az apró kezével határozottan megragadta a csuklóm, amennyire tudta, majd maga után húzott. Bevitt egy szobába, ami feltételezhetőleg az övé volt. Kinyitotta a kalitkát, ami mögött a papagáj pihent, majd benyújtotta az ökölbe szorított kezét. A madár ráugrott, majd Jeremy lassan és óvatosan kihúzta a karját.
-Megeteted? - csillant fel a szeme
-Persze. - hezitáltam
-Ott vannak a magvak. - mutatott a kalitka melletti kis tálkára
Alig egy fél marékkal kézbe vettem, majd pár centire a madár csőre elé tartottam. Vonakodva ugyan, de elkezdte csipegetni. Csiklandozott kicsit, ami felidézte bennem az érzést, amikor a cellában a srác a karomra írta a számát. Arcom kicsit elkomorult, ahogy a délutánra, és rá gondoltam. Egy apró fejrázással visszazökkentettem magam a valóságba, mire Jeremy egy elég érdekes arcot vágott.
-Mi a baj? - kérdezte komolyan
Kérdése és aggodalmat tükröző hangneme mosolyra késztetett.
-Semmi, csak csiklandoz a csőre. - mosolyodtam el
-Jeremy?! - hallottam meg Esther hangját
Nem sokkal később megjelent az ajtóban. Amikor meglátott a szobában kissé megtorpant és elmosolyodott.
-Szia.-köszönt boldogan
-Helló. - mosolyogtam
Felém lépdelt, majd két puszival üdvözölt. Átsétáltunk a konyhába, miután én és Jeremy kezet mostunk.
-Mi a foglalkozásod? Vagy még tanulsz? - kérdezősködött Esther
-Idegenvezető vagyok. Te hol dolgozol? - tereltem a témát magamról
-Egy divatcégnél vagyok asszisztens.
-Mm, jól hangzik.
-És szeretem is csinálni. Hétvégén lesz egy álarcos bál, nincs kedved csatlakozni? - vetette fel az ötletet
-Nem nekem való az ilyen. - utasítottam vissza
-Pedig remekül éreznéd magad. - próbált győzködni
-Köszönöm a meghívást, majd talán még átgondolom.
A vacsorát a telefonom zavarta meg, amitől kicsit kellemetlenül éreztem magam. Az edzőm volt az, és nem szokott semmiségekért felkeresni.
-Sajnálom, ezt muszáj felvennem. - kértem elnézést
-Csak nyugodtan. - legyintett Esther
Pár lépésnyit félre vonultam, majd sietősen vettem fel a telefont. Kicsit reménykedtem benne, hogy Patrick kiszabadít innen.
-Mondjad. - szóltam bele türelmetlenül
-Be tudsz jönni? Most. - tért a lényegre
-Most? - kérdeztem vissza - Baj van?
-Igen, te sem fogsz örülni. Gyere, amint tudsz.
-Oké, sietek, ahogy tudok.
Sajnálkozó tekintettel visszacaflattam az ebédlőbe.
-Nagyon sajnálom, de rohannom kell. - kértem elnézést
-Nem gond. - mosolygott Esther - A telefonszámom, ha esetleg meggondolnád magad a bállal kapcsolatban. - nyújtotta át a névjegykártyáját
-Köszönöm, és tényleg röstellem, hogy mennem kell, de vészhelyzet van.
-Ne aggódj, megértjük. Remélem nem lesz nagy baj.
-Én is. Vigyázzatok magatokra és még egyszer köszönök mindent.
Esther kikísért, én pedig a lehető leggyorsabban tűntem el a helyszínről. Bánom is, hogy el kellett jönnöm, meg nem is. Örültem ugyan, hogy nem kell válaszolgatnom a kérdéseire, de egész jól éreztem magam és kicsit bűntudatom van. Már nem bírtam várni, minél előbb tudni akartam Patrick közlendőjét. Minden előzmény nélkül rárontottam az irodában, nagyokat fújtatva.
-Mi történt? - támadtam le
-Először is ülj le. - került ki az asztal mögül - Másodszor pedig nyugodj meg.
-Amikor közlöd velem, hogy baj van? - fakadtam ki
-Igazad van, mindegy. Térjünk a lényegre.

Nem véletlenül hagytam említésen kívül a srác nevét, akivel Thea/Emily a börtönben találkozott. Fent találtok egy szavazást, amiben arra az egyszerű kérdésre várok választ, hogy szerintetek melyik bandataggal beszélgetett. Ha már elértél idáig, ne felejts el feliratkozni. Ha esetleg már megtörtént, hagyj kommentet, vagy "lépj" a folytatást gombra.:)